Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

A bántalmazás járvány - ne hallgass többé!

2014. augusztus 13. 03:00 - hofgartekesnoemi

 „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni?, Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.” (Zsoltárok 39:1-4, GNT fordítás)

Ha bármilyen bántalmazás vagy sérelem ért, legyen az szexuális, fizikai, szóbeli vagy érzelmi jellegű, az első lépés afelé, hogy megszabadulj a hatásától, hogy elmondod valakinek.

Jézus a János 8:32-ben azt mondja, hogy „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Akkor tudsz szabad lenni, amikor megnyílsz és megosztod a fájdalmadat valakivel.

Egy 10 országra kiterjedő tanulmányból kiderült, hogy azoknak a nőknek, akiket a partnerük valamilyen módon bántalmazott, 55-95 százaléka soha nem beszélt erről senkinek. A férfiak pedig még ennél is kisebb arányban nyíltak meg vagy kértek segítséget.

A bántalmazást gyakran "néma járványnak" is szokták nevezni, hiszen sok házasság tabu témája ez, amiről senki nem akar beszélni. Az emberek többsége csendesen szenved.

Ha van valaki a Bibliában, aki tudja, mi a bántalmazás és a sérelem, akkor az Dávid király. Ő a Zsoltárok könyvében lévő legtöbb zsoltár szerzője, és ő az, aki élete nagy részét az őt ért különféle bántalmazások és sérelmek elleni küzdelemmel töltötte, hiszen sok rosszakarója volt, akik vagy meg akarták ölni, vagy megszégyeníteni, vagy nevetségessé akarták tenni.

A Zsoltárok könyvének több mint száz versében beszél Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmáról, sérelmeiről és dühéről. Az „ellenség” szót közel száz alkalommal használja, amikor arról szól, hogy milyen sérelmeket követtek el ellene.

Dávid azonban egy nagyon fontos dolgot mutat meg nekünk: azt, hogy nem szabad ezeket magunkban tartani. A 39. Zsoltár 1-4. verseiben arról beszél, hogy mi történt, amikor a sérelmeit magában akarta tartani: „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni? Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.”

Dávid tehát először a megszokott módon reagált az őt ért sérelmekre és bántalmazásokra. Félt ezekről beszélni azok előtt, akik ezeket okozták neki, de az, hogy hallgatott, csak rontott a helyzeten: „Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással.”

Ha ezt tapasztalod most, szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled, és emberek is törődnek veled, és van remény. Nem kell a fájdalommal, a szorongással és a félelemmel együtt élned.

Mindenekelőtt azonban ki kell törnöd a hallgatásból. El kell mondanod valakinek! Beszélned kell valakivel, akiben megbízol. Napvilágra kell kerülnie annak, ami veled történt, illetve történik, hogy Isten is el tudjon vezetni a gyógyuláshoz!

Beszéljetek róla:

  • Milyen jelei vannak az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni egy olyan barátodnak, aki talán ettől szenved?
  • Mit gondolsz, miért tudják nehezebben elfogadni Isten szeretetét azok az emberek, akiket már ért bántalmazás?

  (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.06.)

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.