"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Lukács 16,13)

Ha Isten azt mondaná neked, hogy adj oda valamit, és te azt mondanád: "Istenem, bármi mást oda tudnék adni, de ezt nem", akkor nem te birtokolod azt a dolgot - az a dolog birtokol téged.

Lukács 16,13 azt mondja: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak".

El kell döntened, hogy kit vagy mit fogsz szolgálni - és az adakozásod tükrözni fogja a döntésedet. Ha Isten az életed Ura, akkor a pénztárcád Urának is kell lennie.

Volt egyszer egy gazdag ember, aki a tizedét messze meghaladóan adakozott keresztény célokra. De nem volt ez mindig így vele. Évekkel ezelőtt találkozott egy pénzügyi tanácsadóval. Miután egy ideje beszélgettek, a pénzügyi tervező fogott egy papírlapot, és rajzolt egy dobozt. A dobozon kívülre két dolgot rajzolt: egy dollárjelet, amely a pénzt jelképezte, és egy keresztet, amely pedig Krisztust jelképezte.

Azt mondta: "Hallom, hogy két dolog verseng a figyelmedért. Addig nem tudok segíteni az életed megtervezésében, amíg meg nem mondod, hogy ezek közül a dolgok közül melyiket szeretnéd annak a doboznak a közepén, ami az életedet jelképezi".

A gazdag ember egy pillanatig elgondolkodott, majd azt mondta: "azt akarom, hogy Krisztus legyen az életem középpontjában". Ez volt a fordulópont - ekkor kezdett el befektetni az örökkévalóságba.

Ha valaki rajzolna egy dobozt, ami az életedet jelképezi, és megkérdezné, hogy mi van a központjában, mit mondanál? Egy keresztet vagy egy dollárjelet tennél a dobozba? A bankszámlakivonatod alátámasztaná a válaszodat? Mondhatod, hogy valami az első helyen áll az életedben, de az, ahogyan az idődet töltöd és a pénzedet költöd, elárulja az igazságot.

Amikor a pénzügyeidről van szó, két kulcsfontosságú döntést kell hoznod: Először is, ki lesz az urad? Másodszor, hova fekteted a pénzed - az örökkévalóságba vagy a jelenbe?

Jézus azt mondta: "Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is." (Máté 6,20-21)

Istennek nincs szüksége a pénzedre. Neki az kell, amit az képvisel: a szíved. Megmutathatod Istennek, hogy a teljes szíved az övé azzal, hogy átadod neki a pénzed feletti irányítást. Kötelezd el magad ma arra, hogy adj neki és mások szolgálatára aszerint, amire Ő kér téged.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért ragaszkodnak az emberek gyakran olyan erősen a pénzhez?
• Istennek nincs szüksége a pénzedre. Hogyan befolyásolja ennek ismerete a tized fizetéséhez való hozzáállásodat?
• Mit szeretnél a "dobozod" központjába? Milyen változásokat igényelne az életedben ez a döntés?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2022.07.24.)

„Menj a félreeső utcákba és a sövénykerítéseken túlra, és végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön, hogy megteljék a ház. Mert senki azok közül, akiket elsőként hívtam, nem kap egy szemernyi falást sem abból, amit előre elkészítettem számukra” (Lukács 14:23b-24 TLB fordítás)

Jézus elmesélt egy történetet, hogy szemléltesse azt az ünnepi vacsorát, melyre Isten hívott meg téged. „Egy ember nagy lakomát készített, és számos meghívót szétküldött. Amikor mindennel elkészült, elküldte szolgáját, járja végig a vendégeket, és tudassa velük, hogy elérkezett az idő, most már jöhetnek. Ám ők valamennyien elkezdtek kifogásokat keresni. Egyikük azt mondta, épp most vásárolt földet, és szeretné szemrevételezni, így felmentést kért. Egy másik arra hivatkozott, épp most vásárolt öt pár ökröt, és ki akarja őket próbálni. Egy másik épp most házasodott, és emiatt nem tudott menni.

A szolga visszatért, és jelentette urának, amit mondtak. Ura haragra gerjedt, és felszólította, hogy menjen hamarjában a város utcáira és sikátoraiba, és hívja meg a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. Azonban még így is maradt hely.  

Nos, akkor – szólt az ura – menj a félreeső utcákba és a sövénykerítéseken túlra, és végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön, hogy megteljék a ház. Mert senki azok közül, akiket elsőként hívtam, nem kap egy szemernyi falást sem abból, amit előre elkészítettem számukra.” (Lukács 14:16b-24 TLB-fordítás). 

Isten egy gáláns bankettet készített elő mindannyiunk számára. Ez az összejövetel a Mennyországban lesz, és örökké fog tartani! Isten azért tervezte el ezt a partit, mert ő könyörületes és nagylelkű. És ő teltházat akar!

A történetben a szolga küldetése, hogy összegyűjtsön minden vendéget. Ha te Isten szolgálója vagy, akkor a feladatod az, hogy betereld a vendégeket. 

Szeretném, ha felfigyelnél néhány kifejezésre, ami ebben az igeszakaszban található: „járja végig a vendégeket”, „menjen hamarjában”, „hívja meg”, „menj a félreeső utcákba”, és „végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön”. 

Így várja tőled Isten, hogy ellásd a feladatod: menj sietve a világ minden szegletébe, beszélj az embereknek Isten meghívásáról az üdvözülésükre, hívd meg őket Isten családjába, és tedd ezt minden más egyéb elé helyezve. 

Ha Isten családjához tartozol, életed hátralevő részére, amíg itt vagy a földön, ez a „munkaköri leírásod”. Eredj, hívd a vendégeket! És menj hittel! 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Szánj rá egy kis időt, és írd le, mit szándékoznál elmondani, ha Isten alkalmat kínál neked, hogy hirdesd az evangéliumot.
• Mely pontokon esik egybe a Lukács 14 szerinti „munkaköri leírás” az általad előnyben részesített feladatkörökkel?
• A bibliai történetre visszatérve gondolkodj el a vendégeken, akik bizonyos okokból elhárították a meghívást. Hogyan köszönnek vissza ezek az indokok mai világunkra vetítve, illetve a kifogások, melyekkel az emberek élnek, hogy elutasítsák Isten üdvözítő elhívását?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.09.08.)