Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Félsz az elutasítástól? Emlékezz, Istennek kedves vagy!

2012. július 20. 03:00 - zsoltaros

„Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (2Kor. 10:18).

jesus_hug.jpg

Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.

Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk félelmeivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?

Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. „Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által” (Ef. 4:1).

Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: „Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is.” Csak annyi a dolgom, hogy elfogadjam, amit Krisztus tett értem és alárendeljem magamat akaratának.

Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el.  A Biblia így mondja ezt: „Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem” (Zsolt. 27:10).

Egyesek még felnőtt korukban is szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. Az a szülő, aki elutasítja gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, viselkedésével azt fejezi ki, mintha Isten hibázott volna.

Úgyhogy ez nem a te bajod, hanem az övék. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Isten azt mondja, történjen bármi – Ő gondot visel rólad.


Beszélgessünk ezekről!

  • Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegetés. Vajon, miért van ez így?
  • Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük! 

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.07.13)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása