Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Oldd meg a problémát, ahelyett, hogy inkább valakit hibáztatnál azért

2016. november 04. 03:00 - torokaron

„Most azonban vessétek el magatoktól mindezt, a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az Isten-káromlást, és a szátokból a gyalázatos beszédet.” (Kol 3:8, NIV-fordítás)

 

Csak meghatározott nagyságú érzelmi energiával rendelkezel. A beszélgetés során, amikor problémát szeretnétek megoldani, választhatod azt, miszerint ezt az energiádat arra fordítod, hogy valakit elkezdesz okolni a kialakult helyzetért; de dönthetsz úgy is, hogy azt a probléma megoldására fordítod. Olyan nagy energiád nincsen, hogy mindkét változatra elég legyen. Fel kell tehát tenni magadnak a kérdést, hogy mi a fontosabb a számodra, a másikat hibáztatni, vagy megoldani a konfliktust.

Oldd meg a problémát, ahelyett, hogy inkább valakit hibáztatnál azért.

Minden házaspárnak szükséges lefektetnie néhány olyan alapszabályt, hogy nézeteltérés esetén meddig lehet elmenni, és milyen szavakat nem szabad már kimondani. Vannak bizonyos szavak, amiket a házasságban soha, de soha nem szabad használni; ezek „a tömegpusztító fegyverek”.

A hidegháború idején, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymással szemben állt, az USA több ezer interkontinentális rakétával vette célba a szovjeteket. Az egész Szovjetuniót képesek lettek volna elpusztítani azzal. Ugyanígy, a Szovjetunió is számtalan rakétát tartott az amerikaiakra célozva, az oroszok is képesek lettek volna elpusztítani azzal az USA-t. Azonban még a hidegháború legrosszabb időszakaiban is, amikor a helyzet pattanásig feszült, mindkét félben maradt olyan józanság, hogy azt mondja, bizonyos fegyvereket nem fognak használni, mert azokkal kölcsönösen elpusztítanák egymást. Ha ti használjátok a ti fegyvereiteket, akkor mi be fogjuk vetni a mieinket, és akkor végül elpusztítjuk egymást. Tehát ha még teljesen más állásponton vagyunk is egy adott kérdésben, legalább abban egyet fogunk érteni, hogy ezeket a fegyvereket nem használjuk."

Ugyanígy, sohasem szabad bevetned az olyan kapcsolati „tömegpusztító fegyvereket” a házasságodban, mint a válással való fenyegetőzés vagy a kapcsolatból való kilépés réme, vagy éppen a másik szülei viselkedésének felhánytorgatása. Meg kell egyeznetek abban, hogy nem számít, milyen nagyon haragszotok is éppen a másikra, ezeket a szavakat tilos használni, mert tönkreteszik a kapcsolatot azáltal, hogy lerombolják a bizalmat.

A Biblia nagyon pontosan meghatározza, hogy hol van ez a határ. „Most azonban vessétek el magatoktól mindezt, a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az Isten-káromlást, és a szátokból a gyalázatos beszédet.” (Kol 3:8, NIV-fordítás) Ezek olyanok, mint a tömegpusztító fegyverek.

Az oka annak, hogy a problémát meg kell oldanunk, nem pedig hibáztatnunk kell azért valakit, nem más, mint az, hogy a hibáztatás egyfajta ítélkezés, s erre csak Istennek van joga. Nem te vagy a bíró, te nem tudod kitalálni mások motivációját. Sokszor még a saját motivációddal sem vagy tisztában! Ezt csak Isten tudja. Engedd, hogy Ő legyen a bíró, te pedig a probléma megoldásával foglalkozhatsz.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mik lehetnek a te kapcsolatodban „a tömegpusztító fegyverek”?
  • Hogyan tudod megtenni azt, hogy a mások hibáztatása helyett inkább a probléma megoldására törekedj?
  • Miért fontos lefektetni „a tisztességes vitatkozás” határát egy kapcsolatban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.28.)

 

Save

Save

Szólj hozzá!

Mi lesz a te hozzájárulásod?

2016. október 25. 03:00 - csmsdvd

"Isten mindegyikőtöket megáldott különleges adottsággal; használjátok ezt arra, hogy egymást segítitek, ezzel is továbbadva Isten sokfajta áldását." (1 Péter 4:10, TLB fordítás)

3748_960x642.jpg

 

Mi lesz az életed hozzájárulása? Az Isten által adott talentumot, képességet  önmagad vagy mások javára használod-e?

 

A Biblia szerint, "Isten mindegyikőtöket megáldott különleges adottsággal; használjátok ezt arra, hogy egymást segítitek, ezzel is továbbadva Isten sokfajta áldását." (1 Péter 4:10, TLB fordítás)

 

Isten egyedi szándékkal teremtett, alkotott téged. Olyan szándékkal, hogy a világnak te is adjál valamit, te is járulj hozzá. Nemcsak azért kerültél erre a Földre, hogy a helyet foglald, és felhasználd a kincsét, majd azután visszavonulva meghalj. Isten egyedien alkotott téged, hogy egyedien tudj hozzájárulni a világhoz.

 

Tedd fel magadnak a kérdést: "Figyelembe véve, amilyenné Isten alkotott engem, hogyan tudnék a környezetem fejlődéséhez hozzájárulni? Miben lehetek én különb?"

 

A Bibliából az irgalmas samaritánus története jól példázza, hogy milyen hozzájárulása lehet egy embernek, akinek van helye az életében másnak is, mint önmagának. Ismerős a történet? Volt egy ember, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton kiraboltak. Megverték, mindenét elvették, és félholtan otthagyták az út szélén. Az első ember, aki arra járt, egy pap volt, aki túl elfoglalt volt, hogy megálljon. Nagyon sietett, és azt mondta: "Nincs időm ennek az embernek segíteni..." És elment.

 

Ezután egy másik vallási vezető is arra ment, és azt mondta: "Nekem megvan a saját napirendem. Van saját célom és szándékom. Túl elfoglalt vagyok. Nem akarom, hogy ehhez az emberhez bármi közöm legyen." A sérültet hátrahagyva, elment.

 

A harmadik embernek, aki arra jött, a teljes oka meglett volna arra, hogy továbbmenjen. Samaritánus volt; a samaritánusok és a zsidók pedig ki nem állhatták egymást. Mégis, megállt. Az idegent a szamarára tette, elvitte a legközelebbi fogadóba, és a tulajdonosnak azt mondta, "Etesd meg, öltöztesd fel, és viseld gondját, ameddig felépül, én fizetem a költséget."

 

Utoljára mikor tettél ilyet egy idegenért? Ritkán? Talán sohasem? Miért? Nincs helye az életedben. Ennek az embernek volt. Volt "felesleges" ideje, időben elindult, hogy meg tudjon állni másnak segíteni. Volt "felesleges" pénze, és oda tudta adni másnak. Volt energiája. Nem idegeskedett, így tudott segíteni.

 

Isten azért teremtett téged, hogy segíts. Milyen egyedi képességet is kaptál Istentől? Hogyan tudod ezt felhasználni a mások áldására?

 

Segítő kérdés elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen módon tudnál az életedbe "felesleget" beépíteni, hogy így másokra összpontosíts, ne magadra?
     

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.18.)

Szólj hozzá!

Ha túl vagy terhelve, akkor meg kell tanulnod hol vannak a határaid

2016. október 14. 03:00 - Anika Enikő

„Megtanultam, hogy mindennek van határa." (Zsoltárok 119:96 a, GNT fordítás)

Ha szeretnél határokat húzni az életedben, hogy meg tudd tenni azt, amit Isten szánt neked, akkor szem előtt kell tartanod, hogy ember vagy; nem vagy egy isten. Nem vagy legyőzhetetlen; csupán egy emberi lény vagy és vannak határaid!

A Zsoltárok 119:96 ezt mondja: „Megtanultam, hogy mindennek van határa.” (GNT fordítás).

Isten a határaid szerzője és ő szabta ezeket a javadra azért, mert szeret téged. Tehát ahelyett, hogy hadakozol a határaiddal, inkább fogadd el őket.

Sajnos, mi emberi lények, nem vagyunk valami nagy mesterei annak, hogy felismerjük határainkat. Folyamatosan túlbecsüljük képességeinket és alábecsüljük a problémáinkat, és azt az időt, amit rá kell fordítani a dolog megtételére; és a hab a tortán, hogy egy olyan kultúrában élünk, ami állandóan azt sulykolja belénk, hogy: „Mindent meg tudsz tenni! Mindent meg tudsz kapni! Bármi lehetsz, ami akarsz!” De mindez nem igaz. Lehetsz mindaz, akivé Isten szeretné, hogy legyél, ám nem lehetsz mindaz, amivé te magad akarsz lenni, hiszen vannak határaid.

Először is vannak fizikai korlátaid. Akármennyire is bebeszéled magadnak, hogy kibírsz hat hónapot étel nélkül, nem fog menni. A pozitív gondolkodásnak is vannak határai.

Aztán vannak érzelmi korlátaid. Ezeket sokkal nehezebb bevallani a saját életünkben. Hány embert vagy képes érzelmileg hordozni? Mások megannyi problémáit mi módon tudod kezelni? Valószínűleg közel sem annyit, mint amennyit gondolsz, hogy elbírsz.

Vannak mentális korlátaid. A baj az, hogy a média folyamatosan pumpálja az agyunkba az új információkat a rádió, a Tv és az internet segítségével. Ennek eredményképpen a legtöbb ember szellemileg, illetve érzelmileg zavart és frusztrált.

Vannak még időbeli korlátaid is. Teljesen mindegy, hogy időbeosztási szemináriumon veszel részt, hiszen egy napba nem fogsz tudni 24 óránál többet beletenni; és ennek az időnek egy részében aludnod is kell.

Lehet azt gondolod, hogy: „Nagyon klassz lenne, ha Isten figyelmeztetne engem, ha kezdek a korlátaim és a határaim közelébe érni.”

Isten adott neked egy figyelmeztető jelet! És ez a fájdalom. A kimerültség. A stressz. Az öröm elvesztése. Az ingerlékenység és érzékenység. Amikor ezek közül bármelyiket is érzed, akkor tudd, hogy túl vagy terhelve és valamilyen határt már túlléptél.

A kezdő lépés ahhoz, hogy határt tudj szabni, hogy ráébredsz, hogy határokra van szükséged, mert véges vagy. Nem rakhatod tele az életedet mindenféle dologgal, ami nem fontos, vagy talán fölösleges, mert ezek nem segítenek hozzá a céljaid eléréséhez.

Kérj bölcsességet Istentől ahhoz, hogy felismerd a határaidat és aztán, hogy fel is tudd állítani ezeket, hogy ne élj túlterhelt életet.

Beszéljetek róla:

  • Mit gondolsz, miért szabott Isten nekünk határokat? Miért nem akarja, hogy te magad tégy meg mindent?
  • Honnan kellene tudnod, hogy mit kell abbahagynod vagy elhagynod ahhoz, hogy jobban meg tudd húzni az életedben a határaidat?
  • Milyen határaid vannak, amikről már tudsz? Hogyan jöttél rá ezekre?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.07.)

Szólj hozzá!

Lásd meg, mire vagy elég önmagadban

2013. április 02. 03:00 - FHanna

"Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való." (2 Kor. 3:5)

Az élet küzdelem, de a legtöbb ember nem veszi észre, hogy ezt a harcot, csakúgy mint Jákób, Istennel vívjuk! Mi akarunk lenni Isten, és bár semmi esélyünk sincs megnyerni a csatát, akkor is próbálkozunk.

A.W. Tozer mondta, "Azért vannak annyian még mindig bajban, még mindig keresnek, még mindig alig jutnak előrébb, mert még nem értek el saját határaik végére. Még mindig próbáljuk irányítani és akadályozni Isten munkáját magunkban."

Nem vagyunk Isten, és soha nem is leszünk. Emberek vagyunk, és amikor próbálunk Isten lenni, akkor sokkal inkább úgy végezzük, mint a Sátán, aki szintén egyenlő próbált lenni Istennel.

Elméleti síkon elfogadjuk az emberi mivoltunkat, de érzelmileg nem. Elméletileg egyetértünk az ötlettel, de mikor elérjük a határainkat, akkor irritálóan, dühösen és elutasítóan regálunk. Magasabbak akarunk lenni (vagy alacsonyabbak), okosabbak, erősebbek, tehetségesebbek, szebbek és gazdagabbak.

Mindent meg akarunk szerezni, mindent meg akarunk tenni és idegesek leszünk, ha ez nem történik meg. Aztán, mikor rájövünk, hogy Isten másoknak adta azokat a tulajdonságokat, amivel mi nem rendelkezünk, akkor meg irigyek, féltékenyek leszünk és sajnáltatjuk magunkat.

Megadni magadat Istennek, nem passzív lemondás, bukás vagy kifogás a lustaságra. Nem azt jelenti, hogy elfogadod a jelenlegi helyzetet. Pont az ellenkezője: rászánod az életed arra, hogy ellenállj a gonosznak és az igazságtalannak vagy arra, hogy szenvedj azért, hogy változtass a dolgokon, amiket meg kell változtatni. Isten gyakran hív el átadott életű embereket, az ő nevében harcoljanak. Ez nem gyáváknak vagy "lábtörlőknek" való.

A megadás nem azt jelenti, hogy többé nem godnolkodsz vagy hogy feladod a racionális látásodat. Isten nem pazarolná el azt az észt, amit neked adott! Nem akarja, hogy robotok szolgálják. A megadás nem jelenti, hogy beolvasztod a személyiséged. Isten használni akarja egyéni mivoltodat. A beolvadás helyett a megadás
sokkal inkább kiemeli az egyediségedet.

C. S. Lewis figyelte meg, "Minél inkább engedjük, hogy Isten átvegye felettünk az uralmat, annál inkább önmagunk leszünk - mivel Ő teremtett minket. Ő talált ki minden különböző embert, akivé téged és engem szánt, hogy legyünk. Mikor először fordulok Krisztushoz, mikor megadom magam az Ő személyiségének, akkor kapom meg a valódi, önálló személyiségem."

Beszéljetek róla:

  • Milyen módon próbáltad mostanában Isten munkáját végezni?
  • Mit veszel észre magadon, amikor Istennek még jobban alárendeled magad?

 

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.03.25.)

Szólj hozzá!

Nevelés az Úrtól tanult imádsággal: a stabilitás megteremtése

2011. május 11. 03:00 - PokéManó

"Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Máté 6:10)

"Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak."

Bármilyen pszichológiai tanulmányt olvassunk el ezzel kapcsolatban, mindegyik azt írja, hogy a gyermek számára az lehető legkevésbé biztonságos helyzet, ha a családjának a középpontjába kerül, ha ő irányítja az eseményeket, és mindenben az ő akarata teljesül.

A gyermekek ösztönösen tudják, hogy nem ők állnak a család középpontjában - ha mégis ez történik, akkor ez bizonytalanságot okoz az életükben. A gyerekek akkor találják meg a stabilitást és a biztonságot, ha megvannak a határok. Ez a születésük pillanatától kezdve igaz. A kisbabákat fogjuk és szorosan bepólyáljuk. A szoros tartás érzése biztonságot nyújt a számukra.

Amikor korlátokat állítasz fel a gyermekeid számára, ezt megpróbálják ugyan hátrébb tolni, de egyúttal biztonságban is érzik majd magukat, ha ezek a határok stabilan állnak. Viszont ha a gyermekek számára nincsenek korlátok, és úgy érzik, hogy bármit megúszhatnak, akkor kezdik el megkérdőjelezni a szüleik szeretetét.

Hasonló módon a gyerekeknek azt is látniuk kell, hogy Isten célja az életükkel egy nagyobb terv részét képezi. Ez az identitástudaton keresztül meghúzza a határokat a számukra. Tudni fogják, hogy az életben nem minden róluk szól.

Ahogy megértik Isten tervét, megtalálják majd a válaszokat is az életük legalapvetőbb kérdéseire: Ki vagyok? Miért vagyok itt? Hová tartok? Honnan jöttem? Van értelme az életemnek? Mi a célom és hogyan valósítsam meg? Miért történik ez velem?

Amikor azt tanítod a gyermekednek, hogy "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod", akkor bemutatod nekik, hogy Istennek van egy átfogó terve a történelem során, ráadásul van egy egyedi terve az ő életükre nézve is.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.04.

Szólj hozzá!