"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ján.8,11

A kegyelem célja, hogy megigazítsa a bűnöst - "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz". De a kegyelem soha nem igazolja a bűnt, tehát nem arról van szó, hogy "minden  meg van bocsátva, maradj olyan, amilyen vagy."

Más szóval, az Úr kegyelme nem az, hogy "kiszabadítalak a börtönből, neked semmit nem kell tenned".

A kegyelem ingyen van, de Jézus véres árat fizetett, hogy felajánlhassa nekünk: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által." Ef.2,13

A kegyelemet ingyen kapjuk, de azért, hogy Jézussal együtt járjunk a kegyelemben,  nekünk is árat kell fizetnünk, ha csatlakozunk Jézushoz, "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (angolból fordítva: ha csatlakozunk Jézushoz "a munkában, amit ő végez, a jó munkában, amit ő elkészített nekünk, hogy elvégezzünk, a munkában, amit legjobb, ha már most is végzünk.") Ef.2,10

Jézus megmentette a halálra ítélt asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, de volt elvárása is az asszony felé. Azt akarta, hogy az élete azonnal megváltozzon. Ha az asszony visszatért volna a régi életéhez, azzal kigúnyolta volna azt a kegyelmet, amit Jézus aznap felajánlott neki.

Ő ma is azt akarja, hogy változzon meg az életünk, az Ő elvárása velünk szemben  ma is ugyanaz: "Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

(Daily Hope, Jon Walker, 2011. 04. 10.)

„…hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” /1Péter 1,15-16/

 

Péter azt mondja, hogy mi magunk is szentek lehetünk, ahogy Mennyei Atyánk is szent.

Nem tűnik ez lehetetlennek? Hiszen tudjuk, hogy bármilyen keményen próbálunk is szentek lenni, még mindig nagyon messzire vagyunk Isten dicsőségétől.

Ézsaiás mennyei látomása segít nekem kicsit jobban megérteni, hogyan is működik ez:

Egy angyal-szeráf így énekel: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” /Ézsaiás 6, 3/

Ézsaiás így válaszol: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” /Ézsaiás 6, 5/

És fontos, hogy itt Ézsaiás, a nagy próféta mondja, hogy „Jaj nekem!”. Sőt ahogy Isten  szent fényéhez közeledik, annál inkább meglátja, hogy leghelyesebb cselekedetei sem többek a szennyes ruhánál… /Ézsaiás 64,5/
Valójában ezt mondja: „Bármit is cselekedtem, az nem képes elfedni a gyalázatomat és bűnömet. Uram, még csak közelébe se jöhetek a Te szentségednek.”

Ezután a szeráf-angyalok egyike odarepül Ézsaiáshoz egy égő parázzsal, amit az oltárról vett le. Odaérinti Ézsaiás ajkaihoz, és ezt mondja: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” /Ézsaiás 6,7/

A legfontosabb, amire emlékeznünk kell ma és mindörökké tehát, hogy Isten az, aki megtisztít minket. Ő maga lesz az, aki teljessé teszi  megtisztulásod, ahogy aláveted magad a Szent Lélek munkájának az életedben.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” /Efézus 2,8/

(Daily Hope by Jon Walker 2011. 04. 09)

"Jézus komolyan veszi a bűnt, és komolyan veszi a megbocsátást is. Nekünk is ugyanezt kell tennünk."

"Jézus így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.... a te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Luk. 7:48,50

Nem számít, mennyire érzed magad bűnösnek, Jézus sosem fog neked hátat fordítani, amikor megújulásért mész Hozzá.

Ez az asszony a Lukács 7-ben az imádatban adta át életét Jézusnak. Teljesen kitárulkozott előtte. Jézus sosem fordít hátat az olyan embernek, aki így imádja Őt. Ismeri a hibáinkat, a bűneinket és minden szívfájdalmunkat, és Ő meghallja, amikor elmondjuk neki ezeket. Tudja, hogy próbáljuk keresni az Ő jelenlétét, és ezért nem fordul el tőlünk.

Imádkozom azért, hogy se te, se én ne fordítsunk hátat olyan embereknek, akik próbálják keresni az Urat, csak azért, mert esetleg nem úgy viselkednek, ahogy mi elvárjuk. Inkább legyünk olyanok, mint Jézus, és forduljunk oda, legyünk elérhetők olyan emberek számára, akik kegyelemért és megbocsátásért kiáltanak.

Megdöbbentő, hogy hány olyan emberrel találkozom, aki hasonló helyzetben van, mint az asszony a Lukács 7-ben. Nekik is mind van egy történetük, egy bizonyságuk, mint ahogy az egyik dicséretben énekeljük, hogy "elveszett voltam, de Jézus megtalált, vak voltam de most látok". És mindez az átformáló erő az Úr iránti imádatunkon keresztül áradhat ránk. Úgy gondolom, mindannyiunknak van bizonyságunk arról, hogy egyszer a mi szívünk is gonosz dolgokkal volt tele, de Isten megbocsájtott nekünk, és átformálta az egész életünket, mert őszintén és hittel fordultunk hozzá.

Jézus komolyan veszi a bűnt. Amikor beszélt az asszonnyal, ezt mondta: "Megbocsáttattak bűneid .... a te hited megtartott téged, menj el békességgel." Jézus komolyan vette a bűnt, és komolyan vette a megbocsátást is. Nekünk is ugyanezt kell tennünk.

Engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, te vajon kihez hasonlítasz ebben a történetben?

• A farizeushoz, aki érzéketlenné válik az emberi gondok hallatán, és aki folyton csak emlékeztet másokat a hibáikra ?
• Esetleg az asszonyhoz, aki tudta, hogy bűnös, és szüksége van megbocsátásra és egy második esélyre?
• Vagy talán Jézushoz, aki kész arra, hogy elérhető legyen a megtört emberek számára, és aki irgalmasságot, kegyelmet, megbocsátást és Isten békességét közvetíti mások felé?

(Buddy Owens, Daily Hope, 2011. április 8.)

"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." (Lukács 7:47)
 

A farizeus ítéletre méltó bűnösnek látta a Lukács 7-ben megjelenő asszonyt, de Jézus úgy tekintett rá, mint olyan asszonyra, akinek megbocsátásra van szüksége.

Jézus, tudva, hogy min gondolkodik a farizeus, elmondott egy történetet két nagy adósságban lévő emberről, akik nem tudtak fizetni (Lukács 7:41-42). A hitelező mindkettejük adósságát elengedte. Jézus megkérdezte a farizeust: "Közülük vajon melyikük szereti őt (a hitelezőt) jobban?" (Lukács 7:42). A farizeus azt válaszolta, hogy az, akinek nagyobb volt az adóssága.

A lényeg az, hogy a szeretet és a megbocsátás kéz a kézben járnak. A farizeus a saját igazságában bízott, ezért nem láthatta meg a szükségét a megbocsátásra és ez elvakította őt a szánalomra, különösen a nagy szükségben lévők felé.

Másrészről viszont az asszony megértette a bűnei súlyát és tudta, hogy egyedül Isten kegyelmére számíthat. És megmutatta háláját a merész, őszinte, alázatos és extravagáns imádatán keresztül.

Jézus rámutatott a két szív közötti különbségre, amikor elmondta a farizeusnak, mennyire különböztek az ő tettei az asszonyétól. A farizeus nem adott Jézusnak vizet, hogy megmossa a lábát, az asszony pedig a könnyeivel öntözte. A farizeus nem köszöntötte Jézust csókkal, amikor megérkezett, az asszony pedig nem szűnt meg csókolgatni a lábát. A farizeus nem kente meg olajjal Jézus fejét, az asszony pedig a legdrágább kenettel kente meg a lábát.

Amikor megértjük Isten szeretetének és megbocsátásának mélységét, ez elmélyíti a mi szeretetünket felé. Ez azt is jelenti, hogy többé nem nézünk le más bűnösöket vagy nem gondoljuk magunkról, hogy bárki másnál jobbak lennénk.

(Daily Hope, Buddy Owens, 2011. április 07.)

"Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel." (Lukács 7:38)

"Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és Ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked."

A Lukács evangéliumának 7. részében a következő erőteljes tanulságokat olvashatjuk az imádatról, és arról az átalakulásról, amely az imádó életében végbemegy. Ebben a történetben a bűnös asszony négy olyan jellemvonását ismerhetjük meg, amelyre érdemes odafigyelnünk:

1. Merészen dicsőítette Jézust. Ez az asszony felvállalta annak a kockázatát, hogy elment a farizeus házába. Akár ki is dobhatták, vagy meg is kövezhették volna, de ő merészen eljött.  Beviharzott a házba, egyenesen az étkező szobába, Jézus jelenlétébe. Miért tette ezt? Mert megbocsátást keresett. Reményre és elfogadásra vágyott. Valamilyen változásra az életében. Nem azért ment, hogy csak valamilyen szent embernek hódoljon.

2. Alázattal imádta Jézust. Sírt Jézus jelenlétében, a könnyeivel öntözte a lábát. Majd mély bánatában térdre esett, így mutatva alázatát Isten felé, és a hajával törölte szárazra Jézus lábát.

3. Őszintén dicsőített. Számos bibliakutató úgy véli, hogy a bűnös nő minden bizonnyal prostituált lehetett, mert egy illatszerrel teli drága edényt vitt magával. Ennek az illatszeres edénynek jelentése volt - ezt jelképezte az életét, a hátterét, a foglalkozásának az egyik eszköze volt. Amikor odament Jézushoz azzal az edénnyel, és a lábaira öntötte, ez tulajdonképpen a vallomása volt. Őszintén elmondta vele, hogy ki is ő valójában.

4. Mértéktelenül imádta Jézust. Ez a nő mértéktelen, túlzó imádatot mutatott Jézus felé, amikor egy olyan illatszeres edényt használt, amely valószínűleg az egész évi jövedelmébe került neki. És nem csak rácsöppentett néhány cseppet a lábára. A Lukács 7:38 szerint az egészet ráöntötte. Miért? Mert ez a találkozás volt az alkalom számára, hogy megtisztuljon, találkozzon Istennel, imádja Őt és megtérjen. Ez volt az esélye arra, hogy mindent újrakezdjen.

Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked.

A Római levél 12. része azt mondja, hogy ajánljuk oda magunkat az Úrnak, hogy Ő átformálhasson bennünket. Először mindig ennek az imádatnak kell jönnie. Ezt látjuk ennek a nőnek az életében is.

Daily Hope by Buddy Owens, 2011.április 6.