"Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,...mert közösséget vállaltatok velem."
(Fil 1;3,5)

Pál a Filippibeliekhez írt levelet annak a gyülekezetnek írta, melyet ő alapított Filippiben. Ott, egy Lídia nevű asszony fogadta otthonába, és másokkal együtt befogadta Pált a városba. A filippi gyülekezet még Pál missziós útjait is támogatta. A Filippi 1,5-ben Pál azt mondja, "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,...mert közösséget vállaltatok velem."

A helyzet az, hogy Pál nem érezte jól magát Filippiben. Sőt, ezen a helyen volt a legnehezebb elindítania egy gyülekezetet. Mikor a városba ment, hogy gyülekezetet alapítson, megverték, megkorbácsolták, szégyenbe hozták, hamisan letartóztatták és börtönbe vetették. Még egy nagyobb földrengést is túlélt! Végül a város vezetői megkérték, hogy hagyja el a várost.

Pál mégis ezt mondta a hívőknek: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok." (Fil 1,3)

Mit is tesz itt Pál? A szelektív emlékezetet választja. Filippi nem volt egy boldog hely számára. Sok üldöztetést és zaklatást élt át ottléte alatt. Ő viszont úgy dönt, hogy nem rágódik a fájdalmas emlékeken. Helyette, háláját fejezi ki azokért a jó dolgokért, amelyeket érte és általa tettek.

Minél régebben ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed a személyét, hibákat keresel benne és a rossz dolgokra emlékszel a jók helyett.

Ragaszkodsz még azokhoz a fájó emlékekhez, melyek olyan emberekkel kapcsolatosak, akik még mindig részei az életednek? Lehet, hogy sosem engedted el őket az évekkel ezelőtti hibáik miatt. Ezeket a kapcsolatokat nem tudod a jelenben élvezni, mivel még a múltba kapaszkodsz.

Meg kell értened, hogy az emlékek egy választás részei. Korábban említettem egy történetet Clara Barton-ról, aki az Amerikai Vöröskeresztet alapította. Egy barátja emlékeztette egy különösen kegyetlen dologra, amit valaki évekkel korábban tett vele. A barát megkérdezte: "Nem emlékszel?" Híres válasza ez volt: "Nem, határozottan emlékszem, hogy azt elfelejtettem."

Az emlékeid választás kérdése. Ha őrizgetni akarod a fájdalmas emlékeket, akkor tegyél így. De nem leszel boldog. Pálnak sok oka volt, hogy a filippibeli fájdalmakra koncentráljon, de ehelyett azt választotta, hogy hálás az életében lévő emberekért és Isten bennük és rajtuk keresztül végzett munkájáért. 

Ha te is így teszel, Isten messze a várakozásaidon felül fogja megáldani kapcsolataidat.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Miért könnyebb néha hordozni a fájdalmas emlékeket, ahelyett, hogy jókra cserélnénk? 
• Hogyan változtatja meg a jövőre vonatkozó elvárásaidat a jó emlékekre való koncentrálás?
• Miként fogod ma kifejezni a háládat, azokért az emberekért, akiket Isten az életedbe helyezett?

(Daily Hope by Rick Warren, 2026.04.28.)

„Hálát adok Istennek a segítségért, amit nekem adtatok” (Fil 1,5 NCV fordítás).

Pál apostol a filippiekhez írt egy könyvet, ahhoz a gyülekezethez, amit ő indított el. Abban a városban, egy Lídia nevű asszony megnyitotta előtte otthonát, és másokkal együtt befogadta Pált. A filippi gyülekezet még Pál missziós útjait is támogatta. Ezért mondja Pál a filippiekhez írt levél 1. részének 5. versében: „Hálát adok Istennek a segítségért, amit nekem adtatok” (NCV fordítás).

Az igazság azonban az, hogy Pál apostol igencsak rossz időket élt meg Filippiben. Itt volt a legnehezebb dolga a gyülekezet elindításával. Amikor megérkezett a városba, akkor az emberek ütlegelték, ostorozták, megalázták, hamis vádakkal letartóztatták, bebörtönözték, és még egy földrengést is túlélt. Ezek után pedig a város vezetői udvariasan megkérték, hogy hagyja el a várost.

Pál azonban ezt mondta az ottani hívőknek: „Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3 NLT ordítás).

Mit tett Pál apostol? Szelektált az emlékei között. Filippi nem volt boldog hely a számára, sok üldöztetést és szenvedést kellett elviselnie abban a városban, de ő mégis úgy döntött, hogy nem ragad bele ebbe a fájdalmas emlékekbe. Helyette háláját fejezte ki a jó dolgokért, amik érte és rajta keresztül történtek.

Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed a jelenlétét, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jók helyett.

Még mindig ragaszkodsz néhány, az életedben lévő emberekkel kapcsolatos fájdalmas emlékhez? Soha nem engedted el azokat, és nem tudod élvezni ezeket a kapcsolatokat, mert továbbra is ragaszkodsz a múlthoz.

Meg kell értened, hogy az emlékek választások. Már korábban említettem egy történetet Klára Bartonról - aki az Amerikai Vöröskeresztet alapította -, akit egyik barátja emlékeztetett arra, hogy valaki embertelen dolgot tett vele évekkel korábban. A barát megkérdezte:  "Nem emlékszel?" Az ő híres válasza az volt: „Világosan emlékszem, hogy elfelejtettem.”

Az emlékezés választás kérdése. Ha meg akarod tartani a fájdalmas emlékeidet, akkor tedd azt! De nem leszel boldog! Pál apostolnak is rengeteg oka lett volna, hogy Filippi beli rossz emlékeire koncentráljon. Helyette inkább hálás volt az életében lévő emberekért és a munkáért, amit Isten bennük és általuk végzett.

Amikor te is ezt teszed, akkor Isten sokkal jobban megáldja kapcsolataidat, mint gondolnád. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért van az, hogy időnként a fájdalmas emlékeket könnyebben őrizzük meg, minthogy jókra cserélnénk le azokat?
• A jó emlékekre való összpontosítás, miként változtatja meg a jövővel kapcsolatos elvárásaidat?
• Hogyan tudod kimutatni háládat azoknak az embereknek, akiket Isten helyezett életedbe? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2022.06.01, a 2019. október 16.-i fordítás alapján)

„Rendkívül fontos, hogy szilárdan megragadjuk amit hallottunk, hogy el ne sodródjunk” (Zsid 2,1 The Message).

A lelki érettségre való felnövekedéshez együtt kell működnöd Istennel. Az egyik mód erre az, hogy elhiszed, hogy Isten dolgozik az életedben akkor is, amikor nem érzed.

A lelki növekedés néha fárasztó munkát jelent – egy apró lépés megtételét. Fokozatos fejlődésre számíts, ne óriási előrelépésekre!

A Biblia azt mondja: „Mindennek megvan a maga ideje és a maga időszaka” (Préd 3,1 CEV). A lelki életednek is megvannak az időszakai. Néha rövid, intenzív, robbanásszerű növekedést fogsz tapasztalni (tavasz), amit megerősítő, próbát tartogató időszak követhet (ősz és tél).

Mi a helyzet azokkal a problémákkal, szokásokkal és sérülésekkel, amiket csodálatos módon eltüntetnél? Jó, ha imádkozol csodáért, de ne legyél csalódott, ha a válasz fokozatosan érkezik. Idővel a lassú, biztos vízfolyás elkoptatja a legerősebb sziklát, és leghatalmasabb kődarabot is kaviccsá változtatja. Még egy kis csíra is, ha elég időt adunk neki, óriási vörösfenyővé válhat, több mint 100 méteres magassággal.

A lelki növekedésed felismerésében segít, ha van egy jegyzetfüzeted vagy naplód a megtanult leckékről. Ez nem a történéseket rögzítő napló, inkább feljegyzés arról, amit megtanulsz. Írd le a megérzéseidet és azokat az életleckéket, amelyeket Isten tanít neked önmagáról, rólad, az életről, kapcsolatokról és minden másról. Ezek a feljegyzett tanulságok egyfajta térképpé válnak a lelki növekedéshez. Jegyezd fel őket, hogy áttekinthesd és emlékezz rájuk; majd add tovább a következő generációnak! (Lásd Zsolt 102,18 és 2Tim 3,14!)

Ha elfelejtettél tanulságokat, újra meg kell tanulnod őket. A lelki növekedésed naplójának rendszeres áttekintése segít emlékezned arra, amit már megtanultál, sok szükségtelen fájdalmat és fejfájást spórolva ezzel neked. A Biblia azt mondja: „Rendkívül fontos, hogy szilárdan megragadjuk, amit hallottunk, hogy el ne sodródjunk” (Zsid 2,1 The Message).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan láttad a növekedésedet a lelki érettségben az elmúlt hónapban? Az elmúlt évben?
• A lelki növekedés melyik évszakában vagy most?
• Milyen módszerekkel vezethetsz lelki naplót anélkül, hogy tollat és papírt használnál? Ha még nincs lelki naplód, határozd el, hogy elkezdesz egyet még ezen a héten!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.07.17.)

(A bibliai idézetek fordítása utáni 2-4 betűs rövidítés a szerző által választott angol bibliafordítást jelenti. A napiremeny.blog.hu oldalon, a jobboldali sávban a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információ található.)

„Emlékezzetek ma mindazokra, amiket megtanultatok az Úrról a vele való tapasztalataitok által!” (5Móz 11,2 GNT).

Érdemes megragadnod életed tapasztalatait – a jókat, a rosszakat, a szégyenteljeseket, a boldogokat és a szomorúakat is.

Pál levele a galatákhoz 3. fejezetének 4. versében azt olvassuk: „Minden tapasztalatod hiábavaló volt? Remélem, nem!” (NCV).

Ne fuss a múltad elől! A fájdalom miatt nagyon sok ember figyelmen kívül hagyja, alulértékeli és nem szereti a múltját. Sokszor megváltoztatják és kiszínezik a múltjukat; boldogabbak a hazugsággal, mint a tapasztalat fájdalmával.

Ha abbahagyod a menekvést, Isten minden élettapasztalatot a javadra tud fordítani. Lehet, hogy a szüleid nem voltak valami csodásak, lehet, hogy nem voltál olyan menő a suliban vagy sikeres az üzleti életben – és akkor mi van? Ezek a te tapasztalataid. Ne tagadd, tedd magadévá őket!

Mózes 5. könyve 11. fejezetének 2. verse azt mondja: „Emlékezzetek ma mindazokra, amiket megtanultatok az Úrról a vele való tapasztalataitok által!” (GNT).

A legjobb módja emlékezni a leckékre és tapasztalatokra, ha naplót vezetsz. Nem olyan naplóra gondolok, amiben csak lejegyzed mivel töltötted a napodat: „Ma elmentem a boltba, és tejet vettem.”

Ez egy másfajta napló. Nem feltétlenül kell minden nap írnod valamit. Azonban minden alkalommal, amikor megtanulsz egy fontos leckét, azt írd le, hogy később ne felejtsd el: „Ez fájdalmas volt. Nehezen tanultam meg ezt a leckét, és nem akarom elfelejteni.”

Sokféleképpen vezethetsz naplót. Használhatsz jegyzetfüzetet, ahol leírhatod a dátumokat és az imakéréseidet a bal oldalra, a jobb oldalra pedig a leckéket, melyet megtanultál és Isten válaszait.

Vezess naplót, hogy emlékezhess rá, mi mindent tanultál az Úrtól! Ilyen módon, még az igazán nehéz időkben is bátorítást nyerhetsz tudva, hogy Isten mindig a javadra munkálkodik.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért fontos emlékezni arra, hogyan mutatta meg számodra Isten az ő kegyelmét és hogyan gondoskodott rólad?
• Hogyan emlékezhetsz és tanulhatsz a múltadból anélkül, hogy a keserűség és a bosszúság növekedne benned?
• Nem mindenki akar a fentebb leírt módon naplót vezetni. Milyen kreatív módokon rögzítheted még Isten leckéit a papíron és tollon kívül?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.05.07.)

„Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt” (Jak 1,23–24).

Mikor néztél utoljára tükörbe? Valószínűleg minden nap belenézel, sőt talán egy nap többször is. Miért nézel tükörbe? Azért, hogy értékeld kinézetedet, majd aszerint cselekszel, amit látsz.

A Biblia azt mondja, Isten Igéje olyan, mint egy tükör: „Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt” (Jak 1,23–24).

A tükör azt mutatja, hogyan nézel ki kívül, Isten Igéje azt mutatja, milyen vagy belül.

Láttad-e már valaha önmagadat a Bibliában? A zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. verse azt mondja, hogy Isten Igéje megítéli szíved gondolatait és szándékait. Ezért van az, hogy sok ember nem olvas Bibliát. Félnek belenézni Isten szavainak tükrébe, és meglátni magukat, olyannak, amilyenek valójában.

Ha készen állsz Isten Igéjét tükörként használni, és felfedni a lelkedet, akkor Jakab levele 3 gyakorlatban használható módot mutat erre.

Először: olvasd! De ne csak felületesen olvasd! Olvasd gondosan úgy, ahogy Jakab levele 1. fejezetének 25. verse javasolja: „Aki gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe” (CSB fordítás). Általában csak belepillantunk a tükörbe, majd gyorsan tovább is megyünk, és már el is felejtettük, amit láttunk. De Isten azt akarja, hogy töltsünk időt azzal, hogy megszemléljük, mi látszik Igéjének tükrében.

Majd: értelmezd! Jakab levelének ugyanez a verse, beszél arról az emberről, akik nem csak belepillant Isten Igéjébe, hanem „megmarad abban” (Jak 1,25 EHV fordítás). Ez az ember visszatér Isten szavaihoz újra, meg újra. Jézus azt mondta követőinek: ”Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok” (Jn 8,31 NRSV fordítás). A 119. zsoltár 97. verse azt mondja: „Mennyire szeretem tanításodat! Egész nap azon gondolkodom” (NCV fordítás).

Végül: vésd az eszedbe a Bibliát! Jakab levele 1. fejezetének 25. verse beszél arról az emberről, aki miután elolvasta Isten Igéjét, nem felejti el, amit megtudott. Semmi sem tehet többet lelki életedért, mint ha kifejleszted azt a szokást, hogy memorizálod a Szentírást. A 119. zsoltár 11. verse azt mondja: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (KJV fordítás).

Van egy másik módja is annak, hogy emlékezz Isten Szavára: ha leírod azt, amit Isten tanított neked. A zsidókhoz írt levél 2. fejezetének 1. verse azt mondja: „A legnagyobb komolysággal kellene tehát figyelnünk a hallott dolgokra, nehogy bármikor elillanni hagyjuk” (KJV fordítás). Legközelebb, amikor az istentiszteleten, esteleg az elcsendesedési idődben Isten tanít neked valamit, írd azt le! Add neki „a legkomolyabb figyelmed”, hogy el ne illanjon.

Emlékszel? Az ember belenéz a tükörbe és annak függvényében, amit lát, változtat magán. Te is cselekedhetsz így, amikor úgy nézel Isten Igéjének tükrébe, hogy elolvasod, értelmezed és emlékezetedbe vésed azt.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolj mostani életedre! Megtekintetted-e, és gondosan megszemlélted-e mostanában magadat Isten Igéjének tükrében? Mi az a mód, ahogy meg tudnád szemlélni Isten szavát ezen a héten?
• Láttad-e valaha magadat a Biblia tükrében? Mit kezdtél azzal, amit láttál?
• A Szentírás szándékos memorizálása, vagy annak lejegyzése, amit Isten tanít, két lehetséges módja annak, hogy emlékezz Isten Igéjére. Nézz vissza a mai Napi reményre! Válassz ki belőle egy Bibliai verset a memorizálásra, vagy írd le, amit Isten tanított abban, amit ma olvastál!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.04.14.)