Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Ha túl vagy terhelve, akkor meg kell tanulnod hol vannak a határaid

2016. október 14. 03:00 - Anika Enikő

„Megtanultam, hogy mindennek van határa." (Zsoltárok 119:96 a, GNT fordítás)

Ha szeretnél határokat húzni az életedben, hogy meg tudd tenni azt, amit Isten szánt neked, akkor szem előtt kell tartanod, hogy ember vagy; nem vagy egy isten. Nem vagy legyőzhetetlen; csupán egy emberi lény vagy és vannak határaid!

A Zsoltárok 119:96 ezt mondja: „Megtanultam, hogy mindennek van határa.” (GNT fordítás).

Isten a határaid szerzője és ő szabta ezeket a javadra azért, mert szeret téged. Tehát ahelyett, hogy hadakozol a határaiddal, inkább fogadd el őket.

Sajnos, mi emberi lények, nem vagyunk valami nagy mesterei annak, hogy felismerjük határainkat. Folyamatosan túlbecsüljük képességeinket és alábecsüljük a problémáinkat, és azt az időt, amit rá kell fordítani a dolog megtételére; és a hab a tortán, hogy egy olyan kultúrában élünk, ami állandóan azt sulykolja belénk, hogy: „Mindent meg tudsz tenni! Mindent meg tudsz kapni! Bármi lehetsz, ami akarsz!” De mindez nem igaz. Lehetsz mindaz, akivé Isten szeretné, hogy legyél, ám nem lehetsz mindaz, amivé te magad akarsz lenni, hiszen vannak határaid.

Először is vannak fizikai korlátaid. Akármennyire is bebeszéled magadnak, hogy kibírsz hat hónapot étel nélkül, nem fog menni. A pozitív gondolkodásnak is vannak határai.

Aztán vannak érzelmi korlátaid. Ezeket sokkal nehezebb bevallani a saját életünkben. Hány embert vagy képes érzelmileg hordozni? Mások megannyi problémáit mi módon tudod kezelni? Valószínűleg közel sem annyit, mint amennyit gondolsz, hogy elbírsz.

Vannak mentális korlátaid. A baj az, hogy a média folyamatosan pumpálja az agyunkba az új információkat a rádió, a Tv és az internet segítségével. Ennek eredményképpen a legtöbb ember szellemileg, illetve érzelmileg zavart és frusztrált.

Vannak még időbeli korlátaid is. Teljesen mindegy, hogy időbeosztási szemináriumon veszel részt, hiszen egy napba nem fogsz tudni 24 óránál többet beletenni; és ennek az időnek egy részében aludnod is kell.

Lehet azt gondolod, hogy: „Nagyon klassz lenne, ha Isten figyelmeztetne engem, ha kezdek a korlátaim és a határaim közelébe érni.”

Isten adott neked egy figyelmeztető jelet! És ez a fájdalom. A kimerültség. A stressz. Az öröm elvesztése. Az ingerlékenység és érzékenység. Amikor ezek közül bármelyiket is érzed, akkor tudd, hogy túl vagy terhelve és valamilyen határt már túlléptél.

A kezdő lépés ahhoz, hogy határt tudj szabni, hogy ráébredsz, hogy határokra van szükséged, mert véges vagy. Nem rakhatod tele az életedet mindenféle dologgal, ami nem fontos, vagy talán fölösleges, mert ezek nem segítenek hozzá a céljaid eléréséhez.

Kérj bölcsességet Istentől ahhoz, hogy felismerd a határaidat és aztán, hogy fel is tudd állítani ezeket, hogy ne élj túlterhelt életet.

Beszéljetek róla:

  • Mit gondolsz, miért szabott Isten nekünk határokat? Miért nem akarja, hogy te magad tégy meg mindent?
  • Honnan kellene tudnod, hogy mit kell abbahagynod vagy elhagynod ahhoz, hogy jobban meg tudd húzni az életedben a határaidat?
  • Milyen határaid vannak, amikről már tudsz? Hogyan jöttél rá ezekre?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.07.)

Szólj hozzá!