"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."(Préd 3,1)

Hidd el, Isten munkálkodik az életedben akkor is, ha nem érzed. A lelki növekedés néha fárasztó munka, egyszerre csak egy lépés megtételét jelenti. Fokozatos fejlődésre számíts. A Biblia azt mondja „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)

Különböző időszakai vannak a te lelki növekedésednek is. Néha rövid, erőteljes, robbanásszerű növekedést tapasztalsz (tavasz) amit majd egy stabilizáló és próbára tevő időszak követ (ősz és tél).

Mi a helyzet azokkal a problémákkal, szokásokkal és sérelmekkel, melyeket szeretnéd, ha csodálatos módon eltűnnének? Rendjén van csodáért imádkozni, de ne csüggedj el, ha a válasz fokozatos változás által érkezik. Idővel egy lassú, állhatatos vízerecske elmossa a legkeményebb sziklát is, és hatalmas sziklatömböket piciny kavicsokká tesz. Az idő folyamán egy piciny sarj feltornyosulhat akár egy több mint 100 méter magas vörösfenyővé.

Legyen jegyzetfüzeted vagy naplód melyben nyomon követed a megtanult leckéket. Ez nem egy eseménynapló, hanem a tanult dolgok feljegyzése. Írd le a benyomásaidat és azokat az életről szóló leckéket, amiket Isten tanít neked magáról, magadról, az életről, kapcsolatokról vagy bármi egyébről. Jegyezd le ezeket, hogy tudd felidézni, emlékezni rájuk és majd tudd továbbadni a következő generációnak. (Zsolt 102,18; 2Tim 3,14)

Az ok amiért újra kell tanulnunk leckéket az, hogy elfelejtjük azokat. A lelki naplód rendszeres átnézése rengeteg szükségtelen fájdalomtól és bosszúságtól  megóv. A Biblia azt mondja, „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.(Zsid 2,1)

Nekünk gyakran akkor sietős, amikor Istennek nem. Életünk egyik legnagyobb frusztrációja, hogy Isten menetrendje ritkán egyezik a miénkkel. Mi sokszor sietünk, amikor Isten nem. Talán a túl lassúnak tűnő fejlődésed okoz csalódást. Emlékezz, Isten soha nem siet és mindig időben érkezik. Teljes életidődet arra használja fel, hogy felkészítsen téged az örökkévalóságban kapott szerepedre.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 12.)

"Gyakorold ezeket. Ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt." (1Tim 4:15)

Bár megtérésünk pillanatában teljesen új természetet kaptunk, még mindig vannak olyan régi szokásaink, magatartás formáink, amellyekkel fel kell hagynunk, amelyek változásra szorulnak.

Félünk attól, hogy alázatosan szembesüljünk igazi lényünkkel. Amint már rámutattam, az igazság felszabadít, de először gyakran elkeserít.

A tagadás fogságban tart minket, ha félünk attól, hogy mit fedezünk fel, ha bátran szembenézünk jellemhibáinkkal. Mégis, gyakran a hibáink köré építjük fel az identitásunkat. Azt mondjuk: "Ez olyan jellemző rám ..." és "Én pont ilyen vagyok". A tudatalattinkban ott az aggodalom: Ki leszek én, ha elhagyom a szokásomat, a fájdalmamat, vagy a függésemet? Ez a félelem kifejezetten le tudja lassítani a növekedésünket.

Csak amikor engedjük, hogy Isten felragyogtassa igazsága fényét hibáink, kudarcaink, függőségünk felett, akkor kezdhetünk el dolgozni ezeken. Ezért nem tudunk növekedni alázatos, tanulékony hozzáállás nélkül.

• Időbe telik az Isten szerint való szokások kialakítása. Ne felejtsük el, jellemünk a szokásaink összessége. Nem mondhatjuk, hogy kedvesek vagyunk, ha kedvességünk nem jellemünk része, tehát kedvességet sugárzunk anélkül, hogy gondolnánk rá. Nem állíthatjuk, hogy tisztességesek vagyunk, ha nem vált szokásunká a becsületesség. Az a férj, aki csak az idő nagy részében hűséges a feleségéhez, nem hűséges egyáltalán!
• A szokásaink határozzák meg a jellemünket. Csak egy módon lehet kialakítani a krisztusi karakter szokásait: gyakorolni kell - és ez időt vesz igénybe! Nincsenek azonnal kialakuló szokások. Pál arra ösztönözte Timóteust: "Gyakorold ezeket. Ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt." (1Tim 4:15)

Ha állandóan gyakorolunk valamit, előbb-utóbb jók leszünk benne. Az ismétlés a tudás és a jellem anyja. Ezeket a karakterépítő szokásokat gyakran "lelki tanoknak" hívják. Olyan dolgok tartoznak ide, mint a meditáció, imádság, böjtölés, Biblia tanulmányozás, tiszta lelkűség, jó sáfárkodás, jótékony magány, engedelmesség, szolgálat és evangelizáció.

(Daily hope by Rick Warren, 2010. június 11.)

„De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket (...)” 5Móz. 7:22

Habár Isten azonnal meg tudna minket változtatni, Ő úgy döntött, hogy lassanként formál át bennünket. Jézus megfontoltan irányította a tanítványok növekedését. Ahogyan Isten is apránként engedte meg az izraelieknek, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét, így a mi életünkben is kis lépésekben szeret munkálkodni. Ezért cselekedett így, hogy ne terhelje túl Izreal népét.

Miért tart olyan sokáig, hogy megváltozzunk és felnőjünk? Rengeteg oka van:

Lassan tanulunk. Ahhoz, hogy egy tanulságot igazán megértsünk, gyakran negyven-ötven alkalommal kell újra és újra megélnünk. A problémák folyton visszatérnek, és mi ekként gondolkozunk, „Jaj ne, már megint! Hiszen ezt a leckét már megtanultam!” – de Isten ezt jobban tudja nálunk. Izrael története jól bemutatja, hogy mennyire gyorsan elfelejtjük mindazt, amire Isten tanít minket és milyen gyorsan visszatérünk a korábbi utainkhoz és viselkedésünkhöz. Tehát szükségünk van ismételt gyakorlási lehetőségre.

Sok mindent kell átértékelnünk. Rengetegen keresnek fel lelkigondozót olyan személyes vagy kapcsolati problémával, amely hosszú évek alatt keletkezett, majd ezt mondják: „Kérlek, segíts, van rá egy órám.” Naivan gyors megoldást várnak a régóta létező, mélyen gyökerező nehézségeikre. Mivel gondjaink nagy része – és minden egyes rossz szokásunk – nem egyetlen nap alatt alakult ki, életszerűtlen arra számítani, hogy azok azon nyomban megszűnnek.

Nem létezik olyasféle pirula, imádság vagy rítus, ami sok év veszteségét pillanatok alatt semmissé tenné. Ehhez a kitakarítás és helyreállítás kemény munkája szükséges. A Biblia ezt a „régi ember levetkőzésének” és az „új ember felöltözésének” nevezi. (Róma 13:12, Efézus 4:22-25, Kolossé 3:7-10, 14)

A növekedés gyakran fájdalmas és félelmetes. Növekedés nincs változás nélkül, változás pedig nincs félelem vagy veszteség nélkül, és veszteség sincsen fájdalom nélkül. Félünk ezektől a veszteségektől, még akkor is, ha régi ösvényeinken önmagunknak okoztuk a bajt. Olyan ez, mint egy pár jól viseltes cipő: kényelmes és megszokott.

Minden változás magában foglal valamiféle veszteséget. Le kell térnünk régi utainkról ahhoz, hogy újakat járjunk be.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 10.)