„Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (Jak 5,11 NIV fordítás).

„Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (Zsolt 39:1-4, GNT-fordítás)

Az első lépés kitörni a bántalmazásból, legyen az szexuális, fizikai, verbális vagy érzelmi, ha megosztod valakivel, aki tud segíteni kitörni.

Jézus ezt mondja János evangéliuma 8. fejezetének 32. versében. „Az igazság szabaddá fog tenni.” (NLT-fordítás, második kiadás) A szabadság akkor jön, amikor megnyílsz, és valakinek bevallod a fájdalmadat.

Egy felmérésben, amelyben tíz nemzet vett rész, kiderült, hogy a nők, akiket a partnerük bántalmazott, 55-95 százalékban nem beszéltek senkivel erről, a férfiaknál pedig bebizonyosodott, hogy még kevésbé osztják meg az ilyesmit valakivel.

A bántalmazást gyakran a csendes járványnak nevezik, mert nagyon sok házasságban egy nagy rózsaszín elefántként van jelen, amit senki sem akar észrevenni vagy beszélni arról. Az emberek csendben szenvednek.

Ha bárki is igazán megértette a bántalmazást a Bibliában, az Dávid király volt. Ő volt az az uralkodó, aki A zsoltárok könyvének nagy részét írta, és akinek az élete során nagyon sokszor szembe kellett néznie bántalmazással, mert nagyon sok ember akarta sértegetni, megölni, bántalmazni, rágalmazni vagy kicsúfolni; ebben minden fajta bántalmazás ott van.

A zsoltárok könyvének több mint száz versében fejezi ki Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmát, szorongását vagy haragját. Az új fordításban közel százszor használja az „ellenség” szót. Beszél az olyan bántalmazásról, ami feltornyosult az életében.

Az egyik dolog, amit Dávid példamutatóan tett, az a következő. Ne tartsd magadban! A 39. zsoltár 1-4. versében Dávid elmagyarázza, hogy mi történt, amikor titokban akarta tartani a kínlódását. „Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (GNT-fordítás)

Ez jellemző reakció a bántalmazásra. Dávid félt erről beszélni a bántalmazói jelenlétében, de a hallgatása csak rosszabbá tette a helyzetét. „Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom.”

Ha éppen ilyen helyzetet tapasztalsz, szeretném, ha tudnád, Istent érdekli, hogy mi történik veled. Engem is érdekel, mi történik veled. Van remény! Nem kell a fájdalom, szorongás és félelem bűvkörében maradnod!

Először viszont abba kell hagynod a hallgatást! Fel kell szólalnod, és el kell mondanod valakinek, akiben megbízol. Fel kell tárnod a problémát, hogy Isten elkezdhesse a gyógyítás folyamatát!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen jelei vannak a lelki terrornak? Hogyan tudsz segíteni egy szenvedő barátnak?
• Szerinted miért olyan nehéz a bántalmazást szenvedett embereknek, hogy elfogadják Isten szeretetét?
• Miért szenvedünk jobban, amikor elrejtjük a fájdalmunkat?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 11. 08.)

“Ne fizessetek a gonoszért gonosszal. Ne toroljátok meg a sértést sértéssel. Hanem áldással fizessetek érte. Isten erre hívott el titeket és meg fog áldani ezért." (1 Péter 3:9 NLT fordítás)

 „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni?, Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.” (Zsoltárok 39:1-4, GNT fordítás)

Ha bármilyen bántalmazás vagy sérelem ért, legyen az szexuális, fizikai, szóbeli vagy érzelmi jellegű, az első lépés afelé, hogy megszabadulj a hatásától, hogy elmondod valakinek.

Jézus a János 8:32-ben azt mondja, hogy „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Akkor tudsz szabad lenni, amikor megnyílsz és megosztod a fájdalmadat valakivel.

Egy 10 országra kiterjedő tanulmányból kiderült, hogy azoknak a nőknek, akiket a partnerük valamilyen módon bántalmazott, 55-95 százaléka soha nem beszélt erről senkinek. A férfiak pedig még ennél is kisebb arányban nyíltak meg vagy kértek segítséget.

A bántalmazást gyakran "néma járványnak" is szokták nevezni, hiszen sok házasság tabu témája ez, amiről senki nem akar beszélni. Az emberek többsége csendesen szenved.

Ha van valaki a Bibliában, aki tudja, mi a bántalmazás és a sérelem, akkor az Dávid király. Ő a Zsoltárok könyvében lévő legtöbb zsoltár szerzője, és ő az, aki élete nagy részét az őt ért különféle bántalmazások és sérelmek elleni küzdelemmel töltötte, hiszen sok rosszakarója volt, akik vagy meg akarták ölni, vagy megszégyeníteni, vagy nevetségessé akarták tenni.

A Zsoltárok könyvének több mint száz versében beszél Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmáról, sérelmeiről és dühéről. Az „ellenség” szót közel száz alkalommal használja, amikor arról szól, hogy milyen sérelmeket követtek el ellene.

Dávid azonban egy nagyon fontos dolgot mutat meg nekünk: azt, hogy nem szabad ezeket magunkban tartani. A 39. Zsoltár 1-4. verseiben arról beszél, hogy mi történt, amikor a sérelmeit magában akarta tartani: „Ezt mondtam: nem szólok egy szót sem, amíg ellenségeim közel vannak. Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim egyre csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással. Minél többet gondolkodtam, annál inkább elkeseredtem, és azt kérdeztem: Uram, meddig fogok még élni? Mikor halok meg? Add tudtomra, mikor ér véget az életem.”

Dávid tehát először a megszokott módon reagált az őt ért sérelmekre és bántalmazásokra. Félt ezekről beszélni azok előtt, akik ezeket okozták neki, de az, hogy hallgatott, csak rontott a helyzeten: „Hallgattam, nem mondtam egy szót sem, de a szenvedéseim csak növekedtek, és megtelt a lelkem szorongással.”

Ha ezt tapasztalod most, szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled, és emberek is törődnek veled, és van remény. Nem kell a fájdalommal, a szorongással és a félelemmel együtt élned.

Mindenekelőtt azonban ki kell törnöd a hallgatásból. El kell mondanod valakinek! Beszélned kell valakivel, akiben megbízol. Napvilágra kell kerülnie annak, ami veled történt, illetve történik, hogy Isten is el tudjon vezetni a gyógyuláshoz!

Beszéljetek róla:

• Milyen jelei vannak az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni egy olyan barátodnak, aki talán ettől szenved?
• Mit gondolsz, miért tudják nehezebben elfogadni Isten szeretetét azok az emberek, akiket már ért bántalmazás?

  (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.06.)