"Az Ő Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk." (Róma 1:3-4)

Habár Jézus szenvedéstörténetét és kereszthalálát tanulmányozzuk, Húsvét mégis a Feltámadás Ünnepe. Isten visszahozta Jézust a halálból, ezzel bizonyítva azt, hogy megtörte a bűn és a halál hatalmát.

Miután Jézus meghalt, elhelyezték a testét a sírboltba, és egy óriási malomkövet görgettek elé. A vallási vezetők aggódván, hogy Jézus testét ellopják kérték, hogy római katonák őrizzék a sírt. Nem akarták, hogy kijöjjön!

De természetesen, Jézus kijött.

Ismeritek a történetet. Azonban fontos emlékeznünk, hogy a Húsvét nem egy 2000 évvel ezelőtti kedves, jó vallási tanító haláláról szóló feljegyzés; hanem annak a ténynek a megünneplése, hogy Jézus ma is él.

Élő bizonyíték vagyok – és a közel 1 billió keresztény is, aki ünnepeli a Húsvétot. Jézus "a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk." (Róma 1:4)

A Húsvét, Isten Fiának, Jézus Krisztusnak örömhíréről szól, a mi Urunkról, aki csecsemőként Dávid király, fenséges családjába született. Négy történelmi feljegyzés is állítja, hogy feltámadása után egy összejövetelen 500 embernek mutatta meg magát.

El tudod képzelni magadról, hogy szemtanúja vagy halálának, és három nappal később pedig látod, amint Jeruzsálem környékén jár-kel? Micsoda fantasztikus dolog!

Jézus keresztre feszítésekor a kételkedők és bírálói gúnyolták őt kiáltozván: "Ha te vagy az Isten Fia, szállj le a keresztről. Miért nem jössz le onnan, és mutatod meg, hogy igazán Isten vagy?"

Jézus valami látványosabbat tervezett. Ezt mondta: "Hagyom, hogy eltemessetek három napra, és aztán visszajövök, és bebizonyítom, hogy az vagyok, aki mondtam, hogy vagyok."

Beszéljetek róla:

• Miért fontos megemlékezni Húsvétkor Jézus haláláról és feltámadásáról?
• Mit végzett el Jézus a halálával; és az Ő feltámadása, mit eredményezett?
• Mit gondolsz, hogy érezték magukat azok az emberek, akik tudták, hogy Jézus meghalt, és pár nap múlva látták őt testben megjelenni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.20.)

"Ez az, amit Krisztus végérvényesen tett: mások bűnei miatt szenvedett, az Igaz a nem igazakért. Mindenen keresztülment - megölték és aztán feltámadt - azért, hogy minket Istenhez vigyen." (1 Péter 3:18, MSG fordítás)

Húsvétkor egy olyan eseményt ünneplünk, ami bizonyítja, hogy Jézus az volt, akinek mondta magát. Ő volt a testben megjelent Isten, aki azért jött a Földre, hogy megmentsen minket. Ez azt jelentette, hogy meg kellett halnia értünk.

Egy verésekkel és gúnyolódásokkal teli éjszaka után, miután fájdalmas töviskoronát húztak a fejére, Jézust keresztre feszítették. A keresztre feszítés volt valószínűleg a legbrutálisabb és legkínzóbb halálbüntetés, amit ember valaha kitalált. Karjait szélesre feszítették a kereszten és mindkét csuklóját átszegezték a két csont között. Amint a szegek átfúródtak a testének ezen pontjain, eltalálták a karon végigfutó ideget, amivel borzasztó fájdalmat okoztak.

Ha valaki ilyen testhelyzetben függ bármennyi időre is, a mellkas körüli izmok lebénulnak. Levegőt venni még tud, de kilélegezni már nem képes. A kereszthalál tulajdonképpen egyenlő a fulladással, kivéve, hogy a rómaiak nem akarták ilyen könnyűvé tenni. A személy térdeit kissé behajlítva fogták, és lábfejeit odaszegezték a kereszthez.

Így a kereszten függő ember valóságos haláltusát vívott egészen addig, amíg a mellkasában lévő fájdalom már szinte robbanásig feszült. Ilyenkor az odaszegezett lábain felemelte magát, hogy levegőhöz jusson. Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált lábaiban, újra visszaengedte magát addig, amíg a tüdejében lévő fájdalom kibírhatatlan nem lett. Ez egy elképesztően kínzó folyamat volt.

Végül, a katonák úgy gyorsították fel a fulladás beálltát, hogy eltörték a bűnöző lábait.

Jézus esetében, nem kellett eltörniük lábait, mert addigra már meghalt. Azért, hogy biztosra menjenek, az oldalába döftek egy dárdát. Víz és vér jött ki mellkasából, amiről az orvosok azt állítják, hogy kizárólag akkor történik, ha a szív meghasad. Nevezd úgy, ahogy akarod, de Jézus úgy halt meg, hogy megszakadt a szíve.

Miért kellett Jézusnak meghalnia? Mert egyedül Ő volt képes arra, hogy fizessen a bűneidért. Te érdemelted volna a büntetést, de Jézus fizette ki helyetted: "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket." (1 Péter 3:18a, NIV fordítás)

Beszéljetek róla

• Mit gondolsz, hogyan érezhette Isten apaként magát, amikor látta Fiát így megkínozva a kereszten?
• Miért fontos, hogy megértsük azt, amit Jézus elszenvedett értünk a kereszten?
• Milyen hatással van az Istennel való kapcsolatodra, ha arra az áldozatra gondolsz, amit Ő vállalt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.19.)

 ,, Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efézus 2:8-9)

Isten megmentő kegyelme egy keskeny út. Nem érdemelheted ki, és nem hozhatod te magad létre. Sosem fogod kiérdemelni.

Az Efézus 2:8-9 ezt írja: ,, Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." 

Isten kegyelemből ment meg téged, ami azt jelenti, hogy ez tőle jövő ajándék.

Szinte nevetséges, néhány ember mennyire próbálja bizonyítani, hogy méltó Istenhez, és így próbálja megnyerni a megváltást.

A következő módszerekkel próbálkoznak:

• Megváltás kivonás által: Csak abba kell hagynod bizonyos rossz dolgokat, és remélni, hogy Isten megbocsát.
• Megváltás szolgálat által: Légy kedves! Légy jó! Keresztelkedj meg! Segíts idős kis néniknek átkelni az úttesten!
• Megváltás hasonlítgatás által: Nem kell kereszténynek lenned, mert már így is jobb ember vagy, mint egy általad ismert keresztény.

Ezek közül egyik opció sem működik. Egyik sem hozza helyre az Istennel való kapcsolatodat. Attól, hogy nem vagy ,,rossz", még nem fogsz a mennybe kerülni, mert a keresztény élet sokkal többről szól annál, hogy mit nem teszünk. A szolgálat azért nem működik, mert sosem tudnál elég jót tenni, hogy elnyerd Isten tetszését. A hasonlítgatás pedig azért nem működik, mert Jézus volt az egyetlen tökéletes személy, és egyedül  hozzá érdemes hasonlítanunk magunkat.

Csak egy módon nyerhetjük el Isten kegyelmét. A Biblia így szól: ,,Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7:14)

Az Istenhez vezető keskeny útnak semmi köze ahhoz, hogy te mire vagy képes. Arról szól, amit Jézus tett. 

Átadtad már az életed Istennek? Az Istenhez vezető keskeny úton jársz már? Ez az első lépés ahhoz, hogy elnyerd a kegyelmét. Többet is megtudhatsz Isten csodálatos kegyelméről a napiremeny.blog.hu weboldalon.

 Beszéljetek róla:

• Az áhítatban felsorolt melyik viselkedésforma a legnagyobb kísértés neked és a családodnak? Miért?
• Mit gondolsz, miért van az, hogy sokan megnyugtatóbbnak tartják, ha harcolhatnak a megváltásukért, mintsem elfogadni Isten kegyelmi ajándékát?
• Mondj még egy rossz módszert, és indokold meg, miért lehet ez sokak számára kísértés!

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.17.)

”Csak az én kegyelmemre van szükséged, mert erőm akkor nyilvánul meg leginkább, amikor gyenge vagy." (2 Korinthus 12:9a, TEV fordítás)

Lelkipásztorként állandóan szenvedő emberek vesznek körül. Ha veszel két embert, és ugyanazon szorult helyzet elé állítod őket, az egyik összeomlik, míg a másik rendíthetetlen lélekkel állja a próbát. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az egyikük Isten megtartó kegyelmére hagyatkozik.

Mi az, ami enyhíti fájdalmunkat, és segít továbblépnünk, amikor szenvedünk, és fel szeretnénk adni? Isten kegyelme az.

Pál nagyszerű példáját adja ennek a második korinthusi levélben. Háromszor is elmondta: „Uram, vedd el ezt a gyötrelmet az életemből”, de Isten nem tette meg. A Biblia szerint Isten így felelt: „Csak az én kegyelmemre van szükséged, mert erőm akkor nyilvánul meg leginkább, amikor gyenge vagy." (2 Korinthus 12:9a, TEV fordítás).

Amikor válsághelyzetben Isten segítségéért könyörgünk, kétféle választ kaphatunk tőle: vagy véget vet a szenvedésnek, vagy megadja az erőt, hogy megbirkózzunk vele.

A második opció nem igazán kedvünkre való. Azt akarjuk, hogy akármilyen fájdalommal küzdünk is, Isten azonnal szüntesse meg. Pedig Isten olykor céllal hagy a fájdalomban. Azt akarja, hogy megtanuljunk valamit. Sokkal jobban tud minket szenvedés árán, semmint kényelemben tanítani.

Ha életed legmélyebb, legsötétebb helyzeteiben találkozol Isten kegyelmével, rájössz, hogy semmi – sem probléma, sem válság, sem szenvedés – nem veszélyeztetheti az életed. Felismered, hogy Isten segítségével minden helyzetet tudsz kezelni.

Ám legyünk őszinték. Nem mindig kezeljük úgy a problémáinkat, hogy azok a fejlődésünket szolgálhassák. Gyakran saját magunkra hagyatkozunk. A Biblia emlékeztet rá, hogy ez megkeseredetté tesz minket: „Vigyázzatok, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokak életét meg ne mérgezze” (Zsidók 12:15).

Bármilyen fájdalommal kell is megbirkóznod, az egyedüli ellenszer Isten kegyelme. Hogy részesülhess Isten kegyelmében, csak annyit kell tenned, hogy alárendeled magad, elmondod neki, hogy szükséged van a segítségére, és elfogadod kegyelmét.

Lehetséges, hogy Isten nem vet véget a szenvedéssel teli helyzetnek. De képes keresztülvezetni rajta, és meg is teszi.

Beszéljetek róla:

• Volt-e olyan nehéz helyzet az életedben, melyen keresztül Isten megmutatta neked a kegyelmét?
• Tapasztaltál már olyat, hogy keserűség lett úrrá rajtad, amikor nem akartad a fájdalmadat átadni Istennek?
• Vajon miért tud Isten könnyebben tanítani a szenvedésben, mint a kényelemben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.16.)

" Lelketek ereje Isten ajándéka, nem hagyományok és szabályok betartásából ered." (Zsidók 13:9b, TLB fordítás)

Isten olyannak szeret téged, amilyen vagy, de túlságosan szeret ahhoz, hogy a mostani állapotodban hagyjon. Az egyik legmegnyugtatóbb igazság Istennel kapcsolatban az, hogy rábízhatjuk szellemi feljődésünket.

Isten kegyelme nem csak megment minket a bűneink kövezkezményeitől, hanem elkezd Jézus képmására formálni minket.

Néhányan elfogadják Isten megmentő kegyelmét, de aztán saját erejükből próbálnak növekedni a keresztyén életben. A Biblia szerint ez lehetetlen: " Lelketek ereje Isten ajándéka, nem hagyományok és szabályok betartásából ered." (Zsidók 13:9b, TLB fordítás)

Isten kegyelme segít, hogy azzá válhass, aki lenni szeretnél - azzá, akinek Isten szeretne látni. Alakít és átformál téged. A Biblia ezt nevezi megszentelődésnek. Az Ige azt is mondja Jeremiás próféta könyvében, hogy Isten a fazekas, mi pedig az agyag, amelyet formál, Ő tart minket a fazekas korongján. Sajnos hajlamosak vagyunk leugrani a fazekas korongjáról, és azt mondani: "Köszönöm, Uram, de megoldom egyedül. Képes vagyok magam jó irányba formálni."

Ilyenkor tesszük tönkre a lelki növekedésünket.

Az egyik legnagyobb probléma a keresztyénséggel, hogy az emberek eleinte az Istennel való kapcsolatra fókuszálnak, de azután átváltanak szabályok alkalmazására. Először megismerik az Isten iránti mély szeretetet, de később visszaesnek a szertartások és szabályok vallásos körforgásába.

Ha nem ez a keresztyén élet, akkor mi nevezhető annak? A Biblia azt mondja: "Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne." (Kolossé 2:6, RÚF).

Nem úgy lettél keresztyén, hogy megígérted: ezentúl csak jót cselekszel. A lelki növekedés sem így működik! A keresztyén élet azt jelenti, hogy elfogadod Isten kegyelmét, és hagyod, hogy átformáljon.

Engeded Isten kegyelmének, hogy átformáljon, vagy csak próbálsz jót cselekedni?

Beszéljetek róla:

• Hogyan tapasztaltad meg a növekedést a személyes életedben?
• Szerinted az emberek könnyebben elfogadják a megváltó, mint a megszentelő kegyelmet? Ha igen, miért?
• Aktív vagy passzív szereplője vagy annak, amikor engeded Isten kegyelmének, hogy átformáljon?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.15)