Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jeremiás 3:22)
Mikor éheztél Isten után utoljára úgy, hogy annyira közel akartál lenni hozzá, hogy elhagyatottan hajszoltad Őt; mikor kívántad jelenlétét annyira, hogy a pusztán, az üres és kopár vidéken keresztül is követted (Jeremiás 2:2)?
Ha hasonló vagy hozzám, lehet hogy azt gondolod, hogy "Istenem, nem hiszem, hogy ez a fajta szeretet emberileg lehetséges!".
Ha ezt gondolod, akkor igazad van. Csak úgy tudjuk Istent az Ő mindenekfeletti szeretetével szeretni, ha Jézus bennünk él. Isten képes a vágyat benned megváltoztatni; képes újra lángra lobbantani ezt a mély és odaadó szeretetet.
Ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt, viszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valamiféle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszaútat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy Ő visszaterel téged a mély odaadás útjára (Jeremiás 2:2).
Isten megbocsátja tékozló természetünket; meggyógyítja elfásult hitünket. Azt mondja, "Elpártolt fiaim ... gyertek vissza hozzám, én meggyógyítom elpártolt lelketeket." (NLT ford.)
A mi válaszunk pedig az kellene, hogy legyen, hogy "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!" (Jeremiás 3:22).
Beszéljetek róla!
Hogyan tudnád Isten felé irányuló szenvedélyedet leírni?
Ha Isten meggyógyítja a mi elfásult hitünket, mi tart minket vissza az Isten iránti mély odaadástól?
(Daily Hope by John Walker, 2012.04.28))