"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: 'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'" (Lukács 9:57-58)

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.

A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát  is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.

Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol  és amikor nekünk kényelmes. "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (Lukács 9:58)

Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.

De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet  azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.

Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.

A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.09.15)