„Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.”
(Ef 4,13)

A tanítványság az a folyamat, amelynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk. Ez egy egész életen át tartó utazás.

Ez a következők szerint működik. Isten azt akarja, hogy minden nap egy kicsit jobban hasonlítsunk hozzá, ahogy a Biblia mondja: „Felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (Kol 3,10)

Manapság az emberek a sebesség megszállottjai. Isten viszont a gyorsaságnál többre értékeli a megerősödést és a megbízhatóságot. Lehet egy azonnali, célorientált megoldást keresel, gyorsan, akár úgy, hogy levágod a kanyart. Talán olyan prédikációt, szemináriumot vagy élményt keresel, amely azonnal megoldja minden problémádat, eltávolít minden kísértést és megszabadít a fejlődési fájdalmaktól.

Viszont az igazi érettség soha nem egyetlen élmény eredménye, legyen az bármennyire is hatalmas vagy megható. A fejlődés, a lelki növekedés, fokozatos. A Biblia angol nyelvű The Message fordítása így fogalmaz: „Életünk fokozatosan [lesz] fényesebb és szebb, ahogy Isten belép az életünkbe, és mi hozzá hasonlóvá válunk” (2Kor 3,18 MSG fordítás).

Az emberek gyakran a hibáik köré építik identitásukat. Lehet, hogy azt mondod magadnak, hogy nem tudsz megváltozni, mondván: „Én ilyen vagyok.”

A tudatalatti aggodalom az, hogy ha elengeded a szokásodat, a fájdalmadat vagy a gátlásodat, akkor már nem fogod tudni, ki is vagy valójában. Ez a félelem lassíthatja, vagy akár meg is állíthatja a lelki fejlődésedet.

Hogyan lehet tehát elengedni a régi szokásokat, és Krisztushoz hasonlóbbá válni? Hogyan lehet a jellemedet az övéhez igazítani? Úgy, hogy Krisztushoz hasonló szokásokat fejlesztesz ki, amelyek felváltják a régi szokásokat.

A jellemed a szokásaid összessége, és a szokások kialakítása időbe telik. Nem állíthatod, hogy kedves vagy, ha általában nem kedvesen viselkedsz, ha nem mutatsz kedvességet anélkül, hogy gondolkodnál rajta. Nem állíthatod, hogy becsületes vagy, ha nem szokásod mindig őszinte lenni. A férj, aki legtöbbször hűséges a feleségéhez, egyáltalán nem hűséges! A szokásaid határozzák meg a karakteredet.

Csak egy módon lehet Krisztus-szerű jellemvonásokat kialakítani: gyakorolni kell őket, újra és újra, amíg a személyiséged részévé nem válnak. És ez időbe telik!

De idővel te, és a körülötted lévők, meg fogjátok látni a különbséget. Ahogy Pál Timóteust ösztönözte: „Gyakorold ezeket a dolgokat. Szánd rájuk az életedet, hogy mindenki láthassa a fejlődésedet” (1Tim 4,15 GW fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen régi szokáshoz ragaszkodsz? Hogyan kezdheted el már ma helyettesíteni az egyiket egy Krisztus-szerű szokással?
• Melyik jellemvonásodról szeretnéd, hogy megismerjenek?
• Ki tud segíteni és bátorítani téged abban, hogy Krisztus-szerű jellemvonásokat fejlessz ki?

(*Daily Hope by Rick Warren, 2026.01.12.)

A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb oldali sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„Vegyétek fel az egészen új életmódot – az Isten-mintázatú életet, amely egy belülről megújult élet, és amely beépül a magatartásotokba, amint Isten pontosan kiformálja bennetek az ő jellemét.” (Ef 4,22–24 The Message)

Sok vallás és filozófia hirdeti azt a régi hazugságot, hogy az emberek istenszerűek, vagy istenekké válhatnak. Hadd legyek teljesen világos: sosem válsz Istenné, még kisistenné se!

Ez a gőgös hazugság a Sátán legősibb kísértése. A sátán megígérte Ádámnak és Évának, hogy ha követik tanácsát, akkor olyanná „lesznek, mint az istenek” (1Móz 3,5 KJV).

Ez a vágy, hogy isten legyél, mindig megjelenik, amikor irányítani próbálod a körülményeidet, a jövődet és a körülötted lévő embereket. De te egy teremtmény vagy, sosem leszel Alkotó. Isten nem akarja, hogy kisistenné válj; azt akarja, hogy istenfélő legyél. Azt akarja tőled, hogy kifejlődjenek benned az ő értékei, az ő hozzáállása és jelleme.

Az a feladat, hogy „Vegyétek fel az egészen új életmódot – az Isten-mintázatú életet, amely egy belülről megújult élet, és amely beépül a magatartásotokba, amint Isten pontosan kiformálja bennetek az ő jellemét.” (Ef 4,22–24 The Message).

Isten végső célja földi életedben nem a kényelmed, hanem a jellemed kifejlesztése. Azt akarja, hogy lelkileg növekedj, és Krisztushoz hasonlóvá válj.

Krisztushoz hasonlóvá válni nem jelenti azt, hogy elveszíted személyiséged és gondolkodásra képtelen hasonmássá válnál. Isten teremtette egyediségedet, ezért biztosan nem akarja lerombolni azt. A krisztusi képmás a jellemed átformálásáról szól, nem a személyiségedéről.

Isten azt akarja, hogy olyan jellemed legyen, amilyent leírnak Jézus boldogmondásai (Mt 5,1–2), a Lélek gyümölcsei (Gal 5,22–23), Pál szeretetről szóló nagy fejezete (1Kor 13), valamint Péter felsorolása az eredményes és gyümölcsöző élet jellemvonásairól (2Pt 1,5–8).

Amikor elfelejted, hogy a jellemformálás Isten egyik célja az életedben, akkor csalódott leszel a körülményeid miatt. Lehet, hogy csodálkozol: „Miért történik ez velem? Miért van ilyen nehéz időszakom?” Az egyik válasz az, hogy az életnek az a dolga, hogy bonyolult legyen. Ez az, ami lehetővé teszi számodra a növekedést.

Sok keresztény félreértelmezi Jézus ígéretét a bőséges életről (Jn 10,10), mintha az tökéletes egészséget, állandó boldogságot, az álmok valóra válását és a problémák azonnali kezelését jelenti hit és imádság által.

Azt várják a keresztény élettől, hogy könnyű legyen. A mennyet várják a földön.

Ez az önmagával elfoglalt látásmód úgy kezeli Istent mint egy dzsinnt, aki egyszerűen azért létezik, hogy szolgáljon téged személyes beteljesedésed önző törekvésében. De Isten nem a szolgád. Ha bedőlsz annak az eszmének, hogy az életnek az a dolga, hogy könnyű legyen, akkor vagy súlyosan ki fogsz ábrándulni, vagy a valóság tagadásában fogsz élni.

Soha ne felejtsd el, hogy az élet nem rólad szól! Isten céljai miatt létezel, és nem fordítva. Miért adná Isten a mennyet a földön, amikor az igazi dolgot az örökkévalóságban tervezte el számodra? Töltsd úgy az idődet a földön, hogy krisztusi jellemed építése által felkészíted magad a mennyre.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Néha nehéz meglátni, hogy Isten miként dolgozik a jellemeden a nehéz körülmények közepette. Mit gondolsz, mit akar tőled Isten, amikor nem érted, hogyan működik az életedben?
• Az öröklét távlati képe – összpontosítva a menny jutalmára – hogyan változtatja meg a nehéz időkhöz való hozzáállásodat?
• Milyen módon lehetnek hatékonyabbak az ajándékaid és képességeid, amikor azok Isten céljaihoz igazodnak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.05.10.)

 „Megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákob.” (1Móz 32:27, NLT fordítás)

Isten azért engedi, hogy legyenek válságok az életünkben, hogy megragadja a figyelmünket. Aztán a kríziseinket arra használja fel, hogy fejlessze jellemünket. Problémáink beismerése az egyik jele annak, hogy  elkezdünk változni, jobbá válni. Felhagyunk azzal, hogy másokat vádoljunk és belátjuk, hogy mi okozzuk a problémát a saját életünkben. Ameddig ezt nem értjük meg, nem mehet végbe lényegesebb változás az életünkben. Isten tudja, hogy erre az áttörésre van szükségünk.

A Teremtés könyvének 32. fejezetében Isten azt kérdezi Jákobtól, hogy „Mi a neved?”. Ez egy igazán furcsa kérdés, mivel Isten nyilvánvalóan tudta Jákob nevét. Az ősi kultúrákban az embereket mindig a jellemük alapján nevezték el – arról, amilyenek valójában voltak. Lehetett a nevük Nagy, Kis, Bátor vagy Lusta. A nevük jelzés értékű volt. Nem csupán egy olyan név, aminek jó volt a hangzása. Kifejezte a személyiségüket is.

Jákob esetében az volt a probléma, hogy a „Jákob” jelentése „csaló, manipulátor, hazug”. És Jákob a nevének megfelelően is élt! Amikor Jákob így felelt, „Az én nevem Jákob”, valójában vallomást tett. Beismerte, „Én csaló vagyok.”

Valahányszor elolvasom ezt az igerészt, azon tűnődöm, vajon milyen lenne az, ha a legnagyobb jellemhibáinkról lennénk elnevezve: „Szia! Én Kapzsi vagyok.” „Szia! Én Pletykafészek vagyok.” Neked mi lenne a neved? Megkeseredett? Mérges? Lobbanékony természet? Élvhajhász? Félős?

A következőket nagyon fontos lenne megértenünk: sosem leszünk képesek változni mindaddig, amíg nyíltan, őszintén és hitelesen nem ismerjük be bűneinket, gyengeségeinket, botlásainkat, jellemhibáinkat, és amíg nem valljuk meg azokat önmagunknak, Istennek és másoknak.

Az egyik legalázatosabb dolog a világon vállalni azt, hogy „Íme, ez vagyok én. Én __________ vagyok.” Töltsd ki az üres részt magadról, pl. „Én aggódó ember vagyok… Én parancsolgató ember vagyok… Én olyan ember vagyok, aki elmenekül a konfliktusoktól… Én valamilyen szenvedély rabja vagyok…”. Valld be és ismerd el. Hagyj fel a kifogásokkal. Ne találj ki ésszerű magyarázatokat. Ne próbáld igazolni magad. Hagyd abba mások hibáztatását. Töredelmesen be kell vallanod azt, amit mindenki más lát, csak te nem ismersz be.

Amikor Isten elé járulsz és azt mondod, „Istenem, szeretném beismerni gyengeségeimet és azt, ami rossz az életemben... ez az, aki igazából én vagyok.”, akkor Isten nem lesz meglepve! Ő ezt már tudja, de szükség van arra, hogy beismerd azért, hogy elkezdődhessen a változás. Isten bűnbocsánata és kegyelme hatalmasabb minden rossznál, amit valaha is tettél vagy tenni fogsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Ha ószövetségi nevet kapnál, mi lenne az? Melyik szó jellemezne legjobban?
• Miért fontos azt, hogy más embereknek is ismerjük be bűneinket? Milyen barátaidnak kellene megvallanod bűneidet?
• Igazán vágysz arra, hogy Isten megváltoztasson téged és fejlessze jellemed? A vallomás mely lépeseit lennél hajlandó megtenni ma?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2017.12.15.)