Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Hogyan segítsünk másnak reményt és gyógyulást találni? 2. rész

2015. június 29. 03:00 - torokaron

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha nem adjuk fel.” (Galata 6:9, NIV fordítás)

Érezted már valakivel kapcsolatban, hogy "reménytelen eset", és hogy sohasem fog megtérni Krisztushoz? Lehet, hogy ez a valaki egy alkoholista rokon, egy drogfüggő szülő, vagy egy másokra ráakaszkodó szomszéd – valaki, akit egy sérülés, csalódás, egy szokás, egy függőség távol tart attól, hogy megismerje Istent.

Jézus azonban mindenkit el tud érni!

Tegnap arról beszéltem, hogy mennyire fontos szerepe van a kis csoportnak abban, hogy a mások által „reménytelennek” tartott embereknek gyógyulást szerezzen. A Lukács 5-ben leírt történetből – amikor néhány férfi béna barátját viszi Jézushoz, hogy az meggyógyuljon – már megtudtunk három jellemző dolgot erről a csoportról. Ma megnézünk további négyet:

Kitartóak voltak. Mindannyian elkedvetlenedünk néha, amikor a családunkat, a barátainkat és az ismerőseinket már hosszabb ideje próbáljuk elérni  az evangéliummal. Azonban nem szabad feladnunk! A barátok a Lukács 5-ben nem engedték, hogy a felmerülő nehézségek elkedvetlenítsék őket. Nem számított nekik, hogy egy nagy sokaság választotta el őket Jézustól. A Galata 6:9 azt mondja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”

Újszerű megközelítést alkalmaztak. A barátok a történetben mertek valami újat tenni. Meglehetősen újszerű megközelítés felmenni a tetőre és azt kibontva juttatni el valakit Jézushoz. Képzeld csak el, hogy mekkora zűrzavart és rendetlenséget csináltak! De a szolgálat ezzel jár, mivel emberekkel kapcsolatos. Az olyan kis csoportok, amelyek nem hajlandók kitörni a megszokásból és "zűrzavart" csinálni, nem válhatnak a gyógyulás eszközeivé.

Együttműködtek. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek együtt kellett dolgozniuk, hogy a barátjukat Jézushoz vihessék. Ez túl nagy feladat lett volna egy ember számára. Ugyanez a helyzet a kis csoportok esetén is. Az emberek sokkal hamarabb Krisztusra találnak, ha ezt egy támogató kis csoportban tehetik. Egy támogató közösség nagyon erős bizonyság Istennek.

Áldozatot hoztak. Belegondoltál már valaha abba, hogy ebben a történetben vajon ki fizette ki a tetőben okozott kárt? Én úgy gondolom, hogy a béna férfi barátai. Nem csupán szétverték, aztán hagyták, hogy valaki más majd helyrehozza. Legyen az idő, pénz, erőfeszítés vagy bármi más, mindig van ára annak, hogy valakit Krisztushoz vezess. A Lukács 16:9 ezt mondja: „Használjátok a világi erőforrásaitokat arra, hogy másokon segítsetek és barátokat szerezzetek. Így amikor a földi vagyonotok már nincs, ők üdvözölni fognak majd titeket az örökkévaló otthonban” (NLT fordítás). A kis csoportoknak hajlandónak kell lenniük arra, hogy áldozatokat hozzanak, hogy a gyógyítás eszközei lehessenek a világban.

Beszéljetek róla:

  • Mesélj arról, amikor a szolgálatod kicsit "zűrzavarossá" vált, és fel akartad adni.
  • Milyen módjai vannak, hogy a kis csoportok tagjai bátoríthassák egymást, amikor a nehézségek elkedvtelenítik őket?
  • Kik azok az emberek az életedben, akiknek bizonyságot tettél már, vagy akikért imádkoztál Istenhez, hogy mentse meg őket? Hogyan tudnak a kis csoportok segíteni neked abban, hogy bizonyság legyél ezeknek a barátaidnak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.06. 22.)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása