„Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Isten maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással (…) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1János 1,7-8)
Szeretnéd, hogy a kiscsoportod fejlődjön az egymáshoz való kapcsolódásban és a lelki növekedésben? Ha szeretnéd, hogy a kiscsoportod a következő szintre lépjen, akkor el kell kezdenetek elmondani egymásnak a fájdalmaitokat, a rossz szokásaitokat és az elakadásaitokat.
Ez azt jelenti, hogy beszéltek a szorongásaitokról, a problémáitokról, a hiányosságaitokról, az elkövetett hibáitokról, a gyengeségeitekről, a bennetek lévő feszültségekről, a megpróbáltatásaitokról és a gondjaitokról. Minél nyíltabbak és őszintébbek vagytok, annál mélyebb lesz a kapcsolatotok, és annál előrébb juttok a lelki növekedésben.
Amikor valaki megkérdezi, „Hogy vagy?”, „Hogy sikerült valami?”, ne csak annyit válaszolj, hogy „Köszönöm, jól.” vagy „Rendben ment.”. Nehéz segíteni, ha nem beszélsz nyíltan arról, ami bánt.
Az a kiscsoport, amelyik őszintén szeretne együtt fejlődni és lelkileg növekedni, olyan közösség, ahol elmondhatod, ha rossz napod volt, ha szívszorító hírt kaptál, ha tanácstalan vagy egy helyzetben, vagy ha távol érzed magad Istentől. Ha elmondod ezeket, akkor a kiscsoportod többi tagja segíteni tud neked és bátorítani tud téged.
A Bibliában János első levelében, az első fejezet 7. és 8. versében ezt olvassuk: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Isten maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással (…) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.”
A kiscsoportod már tud mindenről, ami nem tökéletes az életedben, mert te sem vagy tökéletes – mint ahogy egyikünk sem az! Ne próbálj meg úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne! A kiscsoport nem erre való.
Az én kiscsoportommal mi már mindenféle problémán keresztülmentünk együtt, átéltünk csődöt, rákot, bírósági pereket, még a gyermekeink halálát is. Minden nagyobb válságon keresztülmentünk, amit csak el tudsz képzelni. De mindig ott voltunk egymásnak, és ez összeköt minket.
Jakab levele 5. fejezetének 16. verse szerint: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
Nem az erősségeid kimutatása lesz az, ami igazán segít másoknak a kiscsoportban. Többet tudtok segíteni egymásnak azzal, ha a gyengeségeiteket mutatjátok meg. És ilyenkor egymásra nézve azt tudjátok mondani: „Ha ők mindezeken keresztül tudtak menni, és Isten tudta használni őket, akkor biztos vagyok abban, hogy Isten engem is tud használni!”.
Amikor őszintén beszélünk a nehézségeinkről és a csüggedéseinkről, elindítunk egy közösen megélt gyógyulási folyamatot.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mikor volt olyan alkalom, amikor azért gyógyultál ki valamiből, mert megosztottad a terhet valaki mással?
- Szerinted Isten miért teremtett minket úgy, hogy lelkileg csak közösségben tudunk erősödni?
- Mi tart vissza attól, hogy elmond a gyengeségeidet azoknak, akikben megbízol?
* (Daily Hope by Rick Warren, 2025.06.01.)