„Amikor sor került az első tárgyalásomra, senki nem tartott velem, mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik!  De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt. Megerősített, hogy az igazság üzenetét a nem zsidó embereknek elmondhassam, és megmentett a haláltól.” (2Timóteus 4:16-17)

Hol van Isten, amikor magányos vagy? Ott van, ahol addig is volt: melletted. Akkor is veled van, ha ezt nem érzed. A Biblia többször is említi, hogy ha Krisztussal kapcsolatod van, Isten mindig melletted fog állni. Így szól hozzánk: „Én mindig veletek leszek, amíg a világ el nem múlik!” (Máté 28:20b). Ő mindig veled van. Sosem vagy egyedül.

Néhány évvel ezelőtt Kay-jal Hong Kongba repültünk, hogy szemináriumot tartsunk néhány misszionáriusunknak. A tizenhét órás repülőút felénél óriási égiháborúba kerültünk. A gépet csak úgy rázta és dobálta a vihar. Megdőlt a gép, az emberek pánikolni kezdtek a körülményeink láttán. A személyzet a hangosbemondón megkérdezte, hogy van-e az utasok között lelkipásztor. Felemeltem a kezem. Odajöttek hozzám, és megkérdezték, hogy tudnék-e valami spirituálisat csinálni, így áldozatot mutattam be.

Nem, természetesen nem így történt, ám az utasokat biztosítani kellett affelől, hogy Isten velünk van. A hívők számára ez egy olyan ígéret, amelybe kapaszkodhatnak a magány perceiben. Ez nem csupán egy vígasz, hanem egy esély is arra, hogy Istent jobban megismerjük.

Az elhagyatottság segít Isten mélyebb felfedezésében. Magányod idején az Ő jelenlétét kell felismerned.

Amy Grant egyik dala így szólna magyarul: „Szeretem a magányos napokat, mert elvezetnek Hozzád”. Az ima az elhagyatottság legjobb ellenszere, és Isten 24 órában elérhető. Bárhol és bármikor megkeresheted. Ő érti, amikor így szólsz hozzá: „Uram, fáj a magány. Meghasad a szívem. Nyomorult vagyok. Üresnek érzem magam. Segíts, Istenem!” Bármikor fohászkodhatsz Hozzá.

Dávid egyik zsoltárában így fogalmazott: „Hová menekülhetnék színed elől?”. Sehová. Egyszerűen nem tudsz olyan helyre menni, ahol az Úr nincs jelen. Ha Jézusba helyezted bizalmadat, a szívedben fog lakozni. Ha egyedül érzed magad, gondolj erre!

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hogyan tapasztaltad meg a közelmúltban Isten jelenlétét életedben? Milyen hatást gyakorolt ez rád?
• Hogyan mélyítheted el Istennel kapcsolatodat?
• Imádban milyen hitvallást kell tenned, hogy a magányban enyhülést tapasztalj?

*(Daily Hope by Rick Wrren, 2017.08.05.)

„Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (2 Timóteus 4:16, NLT fordítás)

Pál apostol a Timóteushoz írt második levél 4:16-ban ezt mondja: „Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (NLT fordítás)

Amikor Pált, Jézus egyik valaha volt legnagyobb követőjét Rómában bíróság elé állították senki sem állt ki mellette, szó szerint senki sem, teljesen magára maradt! Senki sem állt elő azzal, hogy elmondja: "Figyeljetek, ez egy jó ember, minden rendben van vele." Pál mégsem mondott ilyeneket, hogy: "Azok a tökfejek – mindazok után, amit éveken át tettem értük!" Ehelyett ezt mondta: "Ne legyenek emiatt számon kérve." Más szóval: nem akart emiatt megkeseredni, mivel a keserűség a magányosságot még rosszabbá teszi.

Pál minket is arra tanít ezzel, hogy életünk magányos időszakát hogyan éljük meg. Amikor magányosnak érzed magad, ennek fájdalmát a legkisebbre kell csökkentened. Tedd meg a magad részéről, ami rajtad múlik és imádkozz ezért. Ne ismételgesd magadban, hogy ez milyen rossz neked, mivel, ha ezt teszed akkor egyre nagyobb és nagyobb lesz a fájdalom és elveszted az irányítást felette.

Utasítsd vissza a megbántódást, mivel a keserűség könnyen felemészthet.

A keserűség, és a magány gyakran kéz a kézben járnak, és így együtt egy szép körforgást alkotnak. Valahogy magányosnak érzed magad, és emiatt kezded rosszul is érezni magadat, és elkezded sajnálni is magad. Emiatt keseregsz, és a keserűség még magányosabbá tesz, ettől meg még jobban elkeseredsz. Hamarosan keményszívűvé válsz, majd depresszióssá, és senki sem tud közel kerülni hozzád.

Egy megkeseredett ember társaságát senki sem keresi, sem egy cinikus emberét, sem egy dühösét.

A keserűség csak állandósítani fogja a magányosságodat, ezért amikor egy magányos időszakot élsz meg, a legkisebbre kell csökkentened ennek fájdalmát, és ne építs falat az életed köré.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi a te természetes reakciód a magányra?
• Amikor magányosnak érzed magad, kik azok, akikre számíthatsz?
• Amikor úgy érzed, hogy megismétlődnek azok az események és körülmények, amiktől magányosnak érzed magad, mi az, amit tehetsz ilyenkor, hogy kivédd ezeket?

*(Daily Hope by Rick Warren (2017.08.04.)

"Öltsétek fel az új ént, amely megigazultságban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen." (Efézus 4:24, NIV fordítás)

Ahogy tegnap említettem, a személyiséged a szokásaid összességéből tevődik össze, vagyis mindabból, amit szokásszerűen teszel. A Biblia ezt mondja: ''Öltsétek fel az új ént, amely megigazultságban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen." (Efézus 4:24, NIV ford.)

Isten az Igéjét, a körülményeket és embereket használ, hogy ezeken keresztül formáljon bennünket, és ez a három nélkülözhetetlen a jellemünk fejlődéséhez. Isten Igéje elmondja nekünk az igazságot, a testvéreken keresztül támogatást és segítséget kapunk, hogy tudjunk növekedni, a körülmények pedig olyan környezetet biztosítanak számunkra, ami jó terep a Krisztushoz való hasonlatosság gyakorlásához.

Ha tanulmányozod és alkalmazod Isten Igéjét, ha rendszeresen kapcsolatot ápolsz hívő testvérekkel, és ha nehéz körülmények közepette is megtanulsz bízni Istenben, egészen biztos, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonló leszel.

Sokan úgy gondolják, hogy a szellemi, illetve lelki növekedéshez a Biblia tanulmányozására és imádkozásra van csak szükség. De van néhány dolog az életben, ami nem fog megváltozni csupán a Biblia tanulmányozásával és imádkozással. Isten embereket is használ, és általában embereken keresztül szeret munkálkodni ahelyett, hogy csodát tesz azért, hogy mi, hívők egymásra legyünk utalva és egymással közösségben legyünk. Isten azt szeretné, hogy együtt növekedjünk.

Számos vallásban azok az emberek számítanak szellemileg, lelkileg a legérettebbeknek, akik elkülönítik magukat másoktól és a hegytetőn élnek egy kolostorban, hogy ne "szennyeződjenek be."

Ez azonban egy óriási félreértés. A lelki és szellemi érettség nem egyenlő a magánnyal vagy azzal, hogy csak a saját dolgainkkal foglalkozunk.

Elszigetelve nem lehet Krisztushoz hasonlóvá válni. Az emberek között van a helyünk, kapcsolatban kell lennünk másokkal. Szükséges, hogy egy gyülekezet vagy egy közösség része legyél.

Hogy miért? Azért, mert a lelki és szellemi érettség abból áll, hogy megtanulunk úgy szeretni, mint Jézus, és ezt csak akkor gyakorolhatod, ha más emberekkel is kapcsolatban állsz.

Ne felejtsd el, hogy minden a szeretetről szól: szeretni Istent, és szeretni másokat.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan használt eddig Isten embereket az életedben ahhoz, hogy segítsen a szellemi és lelki növekedésedben?
• Mi tart vissza attól, hogy felkeress és része légy egy hiteles, nyílt és őszinte közösségnek?
• Valószínűleg tudod, hogy Jézus hogyan szereti az embereket. Hogy segít ez neked abban, hogy te magad is jobban szeresd őket?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.01.16.)

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:38-39)

Bármerre is jársz, nincs olyan hely, ahol ne lenne ott Isten szeretete. Soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől.

Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem választhat el, mert Isten szeretete mindenütt körülvesz: „...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:39).

Ha a magányosság ellenszerét keresed, azt ebben találod: soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől. Az igazság az, hogy egyszer elveszítjük szeretteinket. Ha házas vagy, eljön az idő, amikor egyikőtöknek távoznia kell, a másik pedig szenvedni fog emiatt.

Ám ha keresztyén vagy, sosem leszel magányos, mert ráhangolódhatsz Isten szeretetére. Nem a vallásosságról, hanem a Jézus Krisztussal való kapcsolattartásról beszélek. Az Ő szeretete örökké tart, és mindenhová elkísér.

„Hová is menekülhetnék színed elől? Hová is szökhetnék, hol nem vagy jelen? Ha a mennybe szállnék, ott lennél; ha alászállnék a halottak világába, ott is ott lennél. Ha napkeleten túl szárnyalnék vagy napnyugatnak legtávolabbi helyén lakoznék, ott volnál hogy vezess engem, ott lennél, hogy segíts nekem. Megkérhetném a sötétséget, rejtsen el, vagy a fényt körülem, hogy boruljon éjszakába, de még a sötétség sem sötét neked, s az éjszaka oly világos, mint a nappal. Sötétség és napvilág egyek teneked.” (Zsolt 139:7-12, TEV fordítás).

Beszéljetek róla:

• Említs néhány példát, hogy miként hangolódhatsz Isten szeretetére?
• Mit gondolsz, miért tűnik úgy néha, hogy Isten elhagyott, amikor magányos vagy?
• Mi a különbség a vallásosság és a Jézus Krisztussal való élő kapcsolat között?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2015.07.08)