„Aki spórolósan vet, spórolósan fog aratni is, aki pedig bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is. Mindegyikőtöknek azt kellene adnia, amit eldöntöttetek a szívetekben, nem vonakodva, sem kényszer alatt, mert Isten szereti a vidám adományozót. Isten pedig képes arra, hogy bőségesen megáldjon benneteket, hogy mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában” (2Kor 9,6–8 NIV).

Amikor a te adományozásodról van szó, két alapelvre kell emlékezned, és ezek Pál második levele a korinthusiakhoz 9. fejezetének 6–8. versein alapulnak: „Aki spórolósan vet, spórolósan fog aratni is, aki pedig bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is. Mindegyikőtöknek azt kellene adnia, amit eldöntöttetek a szívetekben, nem vonakodva, sem kényszer alatt, mert Isten szereti a vidám adományozót. Isten pedig képes arra, hogy bőségesen megáldjon benneteket, hogy mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában” (NIV).

Az első az betakarítás elve: amit elvetsz, azt fogod aratni – jót vagy rosszat. Más szóval, azt fogod betakarítani, amit elültetsz. Ez igaz a pénzre, de minden másra is.

Ha kritikát vetsz, az emberek kritizálni fognak. Ha pletykát vetsz, találd ki, mi lesz! Mások pletykál fognak rólad. Ha neheztelést ültetsz, az emberek neheztelni fognak rád.

Mire van szükséged többre? Bármi is legyen az, ajándékozd el, és még többet kapsz vissza. Több energiára van szükséged? Akkor fektess energiát a testmozgásba! Több megerősítésre van szükséged az életedben? Adj megerősítést másoknak!

Ha veszel egy kukoricamagot, és elülteted a földbe, egy magot kapsz vissza? Nem! Korábban ténylegesen ültettem kukoricát az udvaromra. Ha egy magot ültetsz, akkor nem egy magot kapsz vissza. Kapsz egy szárat tele csövekkel és több ezer maggal. Amikor avokádómagot ültetsz, az fát növeszt. Egy avokádót kapsz vissza? Nem. Több százat kapsz vissza. Mindig többet kapsz vissza, mint amennyit beteszel.

A második elv az, hogy mindig késés van az ültetés és a betakarítás között. Amikor magot ültetsz a földbe, másnap nem lesz belőle kukoricacső. Az egyik évszakban ültetsz, egy másikban betakarítasz.

Ugyanez igaz az adakozásra is. Adsz másoknak. Adsz Istennek. Odaadod az életed – de nem másnap aratod le az eredményeket. Van egy évszaknyi várakozás, mielőtt Isten megadja neked a betakarítást. Miért? Mert Isten kipróbálja a hitedet, hogy lássa, megbízol-e benne, amíg késés van az ültetés és az aratás között.

Amíg ültetsz és vársz, bízhatsz Istenben, hogy megadja a kegyelmet, hogy „mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában”.

Emlékezz erre a két alapelvre: először is azt aratod le, amit vetsz; másodszor pedig az egyik évszakban ültetsz, de várnod kell és egy másikban aratni. Tanuld meg ezeket az elveket, és alkalmazd ezeket az életedben – és olyan sok örömöd lesz az adományozásban!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan vetsz nagylelkűen? Milyen területeken vetsz spórolósan?
• Mi akadályozz meg abban, hogy bízz Istenben, amikor késlelteti az aratást?
• Mit tehetsz addig, amíg vársz az adakozásod eredményeire?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.06.17.)

(NIV: A bibliaidézet szövege az angol New International Version fordításból származik.)

„Szolgáltassátok be az egész tizedet a raktárba, hogy legyen étel a házamban! Így tegyetek próbára engem – mondja a Mindenható ÚR –, és meglátjátok, hogy megnyitom-e nektek az ég zsilipjeit, és annyi áldást adok-e rátok, hogy nem lesz elég hely a tárolásához!” (Mal 3,10 NIV).

A Biblia szerint csak egyetlen módon lehet Istent próbára tenni: adakozással, mégpedig a tized adással.

Malakiás próféta könyve 3. fejezetének 9–10. verse ezt mondja: „Átok nehezedik rátok – az egész népetekre –, mert megloptok engem. Szolgáltassátok be az egész tizedet a raktárba, hogy legyen étel a házamban! Így tegyetek próbára engem – mondja a Mindenható ÚR –, és meglátjátok, hogy megnyitom-e nektek az ég zsilipjeit, és annyi áldást adok-e rátok, hogy nem lesz elég hely a tárolásához!” (NIV).

Soha nem felejtem el, mikor először hagytam, hogy Isten próbára tegye a hitemet az adakozással kapcsolatban. Tizenkilenc éves voltam, egyetemista, és adósságom volt. 500 dollárral tartoztam az iskolának, és a fizetés a hónap végén volt esedékes. 10 dollárral tartoztam még egy barátomnak is. Viszont csak 50 dollárom volt a bankban. Tudtam, hogy nem tudom kifizetni a tartozásaimat, ezért erre gondoltam: „Isten azt mondja, hogy tegyük próbára. Lehet, én is megpróbálom.”

Szóval kivettem az 50 dollárt a bankból, és elhatároztam, hogy elküldöm egy keresztény szervezetnek. Az Amerikai Bibliatársulatot választottam, amelyik Bibliákat nyomtat és ajándékoz. Egy kis üzenetet is mellékeltem a pénzhez, amelyen ez állt: „Bárki nyitja is ki ezt a levelet, kérem, hogy imádkozzon értem. Szegény, éhező egyetemista vagyok, és adósságaim vannak, amiket ki kellene fizetnem. Csak abban bízom, hogy amikor Istent helyezem az első helyre az életemben, minden szükségemet betölti. Kérlek, imádkozz értem!” Nem tudtam, mi fog történni.

Körülbelül három hét múlva meghívást kaptam egy gyülekezettől, hogy tanítsak a hétvégi ifjúsági rendezvényükön. Vasárnap a pásztor ezt mondta: „Tartottunk neked gyűjtést, Rick.” Pedig én csak azért mentem, hogy a szolgálatommal segítsek, és hogy jól érezzem magam. Sosem gondoltam arra, hogy pénzt kapjak érte! Nem néztem meg, mennyit kaptam addig, amíg vissza nem értem a szállásomra. Pontosan 561 dollár volt benne. Ötszáz dollárt visszafizettem az egyetemnek, és a tíz dollárt a barátomnak. A fennmaradó 51 dollárt tizedként visszaadtam Istennek. Még mindig szegény voltam, de legalább már nem tartoztam senkinek.

Azóta több százszor láttam Istent így cselekedni.

Azt mondod, hogy bízol Istenben az üdvözüléseddel, a bűnbocsánatoddal, a szabadságoddal és a mennybéli jövőddel kapcsolatban – de bízol benne a pénzügyeiddel kapcsolatban is? Ha nem, akkor mi ebben a logika?

Ami a pénzügyeidet illeti, el kell döntened, hogy bízol-e abban, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Egy életen át tartó követése után, megígérem: meg fogja tartani!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit jelent az, hogy „meglopni” Istent, ahogy azt a Malakiás próféta könyve 3. fejezetének 9. verse mondja? Hogyan tehetjük meg ezt?
• Mit gondolsz, mit akar Isten tanítani magáról a tizeden keresztül? És mit szeretne, hogy megtanulj te magadról?
• Honnan tudhatod, hogy bízhatsz Isten ígéreteiben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.06.16.)

(NIV: A bibliaidézetek szövege az angol New International Version fordításból származik.)

„Több öröm van az adásban, mint a kapásban” (ApCsel 20,35 GNT).

Szeretnéd, ha olyan embernek ismernének, aki mindig örül? Nem arra gondolok, hogy olyannak, aki állandóan vidám, mert ez egyszerűen nem lehetséges. Arra gondolok, hogy olyannak, aki tele van az Úr örömével, akinek a reménységét nem rázzák meg az élet hullámvölgyei. Az örömmel teli ember látja Istent, amit munkálkodik még a megpróbáltatásaiban is.

Hogy lehetsz tele örömmel? Jézus azt mondta az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetének 35. versében: „Több öröm van az adásban, mint a kapásban” (GNT).

Mindig is szerettem ezt az igeverset, mert annyira őszinte. Jézus vajon azt mondja, hogy kapni nem öröm? Nem. Kapni is öröm. Jézus azonban azt mondja itt, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni.

Ez pont az ellenkezője annak, ahogy a világ gondolkodik. Ma az emberek nagy része úgy gondolja, hogy jobb kapni, és minél többet kapsz, annál boldogabb leszel. De Jézus nem úgy gondolkodik, ahogy a világ. Ő tudja, hogy leginkább akkor hasonlítasz rá, amikor adsz – és ez az adás örömet okoz.

Amikor az emberek ellátogatnak a Saddleback gyülekezetbe, feltűnik nekik, hogy ebben a gyülekezetben öröm van. Tudod, miért? Mert ez egy nagylelkű gyülekezet. Az emberek szeretnek adni! És amikor nagylelkű vagy, annak az eredménye az öröm. Jó érzés adni.

Isten azt akarja, hogy egyénileg és gyülekezetként is nagylelkűbbek legyünk, mert így jobban hasonlítunk hozzá. Amit adunk, azt arra használja, hogy megáldjon másokat. És viszont: arra használja a nagylelkűségünket, hogy megáldjon minket.

Szeretnéd, hogy a családod jobban örüljön? Akkor legyetek adakozóbbak mint család! Szeretnél több örömöt az életedben? Akkor légy nagylelkűbb mint személy!

Az örömöd világosság lesz a környezeted számára, akik nem ismerik Jézust. A nagylelkűséged pedig áldás lesz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, miért vezet a nagylelkűség örömhöz?
• Hogyan lehetsz még nagylelkűbb azzal, amit Istent adott neked?
• Ha vannak gyerekeid, hogyan taníthatod meg őket, hogy legyenek nagylelkűek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.06.15.)

(GNT: A bibliaidézet szövege az angol Good News Translation fordításból származik.)

„Add el vagyonod, és a pénzt add oda a rászorulóknak! Ezzel mennyei kincseket gyűjtesz magadnak. Az ég pénztárcája soha nem avul el, és nem lyukad ki. A kincsed biztonságban lesz; a tolvaj nem lophatja el, a moly sem pusztíthatja el” (Lk 12,33 NLT).

Tudtad, hogy van egy bank is a mennyországban?

Tényleg van! Lukács evangéliuma arról ír, hogy kincseket gyűjthetünk a mennyben. Keresztényként ebbe a bankba kellene befektetned az időd, a tehetséged és az  erőforrásaid legnagyobb részét.

Jakab levelében az író különféle helyeken hangsúlyozza Isten nagylelkűségét követői felé. Azt mondja, hogy minden, amid van, Isten nagylelkűsége miatt van. Nem lenne semmid, ha nem lenne Isten. Nem is léteznél! Minden jó és tökéletes ajándék Istentől származik – mindez az ő nagylelkűsége miatt van.

Isten nagylelkű veled, s ennek téged is nagylelkűvé kellene tennie mások felé. A kapottakat arra kellene felhasználnod, hogy másoknak segíts.

Bármit is használsz arra, hogy az embereket Jézus Krisztus felé irányítsd, az a mennyei bankodban tárolódik. Az örökkévalóságba fektetsz be, amikor erőforrásaidat a legfontosabb dologra fordítod: a többi ember Istennel való kapcsolatának segítésére.

Egy napon egy nagyon gazdag ember ment oda Jézushoz, és megkérdezte tőle, hogyan készüljön fel az örökkévalóságra a mennyben. Ennek az embernek sokkal több pénze volt, mint amire szüksége volt, vagy amit élvezhetett volna. De tudni akarta, hogyan lehet örök élete.

Jézus befektetési tanácsokat adott ennek az embernek: „Add el vagyonod, és a pénzt add oda a rászorulóknak! Ezzel mennyei kincseket gyűjtesz magadnak. Az ég pénztárcája soha nem avul el, és nem lyukad ki. A kincsed biztonságban lesz; a tolvaj nem lophatja el, a moly sem pusztíthatja el” (Lk 12,33 NLT). Más szavakkal: add el néhány vagyontárgyad itt a földön, és küldd előre a mennybe, ahol kincsed örökké megmarad.

És veled mi a helyzet? Tényleg szükséged van mindenre, amid van? Vagy lehet, hogy Jézus éppen ezeken az igeverseken keresztül szól hozzád, és azt mondja neked, hogy adj valamit abból, amid van azoknak, akiknek sokkal kevesebbje van?

Amikor nagylelkű vagy, az megváltoztatja a nézőpontodat arról, mire is van valójában szükséged. És ami még fontosabb: minden alkalommal, amikor a nagylelkűséget választod, kincset halmozol fel a mennyben.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hova fekteted jelenleg a legtöbb idődet, tehetségedet és pénzedet? Ezek a befektetések világias vagy örök befektetést tükröznek?
• Hogyan akadályozta meg a földi dolgok iránti vágyad azt, hogy az örökkévalóságra koncentrálj, és segíts az embereknek a mennybe jutni?
• Mit gondolsz, hogy néz ki, hogy kincsed van a mennyben?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2021.01.08.)