“Nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis, ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, az örökké megmarad.” (2 Kor 4:18, egyszerű fordítás)

Amíg nem kerülünk válságba, nem igazán értékeljük azt, amink van, nem gondoljuk át felfogásunkat. Amikor pedig fájdalom ér minket, rendre megvizsgáljuk, min is alapszik az életünk. Lehet, hogy életünk alapját az anyagiak adják, talán az, hogy jól szeretnénk kinézni vagy éppenséggel jól érezni magunkat. De mind ösztönösen tudjuk, hogy ennél többről kell szóljon lényegünk.

Fontos, hogy olyankor is megkérdezzük magunktól, mi fontos és maradandó, amikor éppen nem szenvedünk.

Napjaink kultúrája pont ennek ellenkezőjére bíztat minket. Az ittet és a mostot értékeli fel. A holnap nem számít, a jövő év nem számít. Nem számít az sem, mi lesz ezer év múlva. Nem fontos a Mennyország és az Öröklét. Élj a mának!

A Biblia ezzel szemben így szól hozzánk: “Ez a mostani világ elmúlik, és vele együtt az is, amit a hitetlen emberek kívánnak. De aki Isten akaratát és terveit viszi véghez, az örökké él.” (1 Ján 2:17, egyszerű fordítás)

Gondold át, mi történik velünk, amikor kísértés ér! A csábítás nem csupán a jó és a rossz, a legjobb és a kevésbé jó harca.

A kísértés valójában a most és a később küzelme. Azt tegyem, amit Isten megkíván, és később számomra is jó, vagy azt, ami a jelen pillanatban jó nekem?

A Biblia erre tanít minket: “Nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis, ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, az örökké megmarad.” (2 Kor 4:18, egyszerű fordítás)

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Miért nehéz kísértés idején az Örökkévalóra összpontosítanunk?
• Milyen döntéseket tartasz ebből a szempontból a legnehezebben?
• Hogyan segíthetsz másokat, hogy döntéseik hosszú távú következményeit is átgondolják?