„Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!” (Zsolt. 131: 1-3.)

A Zsoltárok 131. része arra tanít minket, hogy:

Legyünk alázatos szívűek. Az alázatos szív azt jelenti, hogy tudjuk hol a helyünk Krisztusban.  Ezért nem kell többé olyan dolgokért felelősséget éreznünk, amelyekért Isten nem nekünk szánta a felelősséget. Ez felszabadít minket, hogy úgy éljünk, ahogy Isten megtervezte, és engedi, hogy zavartalanul hozzunk meg olyan döntéseket, amelyek közelebb visznek minket Istenhez.

Legyünk érettek. Csendesen helyezzük Istent a középpontba, békésen, nyugtalanság és aggodalom nélkül, bízva Isten támogatásában. Bízzunk Istenben, még akkor is, ha hosszú időbe telik, hogy megkapjuk a választ imáinkra. A szoptatós kisbaba mindig azonnali figyelmet igényel, míg az anyjától már elválasztott gyermek bízik, és képes várni.

Reménykedjünk az Úrban bizakodó várakozással. Isten Igéje azt mondja, hogy Isten válaszol imáinkra, reagál a szükségeinkre, kikövezi az ösvényt, amelyen járnunk kell most és mindörökké. (Zsoltárok 18:36.)

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 04. 03.)