Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Isten elfogad téged

2018. június 07. 03:00 - Anika Enikő

“Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdon népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:9, NIV fordítás)

Sokan azzal töltjük egész életünket, hogy megpróbáljuk kiérdemelni az elfogadást. Ki akarjuk érdemelni a szüleinktől, az iskolatársainktól, a házastársunktól és azoktól az emberektől, akiket tisztelünk, de még azoktól is, akiket irigylünk. Az a vágy, hogy elfogadjanak, különböző dolgokra sarkall bennünket. Befolyásolja, hogyan öltözködünk, milyen autó választunk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen foglalkozást választunk.

Egyetértesz velem abban, hogy az emberek a legőrültebb dolgokat is megteszik, csak hogy elfogadják őket? Emlékszel arra, amikor gyerek voltál és nagyon szerettél volna a "nagyok"-hoz tartozni, és ha valaki  azt mondta, “Na, ezt fogadjunk, hogy nem mered megcsinálni!”,  te már csak azért is megcsináltad azt az őrültséget?  Megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad fontosabb volt, mint a személyes biztonságod.  Vagy emlékszel, milyen nagyszerű érzés volt, amikor gyerekként csapatsportot játszottál és a csapattagok kiválasztásánál egy jobb játékos téged választott a csapatába? És emlékszel, milyen rossz érzés volt, amikor már az utolsó két vagy három játékost válogatták, de téged még mindig nem választott senki?

Nagyon szeretjük érezni, hogy elfogadnak bennünket.

Amikor kiválasztanak, óriásit nő az önbecsülésünk. Az 1Péter 2:9 ezt mondja: “Kiválasztott nemzetség vagytok.” Ennek a ténynek növelnie kell az önbecsülésedet. Krisztus elfogadott téged – nem a teljesítményed alapján, és nem is az alapján, hogy megdolgoztál érte vagy megérdemled azt. Isten csak egyszerűen ezt mondja neked: “Kiválasztottalak.”

Lehet, hogy befogadtad Jézust az életedbe, de rádöbbentél már valaha arra, hogy Krisztus is elfogadott téged? Nem kell megdolgoznod érte, és nem is kell bizonyítanod.

“Ha anyám és  apám elhagyna is, az Úr gondoskodik rólam.” (Zsoltárok 27:10, GW ford.)

Lehetséges, hogy olyan szüleid vannak, akiknek soha nem tudtál a kedvében járni. Mindegy volt, mit tettél, nem volt elég jó. Ha hármast kaptál, akkor négyest vártak tőled. Ha négyest kaptál, akkor ötöst. Ha ötöst kaptál valamiből, akkor ők minden tárgyból ötöst akartak.

A tragédia az, hogy közületek néhányan még ma is megpróbáltok bizonyítani a szüleiteknek. Próbáljátok kiérdemelni, hogy elfogadjanak, pedig ez nagy valószínűséggel nem lesz így, ha eddig nem történt meg, és ez az ő problémájuk. Viszont a jó hír az, hogy nincs is szükséged az ő elfogadásukra ahhoz, hogy boldog legyél! Több mint 7 milliárd ember él a világon. Ha ebből két ember nem szeret, akkor mi van? Te Isten családjába tartozol, és téged Isten elfogadott!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mire alapozod az önbecsülésed?
  • Milyen fizikai, érzelmi és szellemi hatása van rád annak, hogy szeretnéd, ha mások elfogadnának?
  • Könnyen vagy nehezen tudod elfogadni azt az igazságot, hogy Krisztus elfogadott téged? Miért?

 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.05.31.)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.