"Elsorvasztotta bőröm és húsom. Összetörte a csontjaimat. Ostrom alá vett, körbekerített gyötrelemmel és szorongással. Sötétségbe temetett, mint a régen meghaltakat... Bár sírok és kiáltok, Ő elzárkózik imádságom elől." (Jeremiás siralmai 3,4-6,8 NLT fordítás)

 Mindannyian keresztülmegyünk olyan időszakon, mikor úgy tűnik, darabokra hullik az életünk. Elveszítjük a munkánkat. Egy kapcsolatunk szétesik. Valaki meghal. Az egészségi állapotunk romlik. Ezekben az időkben megkísért minket a gondolat, hogy Isten magunkra hagyott minket - de ez nem így van! Jeremiás próféta ugyanebben a cipőben járt, mikor a Jeremiás Siralmait megírta. Országa, Júda átvészelt egy gazdasági válságot, és idegen ellenség tartotta terrorban. Elképesztő embertelenségeket látott, amelyeket népe ellen követtek el. Az embereknek nem volt munkájuk, s ő látta őket éhen halni.

Hogyan kezdte Jeremiás? Elmondta Istennek, mit érez:  "(Isten) elsorvasztotta bőröm és húsom. Összetörte a csontjaimat. Ostrom alá vett, körbekerített gyötrelemmel és szorongással. Sötétségbe temetett, mint a régen meghaltakat... Bár sírok és kiáltok, Ő elzárkózik imádságom elől." (Jeremiás siralmai 3,4-6,8 NLT fordítás) Jeremiás úgy érezte, Isten elfelejtette őt, és nem hagyta figyelmen kívül ezt az érzést. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, mi van a szívében. Jeremiás öt fejezetet szentelt annak, hogy feltárja Isten előtt, mit gondol a helyzetről. Azt mondta Istennek: „Ez így nagyon nincs rendben!" Miért akarta Isten, hogy ilyesmit olvassunk a Bibliában? Azt akarja, hogy tudd: ő tudja kezelni a haragod, a panaszkodásod és a szomorúságod. Jeremiás egy egész könyvet írt, így engedve ki magából a gőzt. Ha Isten elég hatalmas ahhoz, hogy kezelje Jeremiás fájdalmát, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiédet kezelni tudja. Ha elfojtod az érzelmeidet, azzal csak magadnak ártasz. Tönkreteszi a gyomrodat. Öntsd ki inkább a szívedet Istennek!

Mikor a gyermekeim kicsik voltak, hisztiztek olykor, de emiatt egy kicsit sem szerettem őket kevésbé. Arra gondoltam, hogy még éretlenek. Még nem tudják, amit én már igen. Isten nem szeret téged kevésbé, mikor dührohamot kapsz. Ő nem tartozik neked magyarázattal, de sosem ijed meg attól, amit mondasz neki. Mondd el neki, hogy érzel! Az őszinteséged és a felé való alázatod lesz a gyógyulásod kezdete.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Van olyasmi az életedben, amiről félsz Istennel beszélni?
• Miért nehéz néha őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
• Próbálj meg írni egy levelet Istennek a küzdelmeidről. Hogyan segít neked az, hogy ezeket papírra veted? Mit tudsz elmondani Istennek könnyebben írásban, mint szóban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.02.28)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb oldali sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
• Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
• Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50:15 NLT fordítás)

Isten azt akarja, hogy Tőle kérj segítséget a nehézségeidben: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50:15 NLT fordítás).

„Mikróhullámú" imádságnak nevezem ezt, hiszen gyors és lényegre törő: Segítség! SOS! Például amikor ránk tör a kísértés, és nincs idő hosszan beszélgetni Istennel, egyszerűen kiálts fel Hozzá! Dávid, Dániel, Péter, Pál, és nagyon sokan mások imádkoztak így és kiáltottak fel segítségért a nehézség idején.

A Biblia biztosít arról, hogy a segélykiáltásunk meghallgatásra talál, hiszen Jézus együttérző a vívódásainkkal. Ő is ugyanolyan problémákkal kellett megküzdjön, mint mi. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsidó 4:15).

Ha Isten várja, hogy a segítségét kérjük, miért nem fordulunk Hozzá gyakrabban? Őszintén, sokszor nem akarjuk, hogy segítsenek rajtunk! Olykor úgy gondoljuk, hogy mi tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk – jobban, mint Isten. Máskor pedig szégyenkezünk Isten előtt. De a Biblia azt mondja, hogy „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsidó 4:16).

Isten szeretete örökkévaló, az Ő türelme pedig mindörökké tart. Kérd az Ő segítségét, aztán pedig figyeld, ahogy gondot visel rólad!

Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:

• Ha Isten várja, hogy segíthessen, miért nem fordulunk Hozzá gyakrabban?
• Hogyan segítettek át a gyors, felkiáltó imák a nehézségekben?
• Könnyen vagy nehezen tudod elfogadni, hogy Jézus megérti a gyengeségeinket és kísértéseinket? Miért?

(Daily Hope by Rick Warren, 2018.05.16.)

"Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás)

Úgy érzed, rossz napod volt? A Bibliából ismert Jóbnak már doktori fokozata volt a fájdalom és a veszteség területén. Jób könyvének legelső részében, miután minden darabjaira hullott az életében, Jób "felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult." (Jób 1:20, EFO ford.)

Jób ki tudta fejezni fájdalmát Isten felé. Amikor nagy veszteség ér az életben, az első dolog, amit meg kell tenned az, hogy pontosan elmondod Istennek, hogyan érzel.

Lehet, hogy ez meglep téged, de Isten tudja kezelni a dühödet és a csalódottságodat. Tudja kezelni érzelmeidet. Miért? Mert Ő adta azokat neked. Isten képmására teremtettél, ő pedig egy érzelmekben gazdag Isten.

Amikor a kétéves gyermekednek hisztirohama van és ütögeti a térdeidet, te is tudod ezt kezelni. Ugyanígy, Isten nagyobb a te érzelmeidnél, és teljesen helyénvaló az, ha elmondod neki pontosan, hogyan érzel. Amikor előléptetésért imádkoztál, és nem történt meg, amikor valaki, akit szerettél kisétál az életedből, amikor megkapod a rettegett hívást: "Ez rák!", akkor elmondhatod Istennek: "Megőrülök. Dühös vagyok. Beteg vagyok. Csalódott vagyok. Megszidtak. Kételyeim vannak." Isten tudja kezelni a panaszaidat, kérdéseidet, félelmeidet, gyászodat. Isten irántad való szeretete nagyobb a te összes érzelmednél.

Az én gyermekeim tudják, hogy szeretem őket. Tudják, hogy régebb óta vagyok ezen a bolygón, mint ők, és hogy több a tapasztalatom, mint nekik. Gyermekeim időnként mégis megkérdőjelezik a véleményemet. El tudod ezt hinni?

Inkább szeretnék őszinte és igazi mély beszélgetést folytatni velük, mint elnyomni belső csalódottságukat. Isten ugyanígy van ezzel! Inkább szeretné, hogy dühösen birkózz vele, mint hogy fásult közönyösséggel elsétálj.

A helyes válasz egy megmagyarázhatatlan tragédiára nem az, hogy "tűrj mosolyogva." Jeremiás Siralmai 2:19-ben ezt olvassuk: "Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás). Mikor volt utoljára az, hogy felkeltél és éjjel kiáltottál? Mikor volt utoljára az, hogy kiöntötted a szíved, mint a vizet Istennek?

Beszéljünk róla:

• Ki az a személy, akivel általában elsőként beszélsz a gondjaidról? Miért bízol meg abban a személyben?
• Mi a fizikai és érzelmi következménye annak, ha a dühödet megtartod magadnak?
• Mivel kapcsolatban kell ma Istennel birkóznod?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.07.)