„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:38-39)
Bármerre is jársz, nincs olyan hely, ahol ne lenne ott Isten szeretete. Soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől.
Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem választhat el, mert Isten szeretete mindenütt körülvesz: „...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:39).
Ha a magányosság ellenszerét keresed, azt ebben találod: soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől. Az igazság az, hogy egyszer elveszítjük szeretteinket. Ha házas vagy, eljön az idő, amikor egyikőtöknek távoznia kell, a másik pedig szenvedni fog emiatt.
Ám ha keresztyén vagy, sosem leszel magányos, mert ráhangolódhatsz Isten szeretetére. Nem a vallásosságról, hanem a Jézus Krisztussal való kapcsolattartásról beszélek. Az Ő szeretete örökké tart, és mindenhová elkísér.
„Hová is menekülhetnék színed elől? Hová is szökhetnék, hol nem vagy jelen? Ha a mennybe szállnék, ott lennél; ha alászállnék a halottak világába, ott is ott lennél. Ha napkeleten túl szárnyalnék vagy napnyugatnak legtávolabbi helyén lakoznék, ott volnál hogy vezess engem, ott lennél, hogy segíts nekem. Megkérhetném a sötétséget, rejtsen el, vagy a fényt körülem, hogy boruljon éjszakába, de még a sötétség sem sötét neked, s az éjszaka oly világos, mint a nappal. Sötétség és napvilág egyek teneked.” (Zsolt 139:7-12, TEV fordítás).
Beszéljetek róla:
- Említs néhány példát, hogy miként hangolódhatsz Isten szeretetére?
- Mit gondolsz, miért tűnik úgy néha, hogy Isten elhagyott, amikor magányos vagy?
- Mi a különbség a vallásosság és a Jézus Krisztussal való élő kapcsolat között?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.07.08)