Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Válaszd a hitet a félelem helyett!

2018. január 13. 03:00 - magyarosijulia

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Márk 10:48)

Amennyiben új kezdetet vesz hitbéli életed, szembe kell nézned a félelmeiddel. Ne engedd, hogy azok irányítsanak! A félelemnek az a hihetetlen tulajdonsága van, hogy megbénítja képességeinket, nem enged bennünket kibontakozni, és ezek okozzák hitünk hiányát.

Amikor a félelmet választjuk a hit helyett, szkeptikussá válunk – bármi új kipróbálásától vonakodni kezdünk. Általa önzővé is leszünk – tartunk tőle, hogy elköteleződjünk Isten és mások mellett. Továbbá a félelem rövidlátóvá tesz bennünket – a  jövő helyett a múltra figyelünk.

Bartimeus, egy vak ember, akivel Jézus a Márk 10-ben találkozott, sokunk számára is ismerős félelmet győzött le, mégpedig a visszautasítástól való félelmet. Tudta jól, hogy egy akkora tömegben Jézushoz kiáltani nem a legcélravezetőbb cselekedet, hiszen az emberek lenézhetik őt ezért. Ám kétségbeesésében azzal is tisztában volt, hogy Jézus az egyetlen, aki segíteni tud rajta.

És valóban így történt. Amikor e világtalan Jézushoz kiáltott, a körülötte lévők valóban mind óva intették: Ne kiabálj! Légy csendben! Felelsleges jelenetet rendezned, hiszen Jézust nem érdekled. Van nálad fontosabb dolga is.

A sátán sokunk fülébe suttog ilyen mondatokat. Amikor egy hitbeli lehetőség adódik, az olyan gondolatok, mint 'Istent a lehető legkevésbé sem érdekled', vagy 'Ne csinálj jelenetet' és 'Mit fognak majd gondolni az emberek?' megakadályoznak minket abban, hogy igaz hittel forduljunk Istenhez. Amint egy szikrányi lehetőséged adódik a fejlődésre és változásra, rögtön vészjósló kiáltozasba kezdenek a körülötted lévők, nehogy sikerüljön  megragadnod a kinálkozó alkalmat.

Isten viszont arra kér, hogy ilyenkor minden erőddel próbáld felülmulni önmagad, és hogy teljes mértékben hagyatkozz Rá. Félelmetesen hangzik, ugye? Amikor Isten kér tőlünk valamit, választhatunk, hogy továbbra is rettegésben élünk, vagy felülkerekedünk félelmeinken. Az utóbbi, hithű lépés esetén számíthatsz rá, hogy Isten várni fog rád és tárt karokkal fogad majd.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Kinek a rosszallásától tartasz a legjobban és miért?
  • A Példabeszédek 29:25-be ez áll: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál." Kérd Isten segítségét, hogy tudj bízni benne és az ő rólad való véleményében jobban, mint abban, amit mások gondolnak rólad.
  • Hogyan akadályozza meg a félelem, hogy teljes bizalommal fordulj Isten felé?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.06.)

Szólj hozzá!

A változáshoz beismerésre van szükség

2017. december 22. 03:00 - nagynikoletta

 „Megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákob.” (1Móz 32:27, NLT fordítás)

Isten azért engedi, hogy legyenek válságok az életünkben, hogy megragadja a figyelmünket. Aztán a kríziseinket arra használja fel, hogy fejlessze jellemünket. Problémáink beismerése az egyik jele annak, hogy  elkezdünk változni, jobbá válni. Felhagyunk azzal, hogy másokat vádoljunk és belátjuk, hogy mi okozzuk a problémát a saját életünkben. Ameddig ezt nem értjük meg, nem mehet végbe lényegesebb változás az életünkben. Isten tudja, hogy erre az áttörésre van szükségünk.

A Teremtés könyvének 32. fejezetében Isten azt kérdezi Jákobtól, hogy „Mi a neved?”. Ez egy igazán furcsa kérdés, mivel Isten nyilvánvalóan tudta Jákob nevét. Az ősi kultúrákban az embereket mindig a jellemük alapján nevezték el – arról, amilyenek valójában voltak. Lehetett a nevük Nagy, Kis, Bátor vagy Lusta. A nevük jelzés értékű volt. Nem csupán egy olyan név, aminek jó volt a hangzása. Kifejezte a személyiségüket is.

Jákob esetében az volt a probléma, hogy a „Jákob” jelentése „csaló, manipulátor, hazug”. És Jákob a nevének megfelelően is élt! Amikor Jákob így felelt, „Az én nevem Jákob”, valójában vallomást tett. Beismerte, „Én csaló vagyok.”

Valahányszor elolvasom ezt az igerészt, azon tűnődöm, vajon milyen lenne az, ha a legnagyobb jellemhibáinkról lennénk elnevezve: „Szia! Én Kapzsi vagyok.” „Szia! Én Pletykafészek vagyok.” Neked mi lenne a neved? Megkeseredett? Mérges? Lobbanékony természet? Élvhajhász? Félős?

A következőket nagyon fontos lenne megértenünk: sosem leszünk képesek változni mindaddig, amíg nyíltan, őszintén és hitelesen nem ismerjük be bűneinket, gyengeségeinket, botlásainkat, jellemhibáinkat, és amíg nem valljuk meg azokat önmagunknak, Istennek és másoknak.

Az egyik legalázatosabb dolog a világon vállalni azt, hogy „Íme, ez vagyok én. Én __________ vagyok.” Töltsd ki az üres részt magadról, pl. „Én aggódó ember vagyok… Én parancsolgató ember vagyok… Én olyan ember vagyok, aki elmenekül a konfliktusoktól… Én valamilyen szenvedély rabja vagyok…”. Valld be és ismerd el. Hagyj fel a kifogásokkal. Ne találj ki ésszerű magyarázatokat. Ne próbáld igazolni magad. Hagyd abba mások hibáztatását. Töredelmesen be kell vallanod azt, amit mindenki más lát, csak te nem ismersz be.

Amikor Isten elé járulsz és azt mondod, „Istenem, szeretném beismerni gyengeségeimet és azt, ami rossz az életemben... ez az, aki igazából én vagyok.”, akkor Isten nem lesz meglepve! Ő ezt már tudja, de szükség van arra, hogy beismerd azért, hogy elkezdődhessen a változás. Isten bűnbocsánata és kegyelme hatalmasabb minden rossznál, amit valaha is tettél vagy tenni fogsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Ha ószövetségi nevet kapnál, mi lenne az? Melyik szó jellemezne legjobban?
  • Miért fontos azt, hogy más embereknek is ismerjük be bűneinket? Milyen barátaidnak kellene megvallanod bűneidet?
  • Igazán vágysz arra, hogy Isten megváltoztasson téged és fejlessze jellemed? A vallomás mely lépeseit lennél hajlandó megtenni ma?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.12.15.)

Szólj hozzá!

Isten sohasem siet

2016. szeptember 02. 03:00 - Szíj Melinda

 

„Ne kíséreljetek meg semmiféle megpróbáltatás elől idő előtt kitérni. Hagyjátok, hogy az betöltse rendeltetését, így lesztek majd érettek és jellemesek” (Jakab 1:4 MSG fordítás).

snail_reached_the_ark.jpg

Légy türelmes Istennel és önmagaddal szemben. Az élet okozta csalódások egyike, hogy Isten időbeosztása ritkán esik egybe a miénkkel. Nekünk gyakran sietős, amikor Istennek nem. Talán frusztrál, hogy látszólag lassú ütemben haladsz előre az életben.

Emlékezz rá, hogy Isten sohasem siet, de mindig odaér időben. Ő életed teljes hosszát felhasználja arra, hogy felkészítsen az örökkévalóságban betöltendő szerepedre.

A Biblia példák során át illusztrálja, hogyan használ fel Isten egy hosszú életszakaszt a jellem formálására, leginkább a vezetők esetében. 80 esztendőt fordított rá, hogy felkészítse Mózest, amiből 40 év volt a pusztában töltött próbaidő.  Mózes 14600 napon át várakozott és kérdezősködött: „Itt van már az idő?” Ám Isten egyre csak azt mondogatta: „Még nincs.”

A népszerű könyvcímekkel ellentétben nem léteznek „Egyszerű lépések az érettséghez” vagy „Titkos praktikák a gyors megszentelődéshez”. Amikor Isten egy óriás tölgyet akar megalkotni, akkor évszázadokat vesz igénybe ehhez, ám ha csak egy gombát, akkor egy éjszaka is elegendő neki. 

A nagyszerű jellemek erőfeszítések, viharok és szenvedés teli időszakok árán formálódnak ki. Légy türelmes, amíg a próba tart. Jakab azt javasolta, „Ne kíséreljetek meg semmiféle megpróbáltatás elől idő előtt kitérni. Hagyjátok, hogy az betöltse rendeltetését, így lesztek majd érettek és jellemesek” (Jakab 1:4 MSG-fordítás).

Ne csüggedj el! Amikor Habakuk búskomorságba esett, mivel szerinte Isten nem cselekedett elég gyorsan, Isten e szavakat intézte hozzá: „A dolgok, amiket tervezek, nem történnek meg azonnal. Lassan, töretlenül, biztosan közeledik az idő, amikor a látomás beteljesedik. Ha lassúnak tűnik, ne ess kétségbe, mert ezek a dolgok bizonyosan be fognak következni. Csak légy türelemmel! Nem fognak késve érni egy nap!” (Habakuk 2:3 TLB fordítás)

Ne felejtsd el, milyen messziről jöttél, ne csak azt nézd, milyen messzire kell még eljutnod. Nem vagy ott, ahol lenni szeretnél, de már ott sem vagy, ahol valaha voltál. Évekkel ezelőtt volt divat, hogy az emberek egy PBPGINFWMY betűsorral ellátott gombot viseltek. A rövidítés eredete: “Please be patient. God is not finished with me yet.”, azaz „Kérlek, légy türelmes. Isten még nem fejezte be munkáját rajtam.” Isten még rajtad is dolgozik, tehát csak haladj szépen tovább előre. Kitartásával még a csiga is elérte a bárkát!

Beszéljetek róla:

  • Mi az a néhány lecke, amit megtanultál, amikor Isten késleltetett valamit az életedben?
  • Mit gondolsz, milyen cselekvésre akar késztetni Isten, amikor kedved szegi az időzítése?
  • Hogyan mutathatsz türelmet mások felé, ahogy irányodban ezt Isten is megteszi? Hogyan tudod ma bátorítani az embereket a szellemi fejlődésük útján?

* (Daily Hope by Rick Warren - 2016.08.26.)

Szólj hozzá!