„Ez az a bizalom, amivel rendelkezünk, amikor Istenhez közeledünk: hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1Jn 5,14 NIV).

Isten miért nem gyógyít meg mindenkit, aki kéri tőle?

Amikor imádkozol, és Isten gyógyítását kéred, bízhatsz benne, hogy meghallja, és válaszol az imádra. De lehet, hogy nem úgy válaszol, ahogy reméled. Ami az akaratával ellenkezik, nem fogja megadni neked. Isten mindig a legjobbat akarja a számodra – és lehet, a legjobb dologként egy betegséget használ olyan módon, amire nem számítottál.

Néha Isten egy betegséget használ arra, hogy felhívja a figyelmedet, és átirányítson. Lehet, hogy hanyatt kell fektetnie annak érdekében, hogy felnézz rá. A példabeszédek könyve 20. fejezetének 30. verse azt mondja: „Néha fájdalmas tapasztalat az, ami rávesz minket, hogy megváltoztassuk az utunkat” (GNT). A legtöbben el tudnánk mondani annak a történetét, hogy egy fájdalmas tapasztalat hogyan kényszerített rá arra, hogy megváltoztassuk utunkat.

Isten néha megengedi, hogy egy betegség bizonyság legyen mások számára. Tudja, hogy rád bízhat egy betegséget, és tudja, hogy jó példa leszel mások számára, különösen a hitetlenek számára.

Pál levele a filippiekhez 1. fejezetének 12. versében azt mondja: „Most azt akarom, hogy tudjátok, fivéreim és nőtestvéreim, hogy ami velem történt, az tulajdonképpen az evangélium előmozdítását szolgálta” (NIV). Pál beteg volt és börtönben volt, amikor ezt írta, és bizonyságot tett arról, hogy Isten hogyan használta a körülményeit a jóhír terjesztésére.

A legnagyobb tanúbizonyság, amit valaha adhatsz, az a példamutatás, ahogy a fájdalmadat kezeled. A saját életemben a fájdalom legmélyebb pillanatait használta fel Isten, mint tanúbizonyságot a szomszédaim és a világ számára. Amikor olyan módon reagálsz a nyomásra és a fájdalomra, hogy az az embereket Isten felé irányítja, az dicsőséget szerez neki.

Néha Isten megengedi, hogy egy betegség az örökkévalóságba vigyen egy embert – egy halálig tartó betegség. A zsidókhoz írt levél 9. fejezetének 27. verse azt mondja: „Mindenkinek meg kell halnia egyszer, és utána Isten ítélkezik felette” (GNT). Ha minden betegségből meggyógyulhatnál, csak mert van elég hited, akkor ha lenne elég hited, talán soha nem halnál meg. Ez biztosan nem Isten akarata.

Ha beteg vagy, imádkozhatsz, és bizalommal kérheted Istent, hogy gyógyítson meg. Miért van szükséged bizalomra? „Ez az a bizalom, amivel rendelkezünk, amikor Istenhez közeledünk: hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1Jn 5,14 NIV).

Így van: amikor Isten akarata szerint imádkozol, mindig meghallgat téged. A válasza lehet, hogy nem úgy, vagy nem akkor érkezik, amikor akarod, de a válasza mindig jó, és dicsőségére van.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Úgy érzed, hogy bizalommal tudsz imádkozni még akkor is, ha tudod, hogy Isten talán nem úgy válaszol az imáidra, ahogy szeretnéd? Miért igen, vagy miért nem?
• Szerinted hogyan tudnák az emberek imádni Istent és dicsőséget adni neki, amikor betegek?
• Ha úgy érzed, hogy Isten nem válaszol a gyógyulásért mondott imáidra, szánj ma rá egy kis időt, és kérdd tőle, hogy mutassa meg, hogy hol gondoskodik rólad olyan módokon, amire nem számítottál!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.02.06.)

„Az Úrban lévő testvérek közül többen bátorságot nyertek az én fogságomból, és még inkább merik bátorsággal szólni Isten üzenetét” (Fil 1,14 HCSB fordítás).

„Pont úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogyan világra jöttünk: minden nélkül. Minden munkánk ellenére semmit sem tudunk magunkkal vinni” (Préd 5,14 GNT fordítás).

Volt már olyan, hogy egy gazdag ember haláláról értesülve arra gondoltál: „Vajon mennyit hagyott hátra?” Elmondom a titkot: mindent hátrahagyott!

A prédikátor könyve 5. fejezetének 14. verse azt mondja: „Pont úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogyan világra jöttünk: minden nélkül. Minden munkánk ellenére semmit sem tudunk magunkkal vinni” (GNT fordítás).

Ugyanis, amikor majd a mennybe érkezel, nem kapsz dicséretet azért a vagyonodért, amit ráadásul mind hátra is hagytál. Nos, akkor minek felhalmozni azt itt a földön?

Egyesek azt mondhatják, hogy a vagyonukat gyermekeikre kívánják hagyni. De tanulmányok mutatták ki, hogy az öröklött gazdagság a legtöbb generáció számára több kárt okoz, mint hasznot.

Néhány évvel ezelőtt az Inc. magazin publikált egy cikket arról, hogy a szülőknek tovább kellene-e adniuk pénzüket a következő generációnak. Interjút készítettek vállalkozók gyermekeivel, akik közül sokan azt állították, hogy inkább a pénz megszerzésének tudását kérnék a szüleiktől, mint magát a pénzt. Más szavakkal: nem a szüleik munkájának eredményét akarták, hanem a munkájuk példáját akarták. Megértették, hogy nem értékelhetik, amiért nem dolgoznak meg. Az öröklött gazdagság hajlamossá tesz a felelőtlenségre.

Az ószövetségi Salamon királynál senkinek sem kellett többet hagynia a családjára. Több vagyont szerzett, mint szinte bárki más a történelemben. Mindent a fiára hagyott: a vagyonát, az uralmát, a hatalmát, a kincseit. Ez viszont tönkretette a fia életét. Roboám ugyanis egy erkölcsi csődtömeg volt, aki nem tudta kezelni azt, amiért nem dolgozott meg.

Az persze nem bűn, ha több pénzt akarunk keresni. Nem bölcs dolog azonban a szükségesnél több pénzt felhalmozni, és majd ráhagyni valakire, aki azt esetleg nem tudná kezelni.

Te ehelyett tanuld meg okosan felhasználni a pénzed! Legyen a pénzed kevés vagy sok, de költsd arra, hogy minél több ember jusson a mennybe! Ahelyett, hogy nagy örökséget hagynál hátra gyermekeidnek, akik azt nem tudják majd kezelni, mutass példát a nagylelkűségre! Amikor ezt teszed, igazából az örökkévalóságba fektetsz be.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan mutathatsz példát a nagylelkűségre akkor is, ha nincs sok pénzed?
• Mi lehet a módja annak, hogy már ma az örökkévalóságba fektess be?
• Mi a különbség a felhalmozás és a megtakarítás között?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.02.03)

“Mivel megmostam a lábaitokat, ti is mossátok meg egymás lábait. Követendő példát adtam elétek. Tegyetek úgy, ahogyan én is tettem veletek” (János 13:14-15 NLT fordítás, második kiadás).

Egy nagyszerűen működő család - legyen az biológiai, örökbefogadó, vagy gyülekezeti család - egyik jellemzője, hogy segítik egymást a fejlődésben. Hogyan is kell ezt csinálni? 

Az emberek fejlődését, növekedését kétféleképpen mozdíthatjuk előre, illetve kétféleképpen akadályozhatjuk. Ezek érvényesek az élet minden területén.

Segíthetjük egymást:

1. Példamutatással. Jézus is így járt a tanítványai előtt. János 13:14-15 azt mondja, „Mivel megmostam a lábaitokat, ti is mossátok meg egymás lábait. Követendő példát adtam elétek. Tegyetek úgy, ahogyan én is tettem veletek” (NLT, második kiadás). Gyermekeidnek nem szentbeszédre van szükségük, hanem Jézus példáját szeretnék meglátni életedben.
   
   
2. Beszélgetésekkel. Ha a gyermekeiddel nem vitatod meg a valós problémákat, nem fognak fejlődni. Sajnálatos módon beszélgetéseink nagy része a napirend, az étkezés vagy a házi feladat megtárgyalására korlátozódik és nem esik szó arról, ami valóban fontos az életben.

A Biblia azt mondja Mózes ötödik könyve 6:7-ben, „Tanítsd gyermekeidet Isten parancsolataira és beszélj azokról, amikor otthon vagy, vagy sétára mész, esti lefekvés idejekor és felkeléskor is ez legyen az első dolgod” (TLB fordítás).

Hadd osszak meg veled két olyan utat, ami nem segíti az emberek fejlődését:

1. Kritizálás. A zsörtölődés nem használ. Az ítélkezés sem használ. A kritizálás és panaszkodás teljesen hatástalan arra, hogy egy ember megváltozzon. Miért? Mert amikor kritizálsz valakit, arra a rosszra fókuszálsz, amit meg akarsz változtatni, nem pedig arra, amit el akarsz érni.

Az Efézusiakhoz írt levél 6:4 mondja, „Apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem az Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket!”

1. Összehasonlítgatás. Mindenki egyedi. Nincs senki a világon olyan, mint te! Ezért sohasem működik az összehasonlítgatás. Inkább, megöl minden kapcsolatot. A Biblia azt mondja, „Mindenki vizsgálja meg saját cselekedeteit, és ne hasonlítgassa magát másokhoz. Ekkor lehet csak büszke magára, azért amit tett” (Galatabeliekhez írt levél 6:4, NCV fordítás).

A Biblia 58-szor is elmondja: szeressétek egymást. Törődjetek egymással. Imádkozzatok egymásért. Bátorítsátok egymást. Segítsétek egymást. Igazítsátok útba egymást. Támogassátok egymást. Ez az Isten szerinti út. Az Új Testamentum azt mondja, "bátorítsátok egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan azt teszitek is" (1Thesszalonika 5:11 NIV fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez

• Gondolj azokra a beszélgetésekre, amiket a családoddal folytattál tegnap és ma. Beszéltetek olyan dolgokról, amik valóban fontosak az életben?
• Mi volt az, amiben legutóbb kiigazítottad a gyermekedet? Hogyan mutatsz példát a mindennapokban a helyes életre, a rossz példa helyett?
• Összehasonlítás és kritizálás helyett, hogyan tudnád elősegíteni családtagjaid épülését?

 *(Daily Hope by Rick Warren – 2019.05.09. ford: kennedymárti, daniella_89)

"Mindegyikünk számot fog adni magáról Istennek. Éljetek úgy, hogy ne történjen meg olyan, hogy a testvéretek azért esik el, mert látja, hogy olyat teszel, amit ő rossznak tart." (Róma 14:12-13, TLB fordítás)

Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk az életben az, hogy elfelejtjük, milyen nagy hatással vannak a tetteink a körülöttünk levőkre. Minden nap ki vagyunk téve a kísértésnek, hogy olyan döntést hozzunk, ami talán nekünk jó, viszont nagyon romboló hatással van a többi emberre. Ha bölcs döntést akarsz hozni, meg kell kérdezned: "Nem ártok ezzel másoknak?"

Ez a gondolkodásmód persze ellentétes a mi kultúránkkal, ami azt tanítja, hogy csak magunkra gondoljunk. De Isten azt várja tőled, hogy többet gondolj másokra, mint magadra. Sőt, a Biblia azt mondja, hogy egy nap  az alapján ítélnek felőled, hogy a döntéseidnek milyen hatása volt másokra. 

A Róma 14:12-13 ezt mondja: "Mindegyikünk számot fog adni magáról Istennek. Éljetek úgy, hogy ne történjen meg olyan, hogy a testvéretek azért esik el, mert látja, hogy olyat teszel, amit ő rossznak tart."

Lehet, hogy nem kellemes ezt hallani, de tetszik vagy sem, az igazság az, hogy figyelnek minket - állandóan. Ha szülő vagy, akkor feltétlenül tudnod kell, hogy az apró szemek mindig néznek téged. Nagyon vigyáznod kell, hogy mit mondasz és teszel, mert nem csak a saját életedet befolyásolod, hanem a következő generációt is.

Tiszteld a tekintélyt. Ha egy rendőr megállít és megbírságol, akkor is tisztelettel bánj vele, ha úgy gondolod, hogy nincs igaza.

Ne hívd fel a főnököd, hogy beteg vagy, és közben strandra mész a családdal.

Ne lopj a munkahelyedről, és ne vigyél haza dolgokat, hogy majd otthon jó lesz.

Ne dicsekedj a gyerekeid előtt, hogy milyen ügyesen fogod megtalálni a kiskapukat arra, hogy adót csalj.

Ne nézd a gyerekeiddel együtt azt a rengeteg szennyet, ami a tévében és a filmekben van. Gondolkozz el azon, hogy szükséged van-e rá.

Az érett emberek korlátok közé szorítják a saját szabadságukat más emberek érdekében. Azért, mert félnek, hogy mit gondolnak mások? Természetesen nem. Azért teszik, mert szeretik a másik embert. Azokban a szituációkban, amikor nincs egyértelműen jó vagy rossz döntés, kérdezd meg magadtól, hogyan fog másokra hatni az, amit döntesz.

Beszéljetek róla:

• Hogy szól bele a büszkeség abba, hogy átgondold, mi a jó a másiknak?
• Számít, hogy egy másik ember rossznak tartja, amit teszel, pedig te azt gondolod, hogy jó? Miért, vagy miért nem?
• Mit jelent az, hogy korlátozod a szabadságod mások érdekében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.22.)