"...de szabadíts meg a gonosztól;" Mt.6,13

Semmi kétség afelől, hogy ez a világ egyre kevésbé biztonságos a gyermekeink számára. Kevésbé biztonságos az unokáimnak, mint a gyermekeimnek volt. És kevésbé volt biztonságos a gyermekeimnek, mint nekem, mikor felnőttem. Már számomra sem volt olyan biztonságos a világ, mint a szüleim idejében. Emlékszel, amikor még kimehettél a szabadba, és játszhattál anélkül, hogy a szüleidnek vigyázni kellett volna rád? Amikor még egyedül kimehettél biciklizni a parkba?

Különböző veszélyek leselkednek ránk odakint, a bűnözés, fura fazonok, őrült emberek. De a gonosz a gyermeked közelébe férkőzhet a saját otthonodban is, például az interneten vagy a tévén keresztül, esetleg telefonjukra küldött szexuális tartalmú üzenetek vagy képek formájában.

De akkor hogyan védheted meg a gyermekeidet a gonosztól? Sajnos, nem ellenőrizheted állandóan, hogy mi történik a gyermekeiddel, mivel nem lehetnek - és nem is lesznek  - állandóan a közeledben.

Azonban Isten képes azokat a dolgokat is ellenőrzése alatt tartani, amiket te nem. Tehát imádkozz! Ezért olyan fontos az ima. Minden nap imádkoznod kell a gyermekeidért. Imádkozz velük mielőtt a szalagavatójukra mennek, és imádkozz velük akkor is, ha  első nap mennek iskolába. Imádkozz, hogy "szabadíts meg a gonosztól", mivel az Úr úgy válaszol a félelmeinkre, hogy megmutatja erejét. Ő meg tud szabadítani.

(Daily Hope, Rick Warren, 2011.05.08.)

"És ne vígy minket a kísértésbe..." /Máté 6:13A/
 

Isten azt kívánja, hogy szeressük a világi embereket, tekintet nélkül arra, hogy kik ők, hogyan élnek és miben hisznek. De azt nem akarja, hogy a világ értékrendszerét is szeressük!

Úgy tűnik, hogy elég gyakran gondoljuk, hogy Isten csak elvárásokat támaszt velünk szemben anélkül, hogy képessé tenne arra, hogy azokat meg is tegyük. De a Bibliai nem ezt mondja!

A Bibliában az áll, hogy Isten mindig ad lehetőséget a helyes útra amikor kísértve vagyunk, hogy a rossz irányt válasszuk. Fontos, hogy a gyermekeink is megtanulják, hogyan hagyatkozzanak Isten erejére, és ne saját erőből próbálják megváltoztatni a dolgokat az életükben. A saját erőnk csak rövid távon működik, Istené viszont hosszú távon is!

"És ne vígy minket a kísértésbe..." /Máté 6:13A/ Gyermekeid ugyanazokon a kísértéseken mennek majd át, amin Te is átmentél vagy még át fogsz menni. A Biblia szerint a kísértések ugyanazok minden ember esetében: a test kívánságai (élvezetek), a szem kívánságai (vagyon) és az élettel való kérkedés.

Tanítanunk kell a gyermekeinket a kísértésnek erről a három fő fajtájáról, mert mindennek, amin világi társadalmunk nyugszik, ez az alapja. Bátorítanálak Téged és a gyerekeidet, hogy kívülről tanuljátok meg ezt a verset:
"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete." /1 János 2:15/

Isten nem azt mondja, hogy "ne szeresd az embereket." Ő azt kívánja, hogy szeressük a világban az embereket, bárkik legyenek, bármit tegyenek vagy bármiben higgyenek is. De nem akarja, hogy a világ értékrendszerét szeressük! És a világ értékrendszere ez: "Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. (angolból fordítva: mert a világ csak a következőket nyújtja: vágyakozást a testi örömök után, vágyakozást minden után, amit látunk, és a büszkeséget amiatt, amit elértünk vagy amit birtoklunk. /1 János 2:16/

Hogyan tanítsuk tehát meg a gyermekeinknek, hogy ellenálljanak a kísértésnek, miután felismerték azt? Isten tanácsa a következő: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." /1Korintus 10:13/

Tehát amikor a gyerekeid ezt mondják: "Anya, Apa, nem tehettem róla, hogy ez történt," emlékeztethetjük őket, hogy Isten segíteni fog a helyes utat választani, ha bíznak Benne!

Daily Hope, Rick Warren 2011. május 7.

Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ilyenkor tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak.

"és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Máté 6:12)

Mint szerető szülő, te is meg akarod óvni gyermekeidet, és minden tőled telhetőt megteszel értük. De akármennyire is igyekszel, nem tudod megakadályozni, hogy egyszer csak valaki megbántsa őket.

Ez a szituáció elkerülhetetlen, mert a világ tele van tökéletlen emberekkel. És akármennyire is nem szeretnénk, nem tudjuk elkerülni azt sem, hogy a gyermekeink bántsanak meg másokat, hiszen ők sem tökéletesek.

Jézus ezt mondja: "bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek".

Vegyük észre, hogy két oldala van a dolognak. Először is, "bocsásd meg vétkeinket". Senki sem tökéletes, mindannyiunknak vannak bűnei, mindannyiunk élt már át mélységeket, voltunk már rossz passzban, hoztunk rossz döntéseket, és ezért gyakran bűntudattal élünk. Csalódtunk már magunkban, és tudjuk, hogy Istennek is csalódást okoztunk.

De hogyan kezeljük a bűntudatot? Meg  kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy az egyetlen módja ennek az, hogy felismerjük a megbocsájtást, amit Isten adott nekünk Jézus Krisztuson keresztül. Megbánhatjuk bűneinket, és tudhatjuk, hogy Isten hű, és megbocsát nekünk.

Aztán tudnunk kell kezelni azt is, amikor mások bántottak meg bennünket, ami miatt neheztelhetünk rájuk. Isten azt mondja, hogy kerüljön az Ő békessége a neheztelés helyébe, ami abból fakad, hogy megbocsátunk másoknak, ahogy Isten is megbocsátott nekünk.

Soha nem szeretnénk azt látni, hogy gyermekeinket megbántják, de ezekben a pillanatokban tudjuk őket megtanítani arra, hogy meg tudjanak bocsátani másoknak. Segíthetünk megértetni velük azt, hogy ha megtartják nehezteléseiket, az olyan romboló hatással lesz az életükre, mint valami maró sav. Tehát tanítsuk meg őket arra, hogy kérjék Isten békességét, és kínáljanak megbocsátást azoknak, akik megbántották őket.

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma..." Máté 6:11

A mai társadalomban a gyermekeink sok minden felől aggódhatnak. Ezért a mi felelősségünk az, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan cserélheti Isten az aggodalmukat az Ő gondoskodására.

Normál reakciónk az aggodalomra az, hogy megpróbáljuk átvenni az irányítást a helyzeten. Ez a természetünkből fakad. Azt gondoljuk, hogy ha mindent irányításunk alatt tartunk, akkor soha nem kell majd aggódnunk. De amikor kipróbáljuk ezt a megközelítést, az ellenkezője történik. Rájövünk, hogy nem tudunk mindent irányítani, és így felhagyunk az aggódással.

A legjobb mód az aggodalom kezelésére az ima: "Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". A "mindennapi kenyerünkért" mondott ima mindent magába foglal, ami miatt naponta aggódunk - az egészségünket, a pénzügyeinket, az időbeosztásunkat, a jövőnket, minden dolgunkat, amivel foglalkoznunk kell. Isten azt mondja, "Ha azt szeretnéd, hogy kevesebb stressz legyen az életedben, nyugodj meg bennem és hagyd, hogy én adhassam meg a mindennapi kenyered."

Fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, hogy ez "mindenNAPI" kenyér, nem "-heti" vagy "-havi". Mi azt akarjuk, hogy Isten nekünk adjon mindent, amire a következő 5 évben szükségünk van, csak tegye egy bankszámlára, hogy láthassuk és akkor nem aggódunk. De Isten nem ezt teszi. Egyszerre csak annyit ad, ami egy napra kell, mert azt akarja, hogy napi bizalmi kapcsolatban legyünk vele.

Tehát három központi igazságot kell megtanítanunk gyermekeinknek Isten gondoskodásáról:

1. Isten minden szükségedet be tudja tölteni, ami bármikor ér, hiszen ő Isten.
2. Isten be akarja tölteni a szükségeinket, de nem a mohóságunkat, mert ő egy szerető Apa.
3. Isten be fogja tölteni a szükségeinket, ahogyan pillanatról pillanatra, napról napra bízunk benne.

És kedves szülők, emlékezzetek arra, hogy nektek is tennetek kell azt, amit "prédikáltok"!

(Daily Hope, Tom Holladay. 2011. május 05.)
 

"Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Máté 6:10)

"Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak."

Bármilyen pszichológiai tanulmányt olvassunk el ezzel kapcsolatban, mindegyik azt írja, hogy a gyermek számára az lehető legkevésbé biztonságos helyzet, ha a családjának a középpontjába kerül, ha ő irányítja az eseményeket, és mindenben az ő akarata teljesül.

A gyermekek ösztönösen tudják, hogy nem ők állnak a család középpontjában - ha mégis ez történik, akkor ez bizonytalanságot okoz az életükben. A gyerekek akkor találják meg a stabilitást és a biztonságot, ha megvannak a határok. Ez a születésük pillanatától kezdve igaz. A kisbabákat fogjuk és szorosan bepólyáljuk. A szoros tartás érzése biztonságot nyújt a számukra.

Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak. Viszont ha a gyermekek számára nincsenek korlátok, és úgy érzik, hogy bármit megúszhatnak, akkor kezdik el megkérdőjelezni a szüleik szeretetét.

Hasonló módon a gyerekeknek azt is látniuk kell, hogy Isten célja az életükkel egy nagyobb terv részét képezi. Ez az identitástudaton keresztül meghúzza a határokat a számukra. Tudni fogják, hogy az életben nem minden róluk szól.

Ahogy megértik Isten tervét, megtalálják majd a válaszokat is az életük legalapvetőbb kérdéseire: Ki vagyok? Miért vagyok itt? Hová tartok? Honnan jöttem? Van értelme az életemnek? Mi a célom és hogyan valósítsam meg? Miért történik ez velem?

Amikor azt tanítod a gyermekednek, hogy "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod", akkor bemutatod nekik, hogy Istennek van egy átfogó terve a történelem során, ráadásul van egy egyedi terve az ő életükre nézve is.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.04.