„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsidókhoz írt levél 12:2)   

Azt hiszem a legkiemelkedőbb jellemzője annak, ha egy látást kapunk az, hogy megváltoztatja a gondolkodásunkat, ami pedig megváltoztatja az azt, ahogyan élünk.
 

Az úszó olimpikon kibírja, hogy minden nap  órákon keresztül a medence alját bámulja, mert a várt aranyérem lebeg a szeme előtt.
 

Az édesanya kibírja, a gyermekszülés fájdalmait mert az újszülött baba képe segít neki kitartani.
 

És a négyéves gyerek kibírja a küzdelmet, hogy még két hétig  nagyon-nagyon jó fiú legyen, mert a karácsonyfa alatt remélt ajándékok gondolata motiválja őt.
 

A látás egy olyan erőforrás, amely motivál bennünket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk meg, nagy dolgokat adjunk és mindenkor szeressünk. Segít továbbmennünk, amikor nem látszik semmilyen más érv arra, hogy még mindig törekedjünk a célunk elérésére.
 

Jézus kibírta a kereszthalált látása – „az előtte lévő öröm” – miatt (Zsid. 12:2).

Oswals Chambers szerint, ami előre visz minket tovább Isten felé még akkor is, amikor körülöttünk minden széthullik, az a Róla való látásunk, nem pedig elvek vagy kötelezettségek felé való elkötelezettségünk.
 

Ez az Istenről való látás amikor ezt tesszük: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kolossé 3:2).

Kérd Isten, hogy adjon neked látást Önmagáról. Kérd, hogy mutassa meg neked, hogy a te saját célod hogy lehet az ő szívének és gondolatainak a kiterjesztése. Aztán pedig fuss „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Jézus Krisztusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14).

Jon Walker, 2011. október 1. Daily Hope