„Aki spórolósan vet, spórolósan fog aratni is, aki pedig bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is. Mindegyikőtöknek azt kellene adnia, amit eldöntöttetek a szívetekben, nem vonakodva, sem kényszer alatt, mert Isten szereti a vidám adományozót. Isten pedig képes arra, hogy bőségesen megáldjon benneteket, hogy mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában” (2Kor 9,6–8 NIV).
Amikor a te adományozásodról van szó, két alapelvre kell emlékezned, és ezek Pál második levele a korinthusiakhoz 9. fejezetének 6–8. versein alapulnak: „Aki spórolósan vet, spórolósan fog aratni is, aki pedig bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is. Mindegyikőtöknek azt kellene adnia, amit eldöntöttetek a szívetekben, nem vonakodva, sem kényszer alatt, mert Isten szereti a vidám adományozót. Isten pedig képes arra, hogy bőségesen megáldjon benneteket, hogy mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában” (NIV).
Az első az betakarítás elve: amit elvetsz, azt fogod aratni – jót vagy rosszat. Más szóval, azt fogod betakarítani, amit elültetsz. Ez igaz a pénzre, de minden másra is.
Ha kritikát vetsz, az emberek kritizálni fognak. Ha pletykát vetsz, találd ki, mi lesz! Mások pletykál fognak rólad. Ha neheztelést ültetsz, az emberek neheztelni fognak rád.
Mire van szükséged többre? Bármi is legyen az, ajándékozd el, és még többet kapsz vissza. Több energiára van szükséged? Akkor fektess energiát a testmozgásba! Több megerősítésre van szükséged az életedben? Adj megerősítést másoknak!
Ha veszel egy kukoricamagot, és elülteted a földbe, egy magot kapsz vissza? Nem! Korábban ténylegesen ültettem kukoricát az udvaromra. Ha egy magot ültetsz, akkor nem egy magot kapsz vissza. Kapsz egy szárat tele csövekkel és több ezer maggal. Amikor avokádómagot ültetsz, az fát növeszt. Egy avokádót kapsz vissza? Nem. Több százat kapsz vissza. Mindig többet kapsz vissza, mint amennyit beteszel.
A második elv az, hogy mindig késés van az ültetés és a betakarítás között. Amikor magot ültetsz a földbe, másnap nem lesz belőle kukoricacső. Az egyik évszakban ültetsz, egy másikban betakarítasz.
Ugyanez igaz az adakozásra is. Adsz másoknak. Adsz Istennek. Odaadod az életed – de nem másnap aratod le az eredményeket. Van egy évszaknyi várakozás, mielőtt Isten megadja neked a betakarítást. Miért? Mert Isten kipróbálja a hitedet, hogy lássa, megbízol-e benne, amíg késés van az ültetés és az aratás között.
Amíg ültetsz és vársz, bízhatsz Istenben, hogy megadja a kegyelmet, hogy „mindenben mindenkor meglegyen, amire szükségetek van, és bővelkedni fogtok minden jó munkában”.
Emlékezz erre a két alapelvre: először is azt aratod le, amit vetsz; másodszor pedig az egyik évszakban ültetsz, de várnod kell és egy másikban aratni. Tanuld meg ezeket az elveket, és alkalmazd ezeket az életedben – és olyan sok örömöd lesz az adományozásban!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Hogyan vetsz nagylelkűen? Milyen területeken vetsz spórolósan?
- Mi akadályozz meg abban, hogy bízz Istenben, amikor késlelteti az aratást?
- Mit tehetsz addig, amíg vársz az adakozásod eredményeire?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.06.17.)
(NIV: A bibliaidézet szövege az angol New International Version fordításból származik.)