„Az ÚR elrejtette magát népe elől, de én bízom benne, és reménykedem benne” (Ézs 8,17 GNT fordítás).

Könnyű imádni Istent, amikor az életedben nagyszerűen mennek a dolgok: amikor ő élelmet, barátokat, családot, egészséget és boldog élethelyzeteket biztosít neked. De a körülmények nem mindig kellemesek. Ilyenkor vajon hogyan imádod Istent? Mit csinálsz, amikor úgy tűnik, Isten egymillió mérföldre van tőled?

Isten tiszteletének legmélyebb szintje az, amikor a fájdalom ellenére dicsérjük Istent; hálát adunk neki egy megpróbáltatás során; bízunk benne, amikor kísértésbe esünk; átadjuk magunkat neki szenvedésünkben; és szeretjük őt, amikor távolinak tűnik.

Philip Yancey író egyszer megjegyezte: „Minden kapcsolatban vannak egymáshoz közeledő és egymástól távolodó időszakok; Istennel való kapcsolatunkban – függetlenül attól, hogy mennyire bensőséges – az inga egyik oldalról a másikra leng ki.”

Ez az, amikor az imádkozás nehézzé válik.

Hogy barátságotokat éretté tegye, Isten próbára teszi azt látszólagos távollétével, amikor úgy tűnik, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Isten egymillió mérföldre lévőnek tűnik számodra. Keresztes Szent János a lelki szárazság és az Isten iránti kétely ilyen napjait a „lélek sötét éjjelének” nevezte.

Isten Dávid királyt „szíve szerint való férfinak” hívta (lásd 1Sám 13,14 és ApCsel 13,22), noha Dávid néha panaszkodott Isten látszólagos távolléte miatt:

• „Uram, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?” (Zsolt 10,1 TLB fordítás).
• „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért nyöszörgök?” (Zsolt 22,1 NLT fordítás).
• „Miért hagytál el engem?” (Zsolt 43,2 GNT fordítás; lásd még Zsolt 44,23; 74,11; 88,14 és 89,49 verseket is).

Persze Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és téged sem fog soha elhagyni. Isten többször is megígérte: „Sohasem hagylak el, sohasem hagylak cserben” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy még akkor is imádd Istent, ha fájdalommal küzdesz, vagy nehéz időszakodat éled?
• Szerinted mit akarhat Isten, hogy ezekben az időkben megtanulj?
• Mi az a néhány ígérete Istennek, ami reményt és bátorítást nyújthat neked?

"De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok." (Jób 23:8-10)

Tegnap láttuk, hogy Dávid gyakran panaszkodott Isten látszólagos távollétére. De az az igazság, hogy Isten valójában nem hagyta el Dávidot, úgy, ahogy téged sem fog elhagyni sosem. Újra meg újra ezt ígérte: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

Isten azonban nem azt az ígéretet tette, hogy "mindig érezni fogod jelenlétemet". Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti előlünk arcát. (Ézsaiás 45:15)

Időnként úgy tűnhet életed során, hogy Ő "ütközetben eltűnt".

Floyd McClung így fogalmaz: "Egy reggel felébredsz, és minden spirituális érzelmed eltűnt. Imádkozol, de semmi sem történik. Rendreutasítod az ördögöt, de ez semmin sem változtat. Elvégzel mindenféle lelki gyakorlatot... barátaid imádkoznak érted... az elképzelhető összes bűnödet megvallod, és mindenkitől, akit ismersz, bocsánatot kérsz. Böjtölsz... még mindig semmi. Elkezdesz azon gondolkozni, meddig tarthat ez a lelki sötétség. Napokig? Hetekig? Hónapokig? Egyáltalán véget ér valaha? ...úgy érzed, hogy imáid visszapattannak a plafonról. Teljes kétségbeesésben így kiálltasz: Mi a baj velem?" (Floyd McClung: Atyai szív)

Az igazság az, hogy semmi baj sincs veled! Ez egy normális rész abban, hogy Istennel való barátságod próbára legyen téve és megérjen. Minden keresztény keresztülmegy ezen legalább egyszer élete során, de általában sokszor. Ez fájdalmas és nyugtalanító, de  nélkülözhetetlen hited fejlődéséhez.

Tudván ezt, Jób reményt lelt akkor, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta:"De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok.Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok." (Jób 23:8-10)

Amikor úgy tűnik, hogy Isten távol van, talán úgy érzed, haragszik rád vagy, hogy valamilyen bűn miatt fegyelmez. Valójában a bűn tényleg elválaszthat minket az Istennel való bensőséges szövetségtől. Elszomorítjuk Isten szellemét és elnyomjuk a barátságunkat engedetlenség, másokkal való konfliktusok, elfoglaltság, világgal való barátság, és más bűnök által. (ld.: 51.Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1 Thesszalonika 5:19, Jeremiás 2:32, 1 Korinthus 8:12, Jakab 4:4)

De gyakran ennek az elhagyatottság- vagy elidegenülés-érzésnek nincs is köze a bűnhöz. Ez egy hitpróba, amivel mindannyian szembe kell, hogy nézzünk. Továbbra is fogsz szeretni, bízni, engedelmeskedni Istennek, és dicsőíteni fogod Őt, még akkor is, ha nem érzed jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?

A leggyakoribb hiba, amit keresztények az imádat során elkövetnek, az, hogy inkább egy élményt keresnek, ahelyett, hogy Istent keresnék. Egy érzés után kutatnak, és ha ez bekövetkezik, akkor gondolják úgy, hogy imádták Istent. Ez téves! Valójában Isten gyakran eltávolítja érzelmeinket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzés keresése, még ha Krisztus közelségének érzéséről van is szó, nem imádat!

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 9.)