"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Lukács 16,13)

Ha Isten azt mondaná neked, hogy adj oda valamit, és te azt mondanád: "Istenem, bármi mást oda tudnék adni, de ezt nem", akkor nem te birtokolod azt a dolgot - az a dolog birtokol téged.

Lukács 16,13 azt mondja: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak".

El kell döntened, hogy kit vagy mit fogsz szolgálni - és az adakozásod tükrözni fogja a döntésedet. Ha Isten az életed Ura, akkor a pénztárcád Urának is kell lennie.

Volt egyszer egy gazdag ember, aki a tizedét messze meghaladóan adakozott keresztény célokra. De nem volt ez mindig így vele. Évekkel ezelőtt találkozott egy pénzügyi tanácsadóval. Miután egy ideje beszélgettek, a pénzügyi tervező fogott egy papírlapot, és rajzolt egy dobozt. A dobozon kívülre két dolgot rajzolt: egy dollárjelet, amely a pénzt jelképezte, és egy keresztet, amely pedig Krisztust jelképezte.

Azt mondta: "Hallom, hogy két dolog verseng a figyelmedért. Addig nem tudok segíteni az életed megtervezésében, amíg meg nem mondod, hogy ezek közül a dolgok közül melyiket szeretnéd annak a doboznak a közepén, ami az életedet jelképezi".

A gazdag ember egy pillanatig elgondolkodott, majd azt mondta: "azt akarom, hogy Krisztus legyen az életem középpontjában". Ez volt a fordulópont - ekkor kezdett el befektetni az örökkévalóságba.

Ha valaki rajzolna egy dobozt, ami az életedet jelképezi, és megkérdezné, hogy mi van a központjában, mit mondanál? Egy keresztet vagy egy dollárjelet tennél a dobozba? A bankszámlakivonatod alátámasztaná a válaszodat? Mondhatod, hogy valami az első helyen áll az életedben, de az, ahogyan az idődet töltöd és a pénzedet költöd, elárulja az igazságot.

Amikor a pénzügyeidről van szó, két kulcsfontosságú döntést kell hoznod: Először is, ki lesz az urad? Másodszor, hova fekteted a pénzed - az örökkévalóságba vagy a jelenbe?

Jézus azt mondta: "Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is." (Máté 6,20-21)

Istennek nincs szüksége a pénzedre. Neki az kell, amit az képvisel: a szíved. Megmutathatod Istennek, hogy a teljes szíved az övé azzal, hogy átadod neki a pénzed feletti irányítást. Kötelezd el magad ma arra, hogy adj neki és mások szolgálatára aszerint, amire Ő kér téged.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért ragaszkodnak az emberek gyakran olyan erősen a pénzhez?
• Istennek nincs szüksége a pénzedre. Hogyan befolyásolja ennek ismerete a tized fizetéséhez való hozzáállásodat?
• Mit szeretnél a "dobozod" központjába? Milyen változásokat igényelne az életedben ez a döntés?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2022.07.24.)

“Bár nagyra értékelem az ajándékaitokat, de ami a leginkább boldoggá tesz, az a kedvességetek jól megérdemelt jutalma.” (Filippi 4,17 TLB)

Minden alkalommal, amikor nagylelkű vagy, az örök otthonodba fektetsz be.

Jézus ezt az elvet nevezte “kincsgyűjtésnek a mennyben.” Valójában hatszor használta ezt a kifejezést a Bibliában! Amikor Jézus hatszor mond valamit, jobb, ha odafigyelsz. Ha nem teszed, akkor lemaradsz az áldásról.

A Máté 6,19-20-ban Jézus azt mondja: “Ne itt a földön gyűjtsétek a kincseket, ahol a molyok megeszik, a rozsda tönkreteszi, és ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Tároljátok kincseiteket a mennyben, ahol a moly és a rozsda nem pusztít, és a tolvajok nem törnek be és nem lopnak.” (NLT)

A legtöbb ember kevesebb, mint 100 évet tölt ezen a bolygón; aztán minden földi kincset maga mögött kell hagynia. De a mennybéli kincseidet örökké élvezni fogod.

Szóval, hogyan gyűjthetsz kincseket a mennyben? Hogyan küldheted előre? Ezt úgy teheted meg, hogy emberekbe fektetsz be.

Isten azt akarja, hogy emberekbe fektess be, mert ezek a befektetések örökkévaló következményekkel és jutalmakkal járnak. Csak két dolog van, ami örökké tart: Isten igéje és az emberek. Az emberek az örökkévalóságot vagy a mennyben, vagy a pokolban töltik, és ha befektetsz valakibe, az mindent megváltoztathat.

A Filippi 4,17 azt mondja: “Bár nagyra értékelem az ajándékaitokat, de ami a leginkább boldoggá tesz, az a kedvességetek jól megérdemelt jutalma” (TLB).

Pál írt a filippieknek, hogy kifejezze nagyrabecsülését támogatásukért. De azt mondta, ami a legtöbbet jelentette – ami a legnagyobb örömet okozta számára –, hogy tudta, áldozatkészségük és nagylelkűségük kincset jelentett nekik a mennyben. Befektetésként tekintettek rá, amivel örökkévaló otthonukba egyaránt befektettek.

Mindenért jutalmat kapsz, amit elajándékoztál. Odaadod az idődet? Jutalmat kapsz a mennyben. Elajándékozod az energiádat? Jutalmat kapsz a mennyben. Odaadod a pénzed? Jutalomban részesülsz a mennyben.

A nap folyamán keresd a módját, hogyan légy nagylelkű, és fektess be örökkévaló otthonodba!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon használod az idődet, energiádat és a pénzedet, hogy emberekbe fektess be?
• Mi a legnehezebb számodra, nagylelkűnek lenni az időddel, az energiáddal vagy a pénzeddel? Kérdd Istentől a hitet, hogy ezen a területen is nagylelkű légy és megtapasztalhasd az áldását.
• Hogyan érhetsz el olyan életmódot, hogy a mennyben gyűjtsd a kincseidet, ne a földön?

(Daily Hope by Rick Warren, 2022.07.02.)

„Neked adom a sötétség kincseit, a titkos helyeken elrejtett gazdagságot, hogy megtudd, én vagyok az ÚR, Izrael Istene, aki neveden szólítalak téged” (Ézs 45,3 NIV fordítás).

Vágyunk arra, hogy ismerjenek bennünket, és ennek az egyik első módja az, amikor valaki névről ismer minket. Isten ezt mondja: „Neked adom a sötétség kincseit, a titkos helyeken elrejtett gazdagságot, hogy megtudd, én vagyok az ÚR, Izrael Istene, aki neveden szólítalak téged” (Ézs 45,3 NIV fordítás). Isten a te személyes Istened, és a neveden szólít téged.

Nincs annál bensőségesebb kapcsolat, mint az, amikor valaki tökéletesen ismer téged. Ismeri minden különcségedet, minden gyengeségedet, tudja, hogy mi nevettet meg, mi fakaszt könnyekre, és ismeri a félelmeidet, a reményeidet, az álmaidat. Senki sem fog tökéletesen ismerni itt a földön, erre egyedül Isten képes. Ő az egyetlen, aki átlát a személyiséged rétegein, egészen a legeslegbensőbb énedig, a lényed legmélyéig.

Istennek, aki neveden hív, rejtett kincsei vannak számodra a szenvedésedben és a sötétségedben. Ő be tud avatkozni a sötétségedbe, és közel lesz hozzád abban a sötétségben. És ennek az ő dicsőítésére kellene, hogy indítson. Amit tudunk Istenről, az arra indít minket, hogy dicsőítsük őt.

Amikor Jób elvesztett mindent, ami fontos volt számára, dicsőítette Istent, mert tudta az igazságot Istenről: „Jób felállt, szomorúságában megszaggatta ruháját és leborotválta fejét. Aztán a földre esett, és imádta Istent. Ezt mondta: »Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, és meztelenül fogok elmenni. Az ÚR adta, az ÚR elvette! Legyen áldott az ÚR neve!«” (Jób 1,20-21 GW fordítás). Bár Jób mindent elvesztett, mégis amiatt, amit Istenről tudott, arcra borulva ezt mondta: „Istenem, én nem tudom, mi történik, de azt megértettem, hogy te adtad és te vetted el, és én magasztalom a neved.”

Maga a dicsőítés is egy kincs a sötétségben. Még a fájdalmak között is tudhatod, hogy ő jó és szerető Isten. Név szerint ismer téged, és ismeri életed minden részletét. Az ő kezében van az irányítás, és neki terve van az életeddel.

Nyitottnak kell lenned arra a lehetőségre, hogy Istennek titkos helyeken rejtett aranyai és gyémántjai vannak, és légy kész arra, hogy átvedd és elfogadd ezeket a kincseket, amikor ő megmutatja neked azokat. Akár beavatkozik egy bizonyos helyzetbe, akár nem, tudhatod, hogy ő a te személyes Istened, aki bensőséges kapcsolatban áll veled, és közel van hozzád, amikor a sötétségen mész keresztül.

Így nézz szembe a sötétséggel, és így találj reményt!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi az, amit megengedett Isten, hogy elveszíts? Hogyan reagáltál rá?
• Kincsként tekintesz arra a lehetőségére, hogy Istent dicsőítheted? Miért igen, vagy miért nem?
• Mondj néhány igazságot Istenről, amelyek az ő dicsőítésére indítanak még a szenvedésben is!

Kay Warren-ről:

Kay Warren férjével, Rick Warren-nel együtt alapította a Saddleback gyülekezetet, Lake Forest-ben, Kalifornia államban, 1980-ban. Fia, Matthew halála után, aki komoly mentális betegséggel küzdött élete nagy részében, megalapította a Saddleback Reménye a Mentális Egészségért Alapítványt, amely egy módja, hogy támogatni lehessen azokat az embereket és a családtagjaikat, akik mentális betegségben szenvednek és öngyilkossági gondolatokkal küzdenek. Az alapítvány oktatásokat is tart a hitközösségben arról, hogy hogyan lehet elindítani vagy kibővíteni a meglévő mentális egészségügyi szolgálatot.

Kay az Országos Akciószövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért igazgatótanácsának tagja, és a mentális egészséggel, az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozik Orange megyében, Kalifornia államban. Kay a szerzője a Szent Privilégiumnak: Életed és szolgálatod egy pásztor feleségeként; a Válaszd az örömöt: Mert a Boldogság nem elég; a Mondj Igent Istennek: Felhívás a Bátor Megadásra című könyveknek, és társszerzője a Foundations-nek, egy népszerű szisztematikus teológiai tanfolyamnak, amelyet az egyházak világszerte használnak. Gyermekei: Amy, Josh és Matthew (aki már az Atyánál van), és van még öt unokája.

Tudj meg többet – angolul – a KayWarren.com weboldalon, és kövesd őt Facebookon (KayWarrensPage), Twitteren (@KayWarren1), valamint Instagrammon (@KayWarren75)!

*(Daily Hope by Kay Warren, 2020.09.04.)

„Jól van! Jó és megbízható szolga vagy! Hűséges voltál ezen a kevésen, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!" (Mt 25,21 NIV fordítás).

Az alatt a rövid idő alatt, amíg itt vagyunk a Földön, soha nem birtokolunk igazán semmit. A Biblia azt mondja „A világ és benne minden az ÚRé, a föld és rajta minden élőlény az övé" (Zsolt 24,1 GNT fordítás).

Az első feladat, amit Isten adott az embernek az volt, hogy kezelje Isten dolgait itt a földön. Ezt a szerepet soha nem vonta vissza. A mai napig ez az egyik célja az életünknek. Mindent, amit élvezünk, azzal a tudattal kellene kezelnünk, hogy Isten bizalomból adta azt a kezünkbe.

Évekkel ezelőtt egy házaspár megengedte a feleségemnek és nekem, hogy egy nyaralás alkalmával használjuk a gyönyörű óceánparti házukat Hawaii-on. Azt mondták nekünk: „Használjátok úgy, mintha a sajátotok lenne!” Mi úgy is tettünk! Úsztunk a medencében, ettünk a hűtőben lévő ételekből, használtuk a törölközőket és az edényeket, sőt még az ágyon is ugráltunk a móka kedvéért.

De mindvégig tudtuk, hogy ez valójában nem a miénk, tehát különösen vigyáztunk mindenre. Élveztük az előnyét a háznak anélkül, hogy a tulajdonunk lett volna. Felelős gondnokai voltunk az ajándéknak, amit kaptunk.

Jézus gyakran felelősségként hivatkozott az életre, amivel el kell számolnunk Istennek, és ezt sok történettel illusztrálta is. A talentumok történetében egy üzletember minden szolgájára felelősséget bíz, és ez alapján jutalmazza meg őket. Azt mondja: „Jól van! Jó és megbízható szolga vagy! Hűséges voltál ezen a kevésen, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!" (Mt 25,21 NIV fordítás).

Amikor majd a földi életed véget ér, Isten az alapján fog elbírálni és megjutalmazni téged, hogy hogyan bántál a rád bízott dolgokkal. Ez azt jelenti, hogy minden, amit teszel, még a napi házimunkák is, örökkévaló következményekkel járnak. Ha mindent ezzel a neked adott bizalommal kezelsz, akkor Isten három dolgot ígér számodra:

Először is, Isten megerősít: „Szép munka! Ügyes voltál!” Aztán előléptetést kapsz, és még több felelősséget bíz rád az örökkévalóságban: „Ezentúl sokat bízok rád.” Végül ünnepléssel fog megtisztelni: „Gyere, és örülj velem együtt!”

Nem lesz ennél nagyobb öröm, és ez mindenki számára elérhető, aki Isten ajándékainak hűséges gondnoka.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A pénzen kívül mit bízott még rád Isten, amivel kapcsolatban azt akarja, hogy felelősséggel gondoskodj róla?
• Milyen módon dolgozol azért naponta, hogy hűségesen kezeld ezeket a felelősségeket? Hogyan tudod folytatni a növekedést ezeken a területeken?
• Gondoltál már valaha arra, hogy felelősséged lesz a mennyben? Miért szeretnél több felelősséget az örökkévalóságban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.09.09.)

„Mondd meg nekik, hogy használják pénzüket jócselekedetekre. Bővelkedjenek a jótéteményekben és örömmel adakozzanak a szükségben lévőknek; legyenek mindig készek megosztani másokkal mindazt, amit Isten adományozott számukra. Ha így tesznek, valódi kincset gyűjtenek majd maguknak a mennyben.” (1 Timóteus 6:18-19a, TLB fordítás)

A legvégső teendőd, hogy felkészülten várd, hogy Isten használni tudjon, a kincsedet az örökkévalóság fényében hasznosítani. 

Tételezzük fel, hogy az amerikai törvényhozás elfogadott egy törvényt, mely szerint valamikor az elkövetkezendő 12 hónap folyamán a japán yen lesz a hivatalos amerikai fizetőeszköz. Többé nem létezne dollár, hanem mindenkinek yent kellene használnia, hogy vételezzen vagy eladjon dolgokat. A tisztességes eljárás érdekében – minthogy a dollár értéktelenné válna a pénznemváltást követően  – senki nem tudná az átállás pontos időpontját. 

Ha tudnád, hogy a következő 12 hónap folyamán ilyen nagy változás fog bekövetkezni, de nem tudnád, hogy pontosan mikor, mi volna a stratégiád? 

Ha megfontolt lennél, akkor fognád az amerikai pénzed javát, és tüstént átváltanád japán yenre, így „a nagy kapcsolás” után nem érintene kellemetlenül, hogy nyakadon maradt az értéktelen dollár. Csupán annyi amerikai dollárt tartanál meg, ami napi szükségleteidet fedezi, mivel az átállás időpontjában megmaradt dollárod többé már semmit sem érne. 

Egy nap a te életedben is elérkezik egy ilyen átállás: az a nap, amikor véget ér életed itt, a Földön. Tudjuk, hogy ez be fog következni, és csak a bolond menne végig úgy az életen, hogy nem készül fel arra, amiről tudja, hogy elkerülhetetlen. A halál mindannyiunk számára 100%-ig bizonyos, egyszer mindegyikünk számára eljön a fordulónap. 

Az örökkévalóság fényében a vagyon, amit itt hagysz a Földön, értéktelenné válik. Ám amivel most rendelkezel, számíthat az örökkévalóságban, ha elkezded átváltani az örökkévaló megtakarításba. Ezt értjük az alatt, hogy kincseket gyűjtesz a mennyben. 

Hogyan teheted ezt meg? Hogyan gyűjthetsz kincseket a mennyben? A Biblia az 1 Timóteus 6:18-19-ben ad választ erre: „Mondd meg nekik, hogy használják pénzüket jócselekedetekre. Bővelkedjenek a jótéteményekben és örömmel adakozzanak a szükségben lévőknek; legyenek mindig készek megosztani másokkal mindazt, amit Isten adományozott számukra. Ha így tesznek, valódi kincset gyűjtenek majd maguknak a mennyben – ez az egyedüli biztonságos befektetés az örökkévalóságba! Ráadásként áldott keresztény életet fognak élni itt a Földön is.” (TLB fordítás). 

Neked melyik bankban van betéted? A földi pénzintézetben vagy az örökkévalóság bankfiókjában? Nem viheted magaddal, viszont előre küldheted azáltal, hogy vagyonodat olyan emberekre áldozod, akik a mennybe igyekeznek. 

A befektetés legnagyszerűbb formája, ha fogod a pénzed és arra fordítod, hogy az emberek mennybe jutását segítsd elő vele. Így amikor magad is oda érkezel, ők mind ott fognak köszönteni téged, és azt mondják majd: „Köszönöm, hogy segítettél ide kerülnöm!” 

Valahányszor adakozol, hogy segíts egy misszionáriusnak megnyerni valakit Krisztus számára, akkor kincset ruházol be és gyűjtesz a mennyben. Valahányszor támogatsz egy egyházkerületet a programtervezésben, egy épület megépítésében, vagy adakozol egy lelkészi szolgálatnak, akkor ezzel hozzásegíted az embereket a mennybe jutásukhoz. Ez a legjobb rendeltetési hely a pénzed számára, és végeredményben ez az, ami valódi beteljesülést tartogat neked itt, a Földön. 

Téged fog valaki üdvözölni a Mennyországban? Így lesz, ha pénzedet az örökkévalóság távlatába fekteted. 

Beszéljetek róla: 

• Mit gondolsz, mit vár el tőled Isten, amikor úgy érzed, hogy nincs megtakarítanivaló pénzed, amit másokra költhetnél?
• Milyen lehetőségeket adott neked Isten, melyeket még nem aknáztál ki, hogy a Jó Hír továbbadásával pénzt fektess az emberekbe?
• Ha valaki belelátna a bankszámlakivonatodba, mit mondana, hol gyűjtöd a kincsedet?
  
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.02.)