"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." (Lukács 7:47)
 

A farizeus ítéletre méltó bűnösnek látta a Lukács 7-ben megjelenő asszonyt, de Jézus úgy tekintett rá, mint olyan asszonyra, akinek megbocsátásra van szüksége.

Jézus, tudva, hogy min gondolkodik a farizeus, elmondott egy történetet két nagy adósságban lévő emberről, akik nem tudtak fizetni (Lukács 7:41-42). A hitelező mindkettejük adósságát elengedte. Jézus megkérdezte a farizeust: "Közülük vajon melyikük szereti őt (a hitelezőt) jobban?" (Lukács 7:42). A farizeus azt válaszolta, hogy az, akinek nagyobb volt az adóssága.

A lényeg az, hogy a szeretet és a megbocsátás kéz a kézben járnak. A farizeus a saját igazságában bízott, ezért nem láthatta meg a szükségét a megbocsátásra és ez elvakította őt a szánalomra, különösen a nagy szükségben lévők felé.

Másrészről viszont az asszony megértette a bűnei súlyát és tudta, hogy egyedül Isten kegyelmére számíthat. És megmutatta háláját a merész, őszinte, alázatos és extravagáns imádatán keresztül.

Jézus rámutatott a két szív közötti különbségre, amikor elmondta a farizeusnak, mennyire különböztek az ő tettei az asszonyétól. A farizeus nem adott Jézusnak vizet, hogy megmossa a lábát, az asszony pedig a könnyeivel öntözte. A farizeus nem köszöntötte Jézust csókkal, amikor megérkezett, az asszony pedig nem szűnt meg csókolgatni a lábát. A farizeus nem kente meg olajjal Jézus fejét, az asszony pedig a legdrágább kenettel kente meg a lábát.

Amikor megértjük Isten szeretetének és megbocsátásának mélységét, ez elmélyíti a mi szeretetünket felé. Ez azt is jelenti, hogy többé nem nézünk le más bűnösöket vagy nem gondoljuk magunkról, hogy bárki másnál jobbak lennénk.

(Daily Hope, Buddy Owens, 2011. április 07.)