"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért."
(Zsolt 23,1-3)

A Bibliában a 23. Zsoltár azt mondja, hogy Isten felüdíti, megújítja, helyreállítja, begyógyítja a lelked. De miért van szüksége a lelkednek erre a helyreállításra? Hogyan teszi ezt meg Isten?

A lelkünk sokféleképpen sérülhet meg, de leginkább olyankor, amikor egyedül próbálunk megbirkózni a nehezteléseinkkel, a bűntudatunkkal és a gyászunkkal. Igazság szerint Isten soha nem akarta, hogy egyedül hordozd ezeket a terheket.

Tehát, hogyan ad Jézus nyugalmat, és hogyan újítja meg a lelkedet?

Jézus a fájdalmadat áldássá változtatja.

Időnként ragaszkodunk a fájdalmainkhoz; más szóval, haragot tartunk. Amikor valakivel, - aki megbántott minket - szemben elkezdünk a megtorláson vagy a bosszún gondolkodni, megkeseredetté válunk.

Ehelyett inkább bízd fájdalmadat Istenre! Isten tudja, hogyan kell a rossz dolgokból kihozni a jót. A Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének 8. fejezetében a 28. versben ezt ígéri: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

Jézus magára vette bűneidet.

Minden esetben, csak körülbelül öt másodpercig kellene bűntudatot érezned – ez az idő pont elég arra, hogy felismerd hibáztál, megvalld ezt Istennek, és bűnödet átadd Istennek. Ehelyett sokan egész életükben a fel nem dolgozott bűntudatban élnek.

A Biblia ezt tanítja: "Ezért a nagyok között adok neki részt, (Jézus) a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért." (Ézs 53,12) Nincs szükség arra, hogy bűntudattal élj valami olyanért, amit Isten már megbocsátott, sőt már el is felejtett.

Jézus átérzi a bánatodat és meggyógyítja a szívedet.

A gyász jó dolog - segít túljutni az élet nagy változásain. Néha azonban beragadunk a gyászba. A fel nem dolgozott gyász fájdalmat okoz. Viszont van egy jó hírem: Jézus megérti a bánatodat, hiszen ő is sokféle bánatot élt át. 

A Biblia Ézsaiás könyvében, az 53. fejezet 3. és 4. versében azt mondja: "Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta."

Jézus nem csak átérzi a bánatodat, hanem meg is gyógyítja azt. " Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket." (Zsolt 147,3)

Isten soha nem is akarta, hogy az életed során egyedül cipeld a haragodat, a bűntudatodat és a bánatodat. Jézus azt szeretné, hogy hozzá menj a gyógyulásért, a helyreállításért és a megnyugvásért. Azt ígéri,"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28). 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen sérelmeket őrzöl, amiket engedtél nehezteléssé válni? Kérd Istent, hogy vegye el ezeket a sérüléseket, fájdalmakat, és fordítsa őket a javadra!
• Milyen régi bűnért érzel még mindig bűntudatot? Szánj pár percet arra, hogy megvalld Istennek és fogadd el Isten bűnbocsánatát! Kérd, hogy segítsen a megbocsátás szabadságában élni!
• Milyen gyászt nem dolgoztál fel eddig? Kérd Istent, hogy segítsen túljutni rajta és, hogy adjon ebből gyógyulást!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2026.07.21.)

„A haraggal halálra aggódni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne.” Jób 5,2 (GNT)

Amikor haragot tartasz, az mindig jobban árt neked, mint bárki másnak. A neheztelés önpusztító, és az eredeti szándékunkkal pont ellenkező eredményhez vezet.

A neheztelésnek egyszerűen nincs értelme.

Ha valakinek valaha is volt oka haragudni, az Jób volt. Istenfélő emberként élt, akinek mindene megvolt, amire csak vágyhatott – gazdagság, hírnév és nagyszerű család. Egy nap aztán mindezt elveszítette. Ellenséges népek megölték a jószágait, minden gyermeke meghalt egy pusztító viharban, őt pedig egy szörnyű betegség támadta meg.

Szó szerint mindent elvesztett, amije volt, kivéve a feleségét, de az Jób legsötétebb pillanatában így szólt hozzá: „Miért nem átkozod meg Istent, és halsz meg?” (Jób 2,9 GNT).

Ekkor jöttek a barátai, és ezt mondták: „Jób, ez mind a te hibád”.

De a sok rossz tanács és vádaskodás mellett az egyik barátja egy bölcsességet is megosztott vele. Azt állította, hogy haragudni és neheztelni rossz. Azt mondta Jóbnak: „A haraggal halálra aggódni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne” (Jób 5,2 GNT).

Jób barátja bölcs volt. Tudta — még ilyen nagy problémák közepette is —, hogy a neheztelés nem segítene, csak rontana a helyzeten.

Ha visszagondolsz saját életed tapasztalataira, valószínűleg egyet fogsz érteni. Amikor harag fogott el, tettél már olyat, amit utána megbántál? Talán olyasmit mondtál, hogy „Ezt még visszakapod!”. Aztán valami ostobaságot tettél, hogy bosszút állj.

Amikor engedsz a haragnak, önpusztító módon cselekszel. Sokkal többet ártasz magadnak, mint azoknak, akik ellen haragot táplálsz. A neheztelés miatt rosszul fogod érezni magad. És a végén soha nem kapod meg, amit akarsz.

Akkor miért tartanál magadban haragot akár csak egy percig is? Engedd el a neheztelést és a haragot még ma! Válaszd a megbocsátást, és élvezd a megbocsátás által nyújtott szabadságot!

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hogyan láttad már azt, hogy a harag ártott neked vagy valakinek, aki fontos számodra?
• Hogyan változtatta meg az életedet a jobb irányba, amikor elengedtél egy sérelmet, ahelyett, hogy tovább nehezteltél volna?
• Milyen múltbéli sérelmet kell megbocsátanod ahhoz, hogy elengedd a benned rekedt neheztelést?

Nem számít, mit tettél, vagy honnan jössz, Isten örökkévaló családjában van a helyed, amely készen áll és vár rád. A meghívás érvényes, az ajtó nyitva áll. Csak higgy és fogadd el!

Készen állsz elfogadni az Isten által felkínált üdvösséget? Ha igen, mondd el ezt az imát: „Drága Istenem, tudom, hogy amikor meghalok, számot fogok adni neked az életemről. Tudom, hogy vétkeztem ellened, és a saját tervem szerint éltem, nem a Te terved szerint. Azt akarom, hogy ez megváltozzon mostantól kezdve. El akarok fordulni a bűneimtől, és Feléd akarok fordulni.

Köszönöm, hogy elküldted Jézust, hogy meghaljon mindazért, amit rosszul tettem, hogy ne kelljen megfizetnem a büntetést. Tudom, hogy nem érdemlem meg a bocsánatodat. Tudom, hogy csak a Te kegyelmed menthet meg engem, Uram. Soha nem tudnék elég jó lenni ahhoz, hogy tökéletes helyre kerüljek.

Jézus, köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy minden bűnömet magadra vetted. Elfogadhatóvá tettél a mennyország számára. Most alázatosan kérlek, hogy ments meg engem. Hiszek Benned, Jézus. És hiszem, hogy megtartod az ígéretedet, hogy most azonnal, bizonyosan, teljesen és örökre megmentesz engem. Jézus nevében. Ámen.”

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.03.19)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„Engedd el a haragot, és hagyd magad mögött a dühöt. Ne legyetek indulatosak. Az csak rosszra vezet.” Zsoltárok 37:8 (GW fordítás)

Sok minden van, ami megsebez minket. Talán megsebeztek, amikor valaki hazudott neked, vagy megszegett egy ígéretet, vagy elutasított. Talán megtapasztaltad az árulást, a félreértést, a csalódást vagy a magányt.

Dávid Zsoltára azt mondja a 109 rész 22. verseben: „Megsebesült bennem a szívem” (NIV fordítás). Az érzelmi sebek gyakran fájdalmasabbak, mint a fizikai sebek, és gyakran tovább tart a gyógyulásuk. Nehéz elengedni egy érzelmi sérülést.

Például nem emlékszel a legtöbb fizikai vágásra, horzsolásra és zúzódásra, amit gyerekkorodban a játszótéren szereztél. De lefogadom, hogy emlékszel azokra a vágó szavakra, amelyek érzelmi zúzódásokat hagytak maguk után a zsarnokoktól, a szomszédoktól vagy akár a szülőktől. Még mindig emlékszel rájuk, és még mindig hatással vannak rád.

Sokkal tovább emlékszünk az érzelmi sérülésekre, mert elpróbáljuk őket a fejünkben. Újra és újra és újra és újra eszünkbe jut a sérülés.

De a múltad már a múlté. Azok az emberek, akik a múltban megbántottak, többé nem bánthatnak téged, hacsak nem döntesz úgy, hogy hagyod. Minden alkalommal, amikor egy sebet próbálsz eleveníteni az elmédben, megengeded valakinek a múltadból, hogy irányítsa a jelenedet.

A sértettséghez való ragaszkodást neheztelésnek hívják. A neheztelés azt jelenti, hogy „újra vágni”. Minden alkalommal, amikor neheztelsz valamire, újra megvágod magad. Újra feltéped a sebet. Újra beviszed a fájdalmat.

De van választásod. A múltad nem tud többé bántani, ha elengeded.

A Zsoltárok 37 rész 8. verse szerint: „Engedd el a haragot, és hagyd el a dühöt. Ne legyetek indulatosak. Az csak rosszra vezet” (GW fordítás).

Nem tudsz továbblépni az életeddel és azzal a céllal, amit Isten kitűzött számodra, ha még mindig a múltban élsz és ragaszkodsz azokhoz a sérelmekhez. A keserűség és a neheztelés olyan, mintha úgy vezetnél autót, hogy közben a visszapillantó tükörbe nézel. Össze fogsz ütközni! Nem tudsz a jövőhöz viszonyulni, ha mindig a múlton rágódsz.

El kell engedned a múltbéli sérelmeidet. Azok a gondolatok, hogy hogyan bántottak meg, újra megpróbálnak majd bekúszni. Amikor ez megtörténik, döntsd el, hogy valami másra gondolsz. Koncentrálj a jövőre. Gondolj Isten szeretetére, megbocsátására és gondoskodására.

Itt az ideje, hogy magad mögött hagyd a neheztelésedet, és elkezdj előrehaladni Isten jó terve felé az életeddel kapcsolatban.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi az az érzelmi seb a múltból, amit nem tudtál elengedni?
• Miért van szükséged a Szentírásra, hogy segítsen elengedni a hozzád intézett bántó szavakat?
• Amikor kísértésbe esel, hogy a múltra koncentrálj, milyen gyakorlati módszerekkel emlékeztetheted magad Isten szeretetére és ígéreteire?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.01.01.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. (1Péter 2,23)

Ha valaki megsebzett, akár fizikailag, akár érzelmileg, akkor valamiben döntened kell: arra használod az energiádat, hogy a seb begyógyuljon, vagy arra, hogy bosszút állj?

Mindkettőt nem teheted meg.

Jézus elszenvedte a fájdalmat és az erőszakot is. Amikor keresztre feszítették, mindenféle módon sérüléseket okoztak neki – a lábán, a kezén és a fején. A római katonák 40 ütéssel megkorbácsolták a hátát. Töviskoronát húztak a fejére. Aztán nagy szögekkel felszegezték a keresztre.

De természetesen Jézus legmélyebb sebei nem a fizikaiak, hanem az érzelmiek voltak. Elárulták, megtagadták és megalázták őt.

A Bibliában Péter 1. levelének 2. részében a 23. vers mégis azt mondja: „amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.“. Jézus millió angyalt küldhetett volna, hogy harcoljanak érte, amíg a kereszten volt - de nem tette.

A Mennyei Atyjára bízta az ügyet. Azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34). Nem engedte, hogy a fájdalom megkeserítse őt.

Ahhoz, hogy túljuss az életedben történő fájdalmakon és bántalmazásokon, meg kell bocsátanod azoknak, akik bántalmaztak téged! Ha harag van a szívedben, akkor soha nem leszel jól. A saját érdekedben, el kell engedned az elégtételhez való jogodat!

Attól nem leszel jobban, ha bosszút állsz. Ha sikerülne is kiegyenlítened a számlát, az nem venné el a fájdalmadat.

Megérdemli a megbocsátásodat az, aki megbántott? Nem. De, te sem érdemled meg Isten megbocsátását. Saját magad miatt bocsáss meg másoknak, nem őmiattuk.

Abban biztos lehetsz, hogy Isten látta, ami veled történt. A Biblia azt mondja Pál Apostolnak a Rómaiakhoz írott levelében, a 12. fejezet 19. versében: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.”.

Isten látta, mi történt, amikor megsérültél, és ugyanúgy sírt, mint amikor a Fiát keresztre feszítették. Az elégtétel, a bosszúállás Isten felelőssége – nem a tiéd. Aki megbántott, nem fogja megúszni.

Azonban, amikor te megbocsátasz, akkor felszabadulsz, és így nem fogsz - teljesen értelmetlenül - szenvedni másvalaki bűnei miatt.

A Biblia azt mondja a Zsidókhoz írott könyv 12. fejezetének a 15. versében: „a keserűség … felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”. A harag, a sértettség, a megbántódás egy méreggel teli tabletta, amit nem kell lenyelned. Választhatod azt is, hogy boldog és felszabadult leszel.

Szóval mit választasz?

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Miért nehéz megbocsátani annak, aki megbántott téged?
• A saját életedben milyen fájdalmat okozott neked az a neheztelés, amikor nem voltál hajlandó megbocsátani?
• Van valaki, akinek meg kell bocsátanod? Mi akadályoz meg ebben?

Isten megbocsájtja a bűneidet

Bűneid elválasztanak Istentől, és csupán az Isten kegyeleme engedi meg, hogy visszatalálj a vele való helyes kapcsolatba.

A Biblia azt mondja, hogy: "Kegyelemből üdvözültetek, hit által - és ez nem magatoktól van, hanem Isten ajándéka -, nem pedig cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,89).

Ha készen állsz békét kötni Teremtőddel, akkor imádkozz eképpen:

“Drága Jézus! Nem akarom, hogy a jövőben a bűneim elválasszanak tőled. Megígérted, hogy ha hiszek benned, akkor minden bűnért, amit valaha is elkövettem, megbocsátasz. Megtudom, hogy mi az életem célja és egy napon befogadsz mennyei örök otthonodba.
Megvallom, bűnös vagyok, és hiszem, hogy te vagy a Megváltóm. Megígérted, hogy ha megvallom a bűnösségemet és bízom benned, megmenekülök. Hiszek neked, amikor azt mondod, hogy az üdvösségemet kegyelemből, hit által, és nem cselekedetek által kapom meg. Uramként fogadlak be életembe. Ma életem minden részét átadom a te vezetésednek.

Azért a célért akarok élni, amire te teremtettél, és az életem hátralévő részét arra akarom használni, hogy téged szolgáljalak önmagam helyett. Rád bízom életemet, kérlek ments meg és fogadj be családodba. Jézus nevében imádkozom. Ámen."

Ha ennek az imának az elmondásával fogadtad be Jézust a szívedbe, akkor kérlek, hogy küldj egy [angol] emailt a Rick@PastorRick.com emailcímre, hogy tudjak erről, mert szeretnék neked néhány ingyenes anyagot küldeni, melyek segítenek Jézussal járni az utadon.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.07.05)

„A neheztelés miatt halálra izgatni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne.”
Jób 5:2 (GNT)

Ha ragaszkodsz a nehezteléshez, az mindig jobban fog fájni neked, mint bárki másnak. A neheztelés önpusztító és kontraproduktív.

A neheztelésnek semmi értelme!

Ha valakinek valaha is volt oka a sértődöttségre, az Jób volt. Istenfélő ember volt, akinek megvolt mindene, amire vágyott - gazdagság, hírnév és nagyszerű család. Egy nap mindezt elvesztette. Az ellenséges népek megölték az összes jószágát. Minden gyermeke meghalt. Szörnyű betegséget kapott. Szó szerint mindent elvesztett, amije volt, csak egy zsémbes felesége maradt neki. Aztán jöttek a barátai, és azt mondták: „Jób, ez mind a te hibád.”

Bár Jóbnak minden oka megvolt a neheztelésre, a róla elnevezett bibliai könyvben mégis azt mondja, hogy a neheztelés rossz ötlet. Jób azt mondta: „A neheztelés miatt halálra izgatni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne.” Jób 5:2 (GNT)

Jób bölcs ember volt. Tudta, hogy nincs ideje haragudni. Tudta, hogy ez ostobaság, értelmetlen és logikátlan. Ha visszagondolsz saját életed tapasztalataira, valószínűleg egyet fogsz érteni. Ostoba dolgokat tudunk tenni, amikor a harag foglyai vagyunk. Olyan dolgokat mondunk, mint például: „Majd én megmutatom!” Aztán gyakran nevetséges dolgokat teszünk, hogy ez megtörténjen. Amikor engedünk a haragnak, önpusztító módon cselekszünk, és sokkal többet ártunk magunknak, mint azoknak, akik ellen haragot táplálunk.

Emlékszem, hogy egyszer megnéztem egy régi vígjátékot, a „Három Stooge”-t. Az egyik szereplő folyton mellbe vágta a másikat, aki azt mondta: „Megyek és bosszút állok ezen a fickón. Megállítom!” Fogott egy dinamitrudat, és a saját mellkasára szíjazta. Aztán azt mondta: „Legközelebb, ha megüt, akkor az felrobbantja a kezét!”

Ez történik, amikor haragszunk - igazán ostoba dolgokat teszünk, hogy megpróbáljunk bosszút állni az embereken. Ami még rosszabb, a harag nem segít. Nyomorulttá tesz. Soha nem ér véget azzal, hogy megkapjuk, amit akarunk.

Akkor miért csináljuk? Ne ragaszkodj a neheztelésedhez. Bocsáss meg, és engedd el.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Miért olyan fontos számunkra, hogy mienk legyen az utolsó szó?
• Milyen módon láttad már, hogy a hosszan őrzött neheztelés ártott neked vagy a hozzád közel álló embereknek?
• Milyen múltbéli sérelmet kell megbocsátanod ahhoz, hogy elengedd a neheztelést?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2024.06.25.)