"Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk." (Zsidókhoz írt levél 10:24 NCV)

Az igazán jó családok azt tanítják gyerekeiknek, hogy nem ők a világmindenség közepe. Azt tanítják nekik, hogy Isten megteremtette őket és mindenkit saját maga küldetésére formált. Ezek a családok mintapéldái az elkötelezettségnek, a szolgálatnak, a nagylelkűségnek és az imádkozásnak. Az átlagos családok nem ezt teszik. A nagyszerűen működő családok viszont ilyenek.

Én a szüleimnek köszönhetem, hogy ma az, az ember vagyok, aki vagyok. Ők plántálták belém azt az értéket, hogy törődjek más emberekkel. 

A szüleim nagyon, nagyon szegények voltak, de mind ketten megkapták a másoknak adás, a vendégszeretet ajándékát. Szerettek másoknak adni, még akkor is mikor nem igazán volt miből. Vidéken nőttünk fel, és édesapám nagy veteményeskertet művelt mindenféle zöldséggel. Családunknak képtelenség lett volna a teljes termést megenni, de ő mégis az egész földet megművelte, azért, hogy legyen mit eladományozni. És cserébe semmi pénzt nem fogadott el. Egyre többet termesztettünk és utána eladományoztuk, hogy segítsük a rászorulókat.

A mi otthonunk állandóan tele volt emberekkel. Ha az emberek az életük fájdalmas időszakaiban voltak, ők hozzánk jöttek. Ha jól ment a soruk, a hozzánk jöttek, vagy ha éppen konfliktusokon mentek keresztül, akkor is nálunk voltak. Ha egy jól ismert keresztény vezető jött a városba, nálunk szállt meg. Egyszer édesapám összeszámolta, hányszor főzött édesanyám a vendégeknek egy év alatt. Több mind százszor! Azzal a hozzáállással nőttem fel, hogy "szánd oda az életedet" az nem rólad szól, hanem, hogy segíts másokon.

Ez az, amit az igazán jó családok csinálnak. Arra tanítják egymást, hogy kimutassák szeretetüket és, hogy jó cselekedeteket tegyenek.

Jó példa erre Kornéliusz családja, a biblia Apostolok cselekedetei könyvében: "Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez." (Apcsel 10:2 NIV)

Milyen nagy hagyaték ez! Szeretnéd, hogy egy nap így írjanak rólad is és a családodról? 

Akár van gyermeked akár nincs, Isten akarata, hogy ehhez hasonló örökséget hagyj magad után. Mindig fogsz találni nálad fiatalabbakat - vagy hitben fiatalabbakat - magad körül. Szánsz időt rájuk azért, hogy segítsd őket azzá válni, amivé Isten teremtette őket? Segítenél nekik felfedezni, hogy Isten milyen küldetést szánt nekik? 

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Milyen hagyatékot szeretnél magad után hagyni? Mit teszel, hogyan dolgozol azért, hogy ez megvalósulhasson?
• Ha nincsenek gyermekeid, kik azok a fiatalok körülötted, akiket bátoríthatsz, hogy megéljék életcéljukat és segítsenek másokon?
• Mi tart vissza attól, hogy megnyisd otthonodat más emberek előtt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.05.11.)

„Menj a félreeső utcákba és a sövénykerítéseken túlra, és végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön, hogy megteljék a ház. Mert senki azok közül, akiket elsőként hívtam, nem kap egy szemernyi falást sem abból, amit előre elkészítettem számukra” (Lukács 14:23b-24 TLB fordítás)

Jézus elmesélt egy történetet, hogy szemléltesse azt az ünnepi vacsorát, melyre Isten hívott meg téged. „Egy ember nagy lakomát készített, és számos meghívót szétküldött. Amikor mindennel elkészült, elküldte szolgáját, járja végig a vendégeket, és tudassa velük, hogy elérkezett az idő, most már jöhetnek. Ám ők valamennyien elkezdtek kifogásokat keresni. Egyikük azt mondta, épp most vásárolt földet, és szeretné szemrevételezni, így felmentést kért. Egy másik arra hivatkozott, épp most vásárolt öt pár ökröt, és ki akarja őket próbálni. Egy másik épp most házasodott, és emiatt nem tudott menni.

A szolga visszatért, és jelentette urának, amit mondtak. Ura haragra gerjedt, és felszólította, hogy menjen hamarjában a város utcáira és sikátoraiba, és hívja meg a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. Azonban még így is maradt hely.  

Nos, akkor – szólt az ura – menj a félreeső utcákba és a sövénykerítéseken túlra, és végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön, hogy megteljék a ház. Mert senki azok közül, akiket elsőként hívtam, nem kap egy szemernyi falást sem abból, amit előre elkészítettem számukra.” (Lukács 14:16b-24 TLB-fordítás). 

Isten egy gáláns bankettet készített elő mindannyiunk számára. Ez az összejövetel a Mennyországban lesz, és örökké fog tartani! Isten azért tervezte el ezt a partit, mert ő könyörületes és nagylelkű. És ő teltházat akar!

A történetben a szolga küldetése, hogy összegyűjtsön minden vendéget. Ha te Isten szolgálója vagy, akkor a feladatod az, hogy betereld a vendégeket. 

Szeretném, ha felfigyelnél néhány kifejezésre, ami ebben az igeszakaszban található: „járja végig a vendégeket”, „menjen hamarjában”, „hívja meg”, „menj a félreeső utcákba”, és „végy rá mindenkit, akit csak találsz, hogy jöjjön”. 

Így várja tőled Isten, hogy ellásd a feladatod: menj sietve a világ minden szegletébe, beszélj az embereknek Isten meghívásáról az üdvözülésükre, hívd meg őket Isten családjába, és tedd ezt minden más egyéb elé helyezve. 

Ha Isten családjához tartozol, életed hátralevő részére, amíg itt vagy a földön, ez a „munkaköri leírásod”. Eredj, hívd a vendégeket! És menj hittel! 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Szánj rá egy kis időt, és írd le, mit szándékoznál elmondani, ha Isten alkalmat kínál neked, hogy hirdesd az evangéliumot.
• Mely pontokon esik egybe a Lukács 14 szerinti „munkaköri leírás” az általad előnyben részesített feladatkörökkel?
• A bibliai történetre visszatérve gondolkodj el a vendégeken, akik bizonyos okokból elhárították a meghívást. Hogyan köszönnek vissza ezek az indokok mai világunkra vetítve, illetve a kifogások, melyekkel az emberek élnek, hogy elutasítsák Isten üdvözítő elhívását?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.09.08.)