Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Ha veszteség ér, engedd ki a fájdalmad!

2019. augusztus 12. 03:00 - Krnl

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

20190812_300x300.jpg

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

  • Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
  • Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
  • Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

Szólj hozzá!

Nem kell mindig boldognak lenned!

2019. július 10. 03:00 - Lilla:)

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

nr0703.jpg

Az élet kemény. Egyetértesz ezzel? Ádám édenkerti bűne miatt a világ megtört, és már semmi sem tökéletes. A tested sem működik tökéletesen, ahogy a gazdaság és a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot azért, hogy más nézőpontból tudd szemlélni az elkerülhetetlen veszteségeket, és felül tudj emelkedni rajtuk.

Először is, Isten nem várja el tőled, hogy mindig boldog légy.

Van egy olyan tévhit, hogy a keresztényeknek mindig mosolyogniuk kell, mindig boldognak és mindig derűsnek kell lenniük.

Pedig a Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Néha az egyetlen elfogadott, és logikus válasz az élethez: a gyász. A Biblia azt mondja, hogy meg kell gyászolnod a veszteségeidet, a kiábrándultságot, a bűnt, a szenvedést és a barátaidat, akik lelkileg elvesztek. Isten nem várja el tőled, hogy folyton boldog légy! Sőt, azt akarja, hogy amikor szükséges, gyászolj!

Másodszor, a gyász nélkülözhetetlen az egészséghez.

Ha sohasem szomorodsz el, annak három oka lehet: fogalmad sincs a valóságról, fogalmad sincs saját érzelmeidről, vagy nincs benned szeretet. Amikor szeretsz, és szomorú dolgot látsz, akkor a bánat és a gyász természetes reakció.

A gyász, a szomorúság fájdalmas érzés, viszont egészséges, és segít is. És Isten ajándéka is. Egy eszköz, amit Isten azért adott, hogy átsegítsen az élet nehézségein.

Talán jó pár évvel ezelőtt, mialatt felnőttél, sérüléseket szereztél. Előfordulhat, hogy elváltak a szüleid. Esetleg erőszakosak voltak veled. Talán valaki szavakkal sértett meg. Gyermekként nem tudtad, hogyan gyászolj egészséges módon, ezért bánatodat jó mélyre elnyomtad magadban.

Vissza kellene menj, hogy meggyászold, és megfelelő módon lezárd azt! Miért? Mert ha nem zárod le, akkor érzelmileg beleragadsz, és azzal töltöd életed hátra levő részét, hogy arra reagálsz, ami valamikor réges-régen történt. És ráadásul ezt átragasztod a körülötted lévő emberekre is. Ez egészségtelen.

Dávid arról beszél a Zsoltárok könyve 32. fejezetének 3. versében, hogy „Amikor magamban tartottam a dolgokat, gyengének éreztem magam legbelül. Naphosszat siránkoztam” (NCV fordítás).

Nem te döntesz arról, hogy rossz dolgok történnek veled. Azonban a gyászolásról te döntesz. Mondhatnád: „Nem szeretek szomorkodni!” Sajnos nem minden esik jól, ami egészséges, és ami segít. Engedned kell, hogy az elszenvedett veszteségeken sírj és gyászolj azért, hogy tovább tudj lépni, és elnyerd Isten áldását.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

  • Milyen veszteségeket nem sikerült meggyászolnod? Milyen hatással volt rád ez fizikailag, érzelmileg és szellemileg?
  • Honnan tudod, hogy mikor kell véget vetni a bánkódásnak?
  • A gyakorlatban hogyan néz ki az, ha hagysz gyászolni valakit, és támogatod őt veszteségében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.03.)

Szólj hozzá!

Isten az őszinteségedet tudja használni

2019. június 13. 03:00 - FodorImi

„Kelj fel éjjel és kiálts! Öntsd ki a szíved az ÚRnak!” (Jeremiás Siralmai 2:19 – NLT fordítás)

Éppen most ért egy rettenetes csapás. Elvesztetted a munkádat. Véget ért egy kapcsolatod. Hibáztál valamiben.

Mi a következő lépésed? Mit teszel most?

Csak mosolyogsz rajta és eltűröd? Azt mondod Istennek, amiről azt gondolod, hogy ő hallani akarja?

Nem. Az első dolog, amit elmondasz Istennek, hogy mit érzel. Kiöntöd a fájdalmadat. Amikor őszinte vagy Istennel az érzelmeid felől, ez éppenséggel az imádat egyik cselekedete.

Jób nagy példáját adja ennek. Elvesztette mindenét – a családját, a nyájait, az otthonát, minden vagyonát.

A Biblia azonban nem vonja be cukormázzal a válaszát: „Jób felállt, megszaggatta felső ruháját fájdalmában. Aztán leborotválta fejét, és földre esve imádkozott.” (Jób 1:20 – NLT fordítás)

Jób úgy fejezte ki a fájdalmát, ahogy abban az időben Közép-Keleten szokás volt. Elszakította a ruháját, leborotválta a fejét. Azután azonban Istenhez imádkozott.

Bármikor, ha az életedben veszteség ér, négy érzelemmel fogsz szembenézni:

  • Haraggal: Miért történt ez velem?
  • Fájdalommal: Mit vesztettem el?
  • Ijedtséggel: Mi folyik itt?
  • Félelemmel: Mi jön még ezután?

Amikor átélsz egy sorscsapást, ki kell fejezned mindezeket az érzelmeket. Isten képes kezelni ezeket, mert ő az, aki adta ezeket neked.

Az egyedüli oka, hogy vannak érzelmeid, az, hogy Isten képére lettél teremtve. Ez teszi az embereket egyedülállóvá Isten teremtményei között. Isten egy érzelmes Isten. Vannak érzelmei. Ő tudja kezelni a haragodat, fájdalmadat, ijedelmedet és félelmedet.

Jób brutálisan őszinte volt Istennel, és te is az lehetsz. Jób azt mondta: „Nem tudom visszatartani magam, hogy ne beszélnék. Ki kell mondanom a gyötrődésemet. Lelkem keserűségét el kell panaszolnom. (Jób 7:11 – NLT fordítás)

A helyes válasz a csapásokra, veszteségekre nem egy hamisított szép válasz. Isten sosem akarja, hogy meghamisítsd az érzelmeidet.

Az egész Bibliában, egyik legsúlyosabb csapás után, miután Jeruzsálemet kifosztották, lerombolták, az izraelitákat megölték, rabszolgává tették és száműzetésbe vitték, Jeremiás próféta ezt írta: „Kelj fel éjjel és kiálts! Öntsd ki a szíved az ÚRnak!” (Jeremiás Siralmai 2:19 – NLT fordítás)

Istennel szemben a legjobb álláspont az őszinteség.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

  • Nehéznek találod, hogy őszinte légy Istennel az érzéseidet illetően? Miért vagy miért nem?
  • Volt-e már olyan megtapasztalásod az életedben, amikor az őszinteséged közelebb vezetett Istenhez?
  • Nehéz számodra Istennel beszélni bizonyos érzéseidről, amikkel éppen küzdesz? Ha igen, akkor miért?

 (Daily Hope by Rick Warren – 2019.06.06.)

Szólj hozzá!

Az igazság az árnyékokról

2018. február 10. 03:00 - K. Juc

„Még ha a halál árnyékának völgyén megyek is át, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod vigasztalnak engem." (Zsoltárok 23:4, ESV fordítás)

sadness-opportunity.jpg

A stressz egyik leggyakoribb forrása a veszteség. Elveszítheted a munkádat, az egészségedet, a pénzedet, a jó híredet vagy egy szerettedet.

Amikor valaki veszteséget él át, mindig két általános reakció jelenik meg: a félelem és a gyász. A gyász jó dolog, mert segít az élet változásain túljutnunk. Igazság szerint, ha nem gyászolsz, akkor megragadsz egy helyben. Ha viszont kiadod magadból az érzéseidet, akkor nem fogsz a gyászba belepusztulni.

A félelem ezzel szemben rossz dolog. Sehol sem ír olyat a Bibliában, hogy „Ne gyászolj!”, „Ne légy szomorú!” vagy „Ne sírj!”. Arra viszont nagyon is sokszor felszólít, hogy „Ne félj!”. Ezt pedig 365-ször megismétli! A gyász nem bénít meg, a félelem viszont igen.

Dávid így szól a Zsoltárok 23:4-ben: „Még ha a halál árnyékának völgyén megyek is át, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod vigasztalnak engem.” (ESV fordítás)

A pásztorok mindig hordtak maguknál vesszőt és pásztorbotot, hogy megvédjék a bárányaikat. Dávid tudta, hogy Istennek ugyanígy megvannak az eszközei, hogy megvédje őt, és még a legsötétebb völgyekben is bízott Benne.

Talán éppen most mégy keresztül egy ilyen völgyön - talán éppen a halál árnyékának völgyén. Lehet, hogy az adósság, a konfliktusok, a depresszió vagy esetleg az elbátortalanodás árnyékának völgyén haladsz át.

Az árnyékok ijesztőek. Emlékszel még, hogy gyerekkorodban, az ágyban fekve mennyire féltél tőlük? Én már megtanultam pár dolgot róluk:

Először is: nem tudnak ártani neked.

Másodsorban: mindig nagyobbak, mint a forrásuk.

A jó hír pedig, hogy ahol árnyak vannak, ott egészen biztosan van fény is. Fény nélkül ugyanis nem lennének árnyékok sem. A megoldás, amikor az árnyékok völgyén haladsz át, hogy hátat fordítasz az árnyaknak, és a fény felé fordulsz. Amíg a fényen tartod a szemed – Jézuson, a világ világosságán – addig az árnyékok nem ijeszthetnek meg!

Így tudsz átjutni a halál árnyékának völgyén. Így tudod lejjebb vinni a stressz-szintedet. Bízol Istenben a sötét völgyben, csakúgy mint Dávid, aki így imádkozott: „Amikor már kész vagyok feladni, Ő tudja, mit kell tennem.” (Zsoltárok 142:3, GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mikor viselt meg nagyon a félelem? Miért?
  • Milyen árnyékokkal kellett mostanában szembenézned? Mitől annyira ijesztőek?
  • Hogyan segíthet szembenézni a félelmeiddel, ha fejből megtanulsz bizonyos igeverseket?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.02.03)

Szólj hozzá!

A hitedre összpontosíts, ne az érzéseidre

2018. január 16. 03:00 - csmsdvd

„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1:21)

Keresztyén gyermekként Isten megerősítő érzéseid kapod, és szintén gyakori válaszokat tapasztalsz még az éretlen, önző imákra is, csak azért, hogy tudjál a létezéséről. Ahogy azonban növekedsz hitedben, ezektől a függőségektől megszabadít.

Bár Isten továbbra is szeretné,hogy érezd jelenlétét, inkább azzal foglalkozik, hogy bízzál benne, és nem csak azzal, hogy érezd őt. A hit az, ami valóban számít Istennek, nem az amit érzünk.

Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket amik leginkább próbára teszik hitedet. Ez történt Jóbbal is. Egy napon mindenét elveszítette, családját, gazdaságát, egészségét, mindenét, amije addig volt. Jób teljes elkeseredése a Bibliában 37 fejezeten keresztül történik, amikor Isten semmit sem szól hozzá.

Hogyan dicsőíted Istent, amikor nem érted mi történik körülötted és Isten nem szól hozzád? Hogyan maradsz kritikus körülmények között, kapcsolatban, amikor nincs válasz, kommunikáció? Hogyan követed szemeiddel Jézust, amikor könnyben úszik? Azt teheted, amit Jób is tett, földre borulva imádkozott és azt mondta: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób1:21)

Mondd el Istennek mit és hogyan érzel. Öntsd ki a szívedet Istennek. Könnyíts magadon, oszd meg érzéseidet. Jób is ezt tette, amikor megvallotta: “Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.” (Jób 7:11)

Áhítozott, hogy Isten ne maradjon távol tőle: „mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban,” (Jób 29:4)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

  • Írd le azt az időt, amikor Isten jelenlétét érezted életedben!
  • Gondolj arra az időszakra, amikor vágyódtál Isten jelenlétére, de nem érezted. Megváltoztatta ez válaszodat Isten felé?
  • Mit jelent számodra az, hogy hited és nem érzéseid útján járhatsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.09.)

Szólj hozzá!