Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai. 1 Kor. 12:27

Azért is van szükség arra, hogy kapcsolatban állj egy gyülekezeti közösséggel, hogy betöltsd az egyik elhívásodat, és a gyakorlatban szolgálj más hívők felé. A Biblia azt mondja, „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai.” (1 Kor. 12:27)

A szolgálatod életbevágóan szükséges Krisztus testében – csak kérdezd meg bármelyik helyi gyülekezetet. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe, és minden szerep fontos. Nincs kis szolgálat Isten felé, mindegyik lényeges.

Hasonlóképpen, nincsen jelentéktelen szolgálat a gyülekezetben. Vannak olyanok, amelyek szembetűnők, és vannak, amelyek a színfalak mögött zajlanak, de mindegyikük értékes. A kicsi vagy rejtett szolgálatok hozzák gyakran a legnagyobb változást.

Az otthonomban a legfontosabb fényforrás nem a nagy csillár az étkezőben, hanem a kis éjszakai világítás, ami megakadályozza, hogy beleütközzek valamibe, amikor éjszaka felkelek. Nincs összefüggés a méret és a fontosság között. Minden szolgálat számít, mivel a működésünk egymástól függ.

Mi történik akkor, amikor a tested egyik része nem működik megfelelően? Beteg leszel. A tested többi része szenved. Képzeld el, mi történne, ha a májad úgy döntene, hogy elkezd magának élni: „Elfáradtam! Nem akarom tovább szolgálni a testet! Egy éves szabadságot akarok és azt, hogy csak tápláljanak. Azt kell tennem, ami a legjobb a számomra! Hadd vegye csak át egy másik testrész a munkát.”
Mi történne? A testünk meghalna. Ma, helyi gyülekezetek ezrei haldokolnak azok miatt a keresztények miatt, akik nem hajlandóak szolgálni. Ezek a keresztények az oldalvonalon ülnek nézőként, és a test szenved.

Isten olyan szolgálatra hívott el, amely sokkal több annál, mint amit valaha is el tudnál képzelni. Ő olyan jó cselekedeteket tartalmazó életre teremtett TÉGED, amelyeket már előre elkészített a számodra (az Efezus 2:10 alapján).

Amikor bármilyen módon a többieket szolgálod, valójában Istent szolgálod.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 6.)

Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát (Róma 12,5).

Valaminek oda fogod áldozni az életedet. Mi lesz ez, karrier, sport, egy hobbi, dicsőség, gazdagság? Ezek egyikének sem lesz tartós jelentősége. A szolgálat az út a valódi jelentőség felé, a szolgálaton át fedezhetjük fel életünk értelmét. A Biblia azt mondja, hogy "Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát." (Róma 12,5)

Miközben együtt szolgálunk Isten családjában, örökkévaló jelentőséggel ruházzuk föl életünket. Pál írta: "Mert a test sem egy tagból áll... Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?" (1 Kor 12,14a)

Isten változást akar hozni a világba általunk; rajtunk keresztül szeretne munkálkodni. Életünknek nem a tartama, hanem a tartalma számít: nem az, hogy mennyit, hanem hogy miként éltünk.

Ha nem veszel részt semmilyen szolgálatban, milyen magyarázattal próbálod kimenteni magadat?

- Ábrahám már túl idős volt,
- Jákób nem elég magabiztos,
- Lea nem volt túl szép,
- Józsefet bántalmazták korábban,
- Mózes dadogott,
- Gedeon szegény volt,
- Sámson függőségben élt,
- Ráháb erkölcstelen életű volt,
- Dávid kikezdett valakivel, s mindenfajta családi gonddal küszködött,
- Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
- Jeremiás depressziós volt,
- Jónás nem akart szolgálni,
- Naomi özvegy volt,
- Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
- Péter kiszámíthatatlan és hirtelen haragú volt,
- Márta sokat aggodalmaskodott,
- A samáriai asszony több sikertelen házasságra tekinthetett vissza,
- Zákeus népszerűtlen volt,
- Tamás kételkedett,
- Pálnak rossz volt az egészsége,
- Timóteus pedig visszahúzódó volt.

Mondhatnánk, egy nagy rakás szerencsétlenség, Isten mégis mindegyiküknek hasznát vette a szolgálatban. Mindenkinek hasznát veszi, ha felhagy a kifogások keresésével.

(Daily Hope - Rick Waren 2010.06.05.)

"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

"Egy nap Isten meg fog ítélni az alapján, mennyi időt és energiát szenteltünk magunkra, összehasonlítva azzal, mennyit fektettünk a mások felé való szolgálatba."
A földi életed végén meg kell állnod Isten előtt, és ő ki fogja értékelni, hogy milyen hatékonyan szolgáltál másokat az életed során. A Biblia azt mondja: "Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

Gondolj bele ennek mekkora súlya van! Egy nap Isten megítél az alapján, mennyi időt és energiát fektettél magadba, és mennyit a mások felé való szolgálatba.

Ezen a ponton minden kifogásunk az önzőségünkre üresnek fog hangzani: "Túl elfoglalt voltam." vagy "Meg voltak a saját álmaim." vagy "El voltam foglalva a munkával, szórakozással és a jövőm biztosításával." Az összes kifogásra Isten azt fogja válaszolni, "Elnézést, rossz válasz. Én megteremtettelek, megmentettelek és megparancsoltam, hogy szolgáló életet élj. Melyik része nem volt világos?"

A Biblia figyelmezteti a hitetleneket, "Azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd" (Róma 2:8, NLT) A keresztényeknek ez a mennyei jutalmaktól való megfosztást jelenti.

Csak akkor élünk igazán, amikor másokat segítünk. Jézus mondta, "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt." (Márk 8:35, LB) (lásd még: Máté 10:39; 16:25; Lukács 9:24; 17:33)

Ez annyira fontos igazság, hogy ötször meg van ismételve az evangéliumokban.
Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel -- mert az életet Isten arra szánta, hogy szolgálj.
Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni és szolgálni másokat önzetlenül.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. 06. 04.)

"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" Mt.20:28

Azt az utasítást kaptuk, hogy az Urat szolgáljuk. Jézus félreérthetetlenül fogalmaz: "aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Mt.20:27-28                                                           

A keresztyének számára a szolgálat nem egy olyan dolog, amit csak úgy beillesztünk a napirendünkbe, ha jut rá felesleges időnk. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus azért jött, hogy szolgáljon és hogy adjon - és ez a két ige kell, hogy meghatározza a Te életedet is itt a földön.

A szolgálat és az adás foglalja össze Isten célját az életedben. Teréz anya egyszer ezt mondta: "A szent élet az, hogy Isten munkáját cselekedjük mosollyal az arcunkon”

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség önmagában nem a vég. A lelki érettség a szolgálatért van! Azért növekedünk a hitben, hogy továbbadhassunk. Nem elég csupán egyre többet és többet tanulni. Azt kell cselekednünk, amit már megtanultunk és gyakorolnunk azt, amit hiszünk. A minket érő hatás, hogyha nem kerül kifejezésre, depressziót okoz. A tanulás szolgálat nélkül lelki stagnáláshoz vezet.

A régi hasonlat a Galileai-tengerről és a Holt-tengerről még ma is igaz. A Galileai-tó tele van élettel mivel be is fogad, és ki is ad magából vizet. Ezzel ellentétben, a Holt-tengerben nincs élet, mivel nincs kiáramlása sem, így a tó stagnál.

Az utolsó dolog, amire a hívőknek el kellene menniük, az egy újabb Biblia-tanulmányozás lenne. Már így is többet tudnak, mint amennyit alkalmaznak belőle. Amire szükségük van, az tapasztalat a szolgálatban, amivel erősíthetik a lelki “izmaikat”.

A szolgálat a mi természetes hajlandóságunknak az ellentéte.  Az idő nagyrészében az érdekel minket, hogy szolgáljanak minket, és nem pedig az, hogy mi szolgáljunk. Azt szoktuk mondani:”Egy olyan gyülekezetet keresek, amelyik megfelel a szükségleteimnek és megáld engem”, és nem ezt, hogy :” Egy olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”. Mi várjuk el, hogy minket szolgáljanak, és nem pedig fordítva.

De ahogyan növekedünk Krisztusban, az életünk középpontja mindinkább a szolgálatban teli élet kell hogy legyen. Jézus bölcs követője nem kérdezi többé, hogy: “Ki tesz eleget az én szükségleteimnek?” hanem azt kérdezi: "Kinek a szükségleteit tudom én betölteni?"

(Daily Hope by Rick Warren, 2010 június 3.)

„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9) 

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 2.)