Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Ne engedd, hogy a siker tönkretegyen!

2017. október 29. 03:00 - Szíj Melinda

„Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára” (Példabeszédek 27:21, NLT fordítás).

burnt_rock_star.jpg

Isten a sikerrel tesz minket próbára.

Furcsán hangzik? Talán könnyebben hihető, hogy Isten megpróbáltatással illetve szenvedéssel mér meg.

De gondolkozzunk csak el rajta!

Láthattad már, hogy a siker hogyan tesz tönkre embereket. Az ifjú rock sztár elér mindent, amit csak akart, aztán összeroppan és kiég. Az atléta aláír egy ígéretes szerződést, majd elpuskázza a jövőjét. Egy üzlet minden várakozást felülmúlva bejön, aztán a tulajdonost meggondolatlan bővítési tervekbe hajszolja.

Olvastuk ezeket a történeteket.

Több mint 40 évnyi lelkipásztori ténykedésem alapján kijelenthetem, hogy több embert tett tönkre a siker, mint a szenvedés. A szenvedés hajlamos az embereket Isten felé terelni. Ám amikor az emberek sikeresek, akkor gyakran megfeledkeznek Istenről.

Minden, fájdalmát kezelni képes emberre csak elenyészően kevés olyan jut, aki képes a hírnevet kezelni. Fejükbe száll a dicsőség, és szétrombolja őket.

A Biblia így emlékeztet minket a Példabeszédek 27:21-es igeversében: „Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára” (NLT fordítás).

Valójában minden bók egy próbatétel. Az elismerések és kritikák kicsit olyanok, mint a rágógumi. Rágódhatsz rajtuk egy darabig, de nem nyeled le őket. Így csakugyan mindkettő összezavarhat.

Oly könnyű megfeledkezned Istenről, ha siker övezi az utad. Ám ha szem előtt tartod, hogy a sikered Istentől fakad, akkor minden alkalommal ki fogod állni a siker próbáját.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Hogyan tapasztaltad meg más embereknél a siker próbatételét?
  • A te személyes esetedben hogyan ment végbe a siker próbája?
  • Mennyiben tér el hozzáállásod a kritikához, mint az elismeréshez?

*Daily Hope by Rick Warren (2017.10.22)

 

Szólj hozzá!

Nem kell senki jóváhagyása ahhoz, hogy boldog legyél!

2016. február 18. 03:00 - magyarosijulia

„Nem számít! Én örülök neki, mert minden lehetséges módon Krisztust prédikálják, jó vagy rossz indíttatásból. És én továbbra is boldog leszek!" (Filippi 1:18, TEV fordítás)

happy.jpg

Boldog lehetsz, akármi is történik az életedben, ha nem engeded meg, hogy mások irányítsák a viselkedésedet.

A Filippi 1:15-17-ben Pál négy fajta emberről beszél, akik befolyásolták az ő munkáját, amíg börtönben volt Rómában. Voltak, akiket társának tekintett, és akik bátorították őt a szolgálatában. Mások viszont kritizálták, versenyeztek vagy összeesküdtek a missziója ellen.

„Néhányan közülük prédikálják a Krisztust, mert irigyek és civakodók, mások viszont őszinte jó szándékból. Ezek szeretetből tesznek így, mert tudják, hogy Isten nekem adta az evangélium megvédésének munkáját. Mások nem őszintén vallják Krisztust, hanem önző nagyravágyásból, mert azt gondolják, hogy még több bajt okoznak nekem, amíg börtönben vagyok.” (Filippi 1:15-17, TEV fordítás)

Kevés dolog rabolja el hamarabb az örömöd, mint ha kritizálnak vagy amikor mások ellened dolgoznak. Miért? Mert mindannyian azt akarjuk, hogy szeressenek. Elismerésre vágyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki kedveljen minket.

Pál mégis ezt írja a Filippi 1:18-ban: „Nem számít! Én örülök neki, mert minden lehetséges módon Krisztust prédikálják, jó vagy rossz indíttatásból. És továbbra is boldog leszek!" (TEV fordítás)

Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog legyél!

Annyira vagy boldog, amennyire választod, hogy az legyél! Ha mások nincsenek veled megelégedve, az az ő döntésük. Ha nem kaptad most meg valaki elismerését, valószínű, nem is fogod megkapni. És keserű leszel, ha arra törekszel, hogy mások elismerését elnyerd.

Pál később, a 29. és 30. versekben elmagyarázza, hogy hogyan lehetsz boldog, akármi is történjen: „Mert nem csak az a kiváltságotok, hogy bízhattok Krisztusban, hanem hogy szenvedjetek is érte. Együtt vagyunk ebben a harcban. Láttátok a múltbeli küzdelmeimet, és tudjátok, hogy még most is küzdelemben vagyok." (NLT fordítás)

Pál kiváltságnak nevezi a szenvedést, amikor a jó cselekvését választjuk, mert akkor hasonlítunk a leginkább Krisztusra, amikor valaki keresztre akar szegezni és ellened van.

Boldog lehetsz bármi történik körülötted, ha minden problémát Isten szemszögéből próbálsz nézni, és sosem engeded, hogy mások beszéde vagy tettei irányítsák az örömödet.

Beszéljetek róla:

  • Kinek az elismeréséért dolgoztál? Miért gondolod, hogy szükséged van annak a személynek az elismerésére?
  • Miért van több szabadság Isten elismerésében, mint egy emberében?
  • Hogyan munkálkodik Isten benned és általad amikor a legjobban támadnak vagy kritizálnak?


*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.11.)

Szólj hozzá!

Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy

2014. június 06. 03:00 - zsófi68

"De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!" (Fil 1,18, Egyszerű fordítás)

Bármi is történjék az életedben, boldog lehetsz, ha nem hagyod, hogy mások irányítsák a magatartásodat.

A Filippiekhez írt levélben (1,15-17) Pál négyféle embertípusról beszél, akik valamilyen módon hatással voltak a szolgálatára, amíg börtönben volt Rómában. Voltak, akiket bajtársainak tartott, és ők bátorították őt a szolgálatban. Mások bírálták, versenyeztek vele vagy áskálódtak ellene.

"Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban." (Fil 1,15-17)

Kevés dolog foszt meg gyorsabban a boldogságtól, mint az, ha kritizálnak, vagy úgy érzed, mások ellened dolgoznak. Miért? Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy szeressenek minket. Mind elismerésre vágyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki szeressen.

Mégis, Pál a Filippiekhez írt levélben azt mondja, "De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!"

Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy.

Annyira vagy boldog, amennyire boldog akarsz lenni! Ha mások elégedetlenek veled, az az ő döntésük. Ha most nem kapod meg valakitől az elismerését, valószínűleg nem is fogod. És csak boldogtalan leszel, ha megpróbálsz úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni.

Pál később, a 29. és 30.versekben elmagyarázza, miért lehetsz boldog, bármi történjen is: "Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok." (Fil 1,29-30)

Pál azt mondja, hogy kiváltság a szenvedés, amikor a helyes dolgot tesszük, mert akkor hasonlítunk leginkább Jézushoz, amikor valaki keresztfára szegez és bírálgat.

Történjen bármi is, boldog lehetsz, ha minden problémára Isten szemszögéből tekintesz, és soha nem hagyod, hogy az befolyásolja a boldogságodat, amit mások mondanak vagy tesznek.

Beszéljetek róla

  • Kinek az elismeréséért küzdesz? Miért gondolod, hogy szükséged van annak az embernek az elismerésére?
  • Miért ad Isten elismerése több szabadságot, mint másoké?
  • Hogyan munkálkodhat benned és rajtad keresztül Isten, amikor úgy érzed, megtámadtak és erősen bírálnak?


(Daily Hope by Rick Warren, 2014.05.30.)

Szólj hozzá!

Identitás: Ti az Úr különleges tulajdona vagytok

2012. szeptember 08. 03:00 - jletti

Bejegyzés alcíme...

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Pét. 2,9)

592591-bigthumbnail.jpg


Sokan közülünk az élete nagy részét azzal töltik, hogy elérjék, hogy mások elfogadják őket. Azt szeretnénk, hogy elfogadjanak minket a szüleink, a párunk, a partnerünk, azok az emberek, akiket tisztelünk, sőt, még azok is, akiket irigylünk. A vágy, hogy elfogadjanak, a legkülönfélébb dologra tud minket ösztönözni: hatással van arra, hogy milyen ruhát viselünk, hogy milyen autónk van, hogy milyen házat veszünk, sőt még arra is, hogy milyen karriert választunk magunknak.

Egyetértesz azzal, hogy az emberek sokszor a legőrültebb dolgokra is képesek, csak hogy mások elfogadják őket? Emlékszel, mikor kicsi voltál, alig vártad hogy a tömegben valaki azt mondja neked "fogadjunk, hogy nem mered?”  és te ezután valami hülyeséget tettél. Megtetted, mivel a vágy, hogy elfogadjanak erősebb volt benned, mint az, hogy megőrizd a testi épséged. Emlékszel, milyen jó érzés volt,  amikor gyerekként fociztatok és játékosokat választottak a csapatba, és egy jó játékos épp téged választott? És arra emlékszel, amikor már szinte mindenkit kiválasztottak és milyen rossz érzés volt az utolsó két-három emberrel ott ácsorogni, és várni, hogy végre rád essen a választás?

Szeretjük azt érezni, hogy elfogadnak minket.

Az, hogy kiválasztott vagy, nagyban befolyásolja az önértékelésedet. Az 1Péter 2,9 azt mondja, hogy  "Választott nemzet vagytok". Ennek növelnie kell az önbecsülésedet!  Krisztus elfogadott téged - függetlenül a teljesítményedtől, hogy mit nyertél el, vagy mit érdemeltél ki.  Isten egyszerüen azt mondja: "Én téged választottalak".

Már lehet, hogy elfogadtad Jézust, de belegondoltál már valaha abba, hogy Krisztus is elfogadott  téged? Neked ezt nem kell kiérdemelned, nem kell bizonyítanod sem.

"Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem" (Zsolt.27,10).  Az igazság az, hogy néhanyatoknak olyanok voltak a szülei, hogy soha nem lehetett nekik eleget tenni. Nem számít mit tettél, soha nem volt elég jó. Ha hármast kaptál az iskolában, akkor nekik a négyes kellett. Ha négyest kaptál, nekik az ötös kellett. Ha pedig ötöst, akkor ők a csillagos ötösnek jobban örültek volna.

A gond az, hogy sokan közületek még a mind a mai napig megpróbálnak bizonyítani a szüleiknek. Még mindig azért harcoltok, hogy a szüleitek elfogadjanak benneteket, de nagy valószínűséggel már nem fogjátok megkapni az elismerésüket, ha eddig még nem kaptátok meg, mivel nekik is ugyanez a problémájuk, ők sem kaptak anno elismerést a szüleiktől. A jó hír az, hogy neked erre nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy! A világon 6 milliárd ember él. Lehet, hogy ez a két ember nem kedvel téged, és akkor mi van? Isten családjának tagjaként, téged maga Isten fogadott el!

Beszéljetek róla

  •   Te mire alapozod az önértékelésedet?
  •   Hogyan hat rád fizikailag az, hogy arra vágysz, hogy mások elfogadjanak? Hogyan hat ez rád érzelmileg és lelkileg?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.01)

Szólj hozzá!

Félsz az elutasítástól? Tartsd észben az örökkévalóságot!

2012. július 21. 03:00 - mirjam07

"Az Úr azt mondja: Én vagyok az, aki megerősítelek téged. Miért félnél a halandóktól, akik nem élnek tovább a fűnél?" (Ézs. 51:12)

far-cry-2-grass-on-fire-screen-shot.jpg

Az elutasítástól való félelem leküzdésének egyik módja, ha a megfelelő látószögből nézed a dolgokat. Figyelembe veheted mások véleményét, de soha ne becsüld túl, amit mondanak.

Mai igeversünkben Ézsaiás azt mondja, hogy az életünk itt a Földön átmeneti, miért félnénk hát más emberek véleményétől? Más emberek nem egyenlők Istennel, és az ő véleményük egyébként sem marad meg. A siker titka az, hogy éld túl a kritikusaidat.

Ézsaiás azt mondja, ha halandó emberek csalódást okoznak neked, ne aggódj emiatt. Egyedül Isten számít. Ne gondold azt, hogy ítéletük csalhatatlan vagy hogy egyenesen Istentől való. Nem kell automatikusan elfogadnod valakinek a kritikáját; meg kell ítélned, és csak azt fogadd meg, amit érdemes.

Miért mondom ezt? Mert amikor az emberek jóváhagyása a legfontosabbá válik számodra, azonnal az elutasítástól való félelem kellős közepében találod magad.

A Biblia ezt mondja: "Mindennek tudatában, mit mondhatunk? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm. 8:31, TEV). Ha felismered, hogy Isten mennyire veled van, az képessé tesz arra, hogy ellenállj a félelmetes elutasításnak.

Néhány embernek csak a népszerűség, hírnév, taps számít. "Mit gondolnak a többiek rólam? Hogy nézek ki? Csak az imázs, az "image" számít!"

Ha így élsz, akkor ki vagy szolgáltatva mindenki más ítéletének. Ha a többiek azt mondják, hogy "lúzer" vagyok, akkor biztosan az is vagyok! Ha mások azt gondolják, hogy "hangyás" vagyok, akkor biztosan az vagyok! Én nem akarok így élni - és te?

Isten soha nem akarta, hogy így élj. Ő ezt mondja: "Minek hallgatsz rájuk? Ők csak halandó emberek. Egyedül én vagyok az, Aki számít. Ők nem élnek tovább a fűnél."

Pál azt mondja, az ő életének célja az, hogy Isten tetszésére éljen, ne az emberekére. "Ez úgy hangzik, mintha az emberek tetszését keresném? Egyáltalán nem! Egyedül Isten jóváhagyására figyelek! Próbálnék népszerű lenni az emberek előtt? Ha még mindig ezt tenném, nem lennék Krisztus szolgája..." (Gal. 1:10, TEV)

Isten azt mondja, hogy választanom kell. Választhatom azt, hogy Isten tetszésére élek, vagy azt, hogy az emberek tetszésére élek. Kinek akarsz inkább tetszeni? A tömegnek, vagy Istennek? Pál azt mondja, hogy nem tetszhetsz mindkettőnek egyszerre. El kell döntened, hogy kire akarsz jó benyomást tenni. Csak el ne feledd, hogy kinek az elismerése nem tart tovább a fűnél...

Beszéljünk róla:

  • Mi a különbség a között, hogy hatással van valakire mások véleménye, vagy hogy irányít valakit mások véleménye?
  • Milyen lenne az, ha valakinek az életét mások véleménye irányítaná? Milyen problémákat okozhatna ez például a te életedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.07.14.)

Szólj hozzá!