„Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” (Zsoltárok 62:8b, NLT fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy mikor a veszteség időszakán mégy át, az első dolog, amit meg kell tenned, hogy elengedd a fájdalmad.

A tragédiák mindig erős érzelmeket váltanak ki – haragot, félelmet, depressziót, aggódást, néha bűntudatot. Ezek az érzések megrémisztenek bennünket, és nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Mikor egy jelentős veszteséget élünk át, ezek a roppant érzések előtörnek belőlünk. Ha mindjárt nem kezeljük ezeket, az nagyon hosszasan hátráltatni fogja a helyreállást.

Némelyek sosem foglalkoznak nyíltan az életükben levő fájdalommal. Mellébeszélnek. Elfojtják. Tettetik, hogy nincs. Úgy viselkednek, mintha nem létezne. És ez az, amiért még mindig küzdenek 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteségekből fakadó érzelmi nyomással.

Létezik egy mítosz, amely szerint Isten azt akarja, hogy mindig mosolygó arccal járjunk-keljünk, azt mondogatva, hogy „Dicsőség az Úrnak!” A Biblia sehol nem mond ilyet.

Tulajonképpen, Jézus éppen az ellenkezőjét tanította. A Máté 5:4-ben azt mondja: „Isten megáldja azokat, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (NLT fordítás). Rendben van a fájdalom. Tudjuk, hogy a keresztények a mennybe mennek, ezért nem kell szomorkodnunk, mint a világ teszi. A mi fájdalmunk más. Azért vagyunk szomorúak, mert hiányozni fognak, de békességünk lehet, mert tudjuk, hogy Istennel vannak.

Mit tegyél az érzéseiddel? Ne nyomd el, ne tagadd le azt, ami mélyen benned van. Engedd el, add Istennek ezeket. Kiálts Istenhez: „Istenem, meg vagyok sebezve, fájdalmam van, nagyon nehéz nekem!” Ha jó példát akarsz erre, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor félreteszi büszkeségét, kimondja, ami legbelül benne van, és ezt mondja: „Istenem, most egy nagyon nehéz időszakban vagyok. Nagyon-nagyon meg vagyok sebezve.” Kiálts Istenhez, mint Dávid tette.

A Zsoltárok 62:9b ezt mondja: „Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” Ha éppen most veszteség ért, értsd meg, kérlek, ha nem engeded el a fájdalmadat, az végül utat tör magának, kiömlik. Az érzelmek, melyeket elfojtanak, gyűlnek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben kirobbannak.

Először engedd el a fájdalmad, így Isten elkezdheti gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen téves elképzelések élnek a társadalmunkban, melyek meggátolnak abban, hogy elengedjük a fájdalmainkat?
• Milyen fájdalmakkal vagy veszteségekkel küzdesz az életedben? Milyen hatással van ez rád?
• Hogyan bánthat vagy segíthet valakit a gyülekezet, aki fájdalmat hordoz? Hogyan segítheted, bátoríthatod az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.07.)