„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17)

A különbség a hittel teli és a hitben gyenge ember között annyi, hogy a hitben gyenge ember az első nehézségnél feladja. A hittel teli ember viszont kitart. A hittel teli ember határozott. A hittel teli ember szorgalmas. A hittel teli emberek nem tudják, hogyan kell feladni. Tudod, hogyan képes egy kicsiny makk nagy tölgyfává válni? Egy tölgyfa pont egy makkocska, aki nem volt hajlandó feladni.

Nem vagyok túl ügyes, de egy dolgot tudok: mindig túl korai feladni a dolgokat. Isten mindig a nehéz időszakokat használja fel arra, hogy próbára tegye a kitartásodat.

Amikor mi elindítottuk a Saddleback Gyülekezetet, az első prédikációmat egyetlen embernek címeztem: a feleségemnek. Úgy gondolta túl hosszú volt. 31 évvel később, most is azt mondja, hogy a prédikációim túl hosszúak!

Azt gondoltam mikor gyülekezetet indítottunk, hogy hamarosan lesz egy épületünk. 15 évig épület nélkül működtünk. Az első 13 évben 79 különböző helyszínen tartottuk az alkalmainkat. Tudod hányszor éreztem azt, hogy feladom? Minden hétfő reggel! De képtelen voltam abbahagyni! Isten azt mondta: Rick! Hogyha soha nem adok neked egy épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? És én erre azt mondtam: Természetesen!

A Saddleback Gyülekezet 10000 főre gyarapodott, mire az első épületünket megépítettük. Hogyan lehetséges felépíteni és vezetni egy gyülekezetet 10000 ember részére minden héten? Nincs ebben semmi különleges! Csak kemény munka. Isten a nehéz időszakokat használja, hogy tesztelje a kitartásunkat.

Hogyha most nehéz időszakon mész keresztül, akkor ez az igeszakasz neked szól: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17).

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy kivé fogsz válni, mint az, hogy most éppen mi történik veled. Gyakran megengedi a próbákat, a nehézségeket, a szomorúságot és a problémákat az életedben azért, hogy igyekezetre, elszántságra neveljen és a jellemed formálódjon. Hajlandó vagy-e Istent szolgálni akkor is, amikor az élet nem nevezhető egyszerűnek?

„A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9).

Beszéljetek róla:

• Milyen helyzetben adod fel a legkönnyebben?
• Hogyan tudod megújítani a hitedet, hogy legyen erőd kitartani az ilyen helyzetekben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2014.11.11)