Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszett embereket és megmentse őket. (Lk 19,10 NCV fordítás)

Ha nem érted a karácsony célját, akkor az ünnepi fények és díszek sem kellenek. Akár még az ajándékozást vagy a karácsonyi vacsorát is elfelejtheted.

Ha nem tudod, hogy minek az ünnepe a karácsony, az egész ünnep értelmetlen.

Ahhoz, hogy megértsd a karácsony valódi értelmét, túl kell lépned a jászolon, a bölcseken és a pásztorokon. Jézus maga mondta el, hogy milyen céllal jött a Földre az első karácsonykor: Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszett embereket és megmentse őket. (Lk 19,10 NCV fordítás)

Egyszerűbben fogalmazva, Jézus azért jött, mert az emberek Isten nélkül elveszettek. Szellemi értelemben elveszettnek lenni azt jelenti, hogy az ember el van választva Istentől, nincs Ővele élő kapcsolata, és az élete nem Isten akarata szerint működik. Jézus nélkül a világon minden ember el van veszve, függetlenül attól, hogy mekkora hatalma van, mennyire gazdag vagy híres.

Az, hogy az ember el van veszve, az élet minden területére kihat. Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért jött Jézus a Földre, meg kell értenünk, hogy mit jelent elveszettnek lenni:

Isten nélkül

• eltévesztjük az irányt.  Csak keveset tudunk arról, hogy merre kell haladnunk és mit kell tennünk ebben az életben.
• nem támaszkodhatunk az Ő védelmére. Magunkra hagyottak vagyunk az Úr védelme nélkül. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy olyan sok ember stresszesen él. Isten helyett megpróbálnak saját magukról gondoskodni és saját magukat megvédeni.
• nem ismerjük fel a bennünk rejlő lehetőségeket. Ha nem vagyunk kapcsolatban Istennel, ajándékaink és tehetségünk felét sem fogjuk felismerni és használni.
• nem lehetünk igazán boldogok. Megszerezhetjük a világ összes vagyonát és hatalmát, de Isten nélkül soha nem leszünk igazán boldogak.
• nincs mennyei otthonunk. Isten megengedi, hogy amíg a Földön vagyunk, lázadozzunk, de a Mennyben nincs lázadás.

Bármennyire is elveszett valaki, attól még nem értéktelenebb Isten szemében. Még ha nincs is kapcsolatod Istennel, számára nagyon értékes vagy. Elveszettség és érték között szoros kapcsolat van. Valaminek az értékét az mutatja meg, hogy mennyit képes valaki áldozni azért, hogy visszaszerezze, ami elveszett.

A Biblia legismertebb igeversében Jézus világosan rámutat arra, hogy mennyire vagyunk értékesek: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

A jó hír az, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy az első karácsonykor elküldte az Ő fiát, hogy megkeressen és megmentsen minket.

Ezért kell ünnepelnünk a karácsonyt.

Beszéljünk róla:

• Hogyan tudnál ebben az évben az ünnepi díszeken és hangulaton túl arra is tekinteni, hogy Isten milyen ajándékot adott nekünk Jézusban?
• Milyen változást idéz elő benned az, hogy megérted, hogy a karácsony arról szól, hogy Isten megkeresi és megmenti az elveszett embereket?
• Hogyan tükrözte az ünnep igazi jelentését az, ahogy te ünnepelted a karácsonyt?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.12. 24.)

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20)

Amikor kisgyerek voltam, anyukám sokszor spagettit adott enni. Úgy gondoltam, az a legfinomabb étel a világon. Aztán felfedeztem a burger szendvicseket. A "jó életből" egy "jobb életbe" léptem. A spagetti jó volt, de a szaftos húsos burger még jobb.

Lehet, hogy úgy érzed, jó életed van most, de ha jobb életet is élhetnél, nem akarnál tudni róla?

Sajnos, ami megakadályoz bennünket abban, hogy a jobb életet megragadjuk, az az érthetetlen önelégültségünk. Úgy gondoljuk, jól elvagyunk magunkban.

A Zsoltárok 10:4-ben ez áll: "A gonosz emberek túl büszkék. Nem keresik Istent; nincs hely Isten számára a gondolataikban." (NCV. ford.)

Ahogy a fogadós a karácsonyi történetben (Lukács 2), mi sem hisszük, hogy több vendégre van szükségünk. Úgy gondoljuk, mindenünk megvan, ami kell.

Csak egy probléma van az efféle arroganciával: elvéted a célt, amiért Isten alkotott téged. Isten azért alkotott, hogy kapcsolatban légy vele. Soha nem fogod tudni betölteni az ő célját az életedben - ami egyébként sokkal nagyobb és jelentőségteljesebb, mint ahogy valaha képzelted - hacsak nem vagy a te igazi erőforrásodhoz, Istenhez kapcsolva.

A jó hír az, hogy még nem túl késő. Lehet Istennel kapcsolatod, bármi is történt a múltadban. Nem számít, hányszor utasítottad már el Őt.

Isten annyira egyszerűvé tette, hogy bárki meg tudja érteni. Csak három szó: hívd be Őt.

Jézus azt mondta: "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."

Jézus kopogtat az ajtódon. Ragadd meg a jobb életet úgy, hogy beengeded Őt. Tedd Őt az életed Urává, és ez mindent meg fog változtatni.

Beszéljünk róla:

• A büszkeség hogyan akadályoz meg abban, hogy megtapasztald a jobb életet, amit Isten akar adni neked?
• Mik azok a jó dolgok vagy tevékenységek, amik kiszorították a Jézussal való kapcsolatot az életedből?
• Mit jelent az, hogy az életed valakinek az irányítása alá helyezed? Mit jelent az, hogy engeded, hogy Jézus irányítsa az életed?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.12. 23.)

 "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle" (Lukács 10:41-42. - Újfordítás).

Te és én szeretjük túlzsúfolni az életünket. Túl sok előjegyzést készítünk, túlköltekezzük magunkat, túlbecsüljük a dolgokat és gyakran fáradtan járkálunk körbe-körbe. Ennek eredményeként, Isten igazságának gyakran esélye sincs arra, hogy kivirágozzon az életünkben.

Nagyon sokszor Isten egy kis magnyi igazságot tanít neked - talán a reggeli bibliatanulmányod, vagy a vasárnapi Istentisztelet során - és azt gondolod, hogy kellene tenned valamit érte, de majdnem azonnal kiszorul az életedből és elfelejtődik.

Az igazság nem a gonosz dolgok miatt szorul ki az életedből. Az életünkben gyakran a jó dolgok szorítják ki az igazságot, amit Isten belénk akar ültetni. Hogy betöltsd Isten küldetését az életedre, éppen, hogy nem többet, hanem kevesebbet kell tenned.

Vegyük Jézus barátait például, Máriát és Mártát. Egy nap meghívták Jézust vacsorára. Mária azzal töltötte az estéjét, hogy Jézusra figyelt. Márta ezzel ellentétben azzal volt elfoglalva, hogy jó háziasszony legyen, és aggódott azért, hogy minden illendően történjen, minden a helyén legyen.

Márta felháborodott azon, hogy neki kell mindent csinálnia, míg a testvére Jézussal ül. Ekkor mondta neki Jézus: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle" (Lukács 10:41-42).

Amikor az életednek vége lesz, egy dolog fog igazán számítani: Megismerted Isten Fiát? A plusz ajándékok, amiket meg tudtál venni a hosszú munkaidőd ellenére, nem fognak számítani. A sok idő, amit a tökéletes ünnepi étel élkészítésével töltesz, szintén nem fog számítani. Ami számítani fog az az, hogy töltöttél-e időt azzal, hogy megismerd Isten Fiát, mert ez az elkövetkezendő évekre is hatással lesz.

Tehát élvezd a karácsonyi időszakot. Csomagold be az ajándékokat. Tedd ünnepivé az otthonodat. Tedd emlékezetessé a családoddal töltött időt. De ne engedd, hogy ez a karácsony úgy teljen el, hogy nem töltöttél időt Jézus lábánál. Sok idő múlva, amikor már semmi sem marad ebből a karácsonyból, Jézus dicsérete az egyetlen, ami biztosan megmarad.

Beszéljük róla:

• Az életednek mely területei tudnak versenybe szállni a Jézussal való kapcsolatoddal?
• Miért lehet az, hogy gyakran elsodródunk a Mária gyakorolta áhitattól, a Márta féle lényegtelen tevékenységekhez való túlzott ragaszkodáshoz?
• Hogyan tudsz időt szánni a Jézussal töltött időre ezen a Karácsonyon?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.12.21.)

„Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Jn 4,10

Minden percben tévé és rádióhullámok sokasága vesz körül minket. Ha van olyan készüléked, amellyel a hullámokat lehet mérni, akkor azon láthatod is. De ha nem is látod őket, az még nem azt jelenti, hogy nem is léteznek, csak éppen nincs hozzá vevőkészüléked.

Ilyesmi történt Betlehemben is karácsony első éjjelén. Bár volt ott egy fogadó, hogy megszállhassanak benne az utazók, mégsem jutott benne szoba annak a családnak, amely egyértelműen a legjelentősebb volt az odautazók közül.

Vonjunk párhuzamot karácsonykor e történet és a lelkünk között! Azért teremtetett a szívünk, hogy Isten otthona legyen. Istentől és Istenért jött létre: addig nem lesz értelme az életünknek, amíg ezt meg nem értjük. Sajnos, a szívünk mással van tele, sok „vendéget” hívtunk bele: tele van különféle ötletekkel, hobbikkal, értékekkel, szerelemmel és elköteleződéssel.

Ha mindezekkel már tele van az életünk, nem is igazán vesszük észre, amikor feltűnik körülöttünk Jézus. Pedig Isten újra és újra megjelenik az életünkben; olyan lehetőségeket teremt, amelyekről még csak nem is álmodtunk, és gyakran olyan problémák kellős közepén, amelyekre egyáltalán nem számítottunk. De sokszor egyszerűen csak nem vesszük Őt észre.

Ez a Bibliában szereplő emberekkel is gyakran megtörtént. Jézus sokszor ment oda olyan személyekhez, akik nem ismerték fel őt, és beszélgetett velük. János evangéliumában egy helyen azt olvassuk, hogy egy kút mellett ült és egy asszony ment oda hozzá vízért. Nem ismerte fel Őt, sőt, valóságos hitvitába keveredett Isten egyszülött Fiával! Ekkor azt mondta neki Jézus: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” (Jn 4,10)

Az asszony nem ismerte fel Őt. Míg ezt olvasod, számtalan ember rója a közeli boltokat annak reményében, hogy megtalálja az igazi ajándékot szeretteinek, és közben nem figyel oda Istenre. Valószínűleg karácsonyi énekek szólnak a rádióban is, de jó eséllyel nem figyelnek fel azok tartalmára sem.

Isten működik körülöttünk – nem csak karácsony idején, hanem az egész év során. Lehet, hogy a te vagy a szeretteid szívében még nincs hely számára?

Beszéljünk róla:

• Szerinted miért van az, hogy még karácsony idején sem figyelünk Istenre? Pedig – látszólag – ekkor keressük őt leginkább!
• Miket tett Isten a környezetedben a múlt hét során?
• Min változtatnál a karácsonyi szokásaid közül, hogy tudj Jézusra figyelni ebben az időszakban?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.12.20)

„Megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lukács 2:7)

Egyik évben, mikor még a gyermekeink kicsik voltak, a feleségem azt mondta, hogy a családi nyaraláshoz nekem kell kiválasztanom a helyet. Úgy döntöttem, hogy egy teljesen spontán vakáció lesz, semmit nem tervezek. Lelkipásztorként és vezetőként az életem minden napja be van táblázva, számomra ezért egy nyaralás tervezése nem valami jól hangzik.

Amikor azonban házas vagy és gyermekeid vannak egy teljesen spontán vakáció nem túl jó  ötlet. Mivel nem volt semmi tervünk, a vakáció első öt éjszakáját öt különböző városban töltöttük, ebből négyszer az autónkban aludtunk, mert nem találtunk szabad szálláshelyet. A gyermekeim pedig nem voltak vidám kempingezők. Az ötödik éjjel elhatároztuk, hogy tervet készítünk a továbbiakra.

Ez a nyaralás segített megértenem, mit ért a Biblia azon, amikor az első karácsony történetében azt mondja, hogy „nem volt hely a szálláson” Mária és József számára.

Az örök Isten, és a megígért Messiás eljövetelét évezredekkel előre látták. Próféciák megjövendölték az igazságot, hogy a világ üdvözítője el fog jönni. Az ő születése olyan fontos, hogy kettéválasztja a történelmet Kr.e. és Kr.u. szakaszokra. A születésnapod dátuma Jézus születésnapjához van viszonyítva.

Mikor az Isten Fia eljött erre a világra, nem volt számára hely. A fogadós elszalasztott egy kitűnő lehetőséget. Ha Jézus az ő szobájában született volna, a fogadós építhetett volna egy hatalmas jelet, amilyenek Las Vegasban vannak, amely lefele mutatna: „Az Isten Fia itt született!” Megalapozhatta volna a szállodája szerencséjét. Ehelyett elszalasztotta élete legnagyobb áldását, mert nem volt helye Jézus számára.

Nem lehetünk azonban túl kemények a fogadóssal szemben, nem ítélhetjük el azért, mert nem volt szobája Jézus számára. Mi is állandóan ugyanezt tesszük.

Mindannyian elutasítjuk a lehetőséget, hogy megadjuk neki azt a figyelmet, ami az életünkben őt illeti.  Megtöltjük a naptárunkat mindenféle időpontokkal, melyek jelentősége messze eltörpül Jézus mellett. Elköltjük a pénzünket a legújabb kütyüre és nincs semmink, amit Isten munkájába adhatnánk. Azzal töltjük minden időnket, hogy egyre előrébb jussunk a ranglétrán, és azt mondjuk, hogy nincs időnk a szolgálatra, hogy nincs időnk segíteni másokat a gyülekezetben vagy a társadalomban.

Ahogy idén a karácsonyra készülsz, kérdezd meg magadtól a következőt: Maradt hely a fogadódban Jézus számára?

Beszéljetek róla:

• Hogyan, milyen módon töltjük meg a „fogadónkat” karácsony idején, ami miatt nem marad hely Jézusnak? És az egész év során?
• Hogy szabhatsz határt a feladataidnak a karácsonyi forgatagban, hogy tudj Jézus jelentőségére összpontosítani?
• Milyen dolgokra kell „nem”-et mondanod, hogy „igen”-t mondhass egy izgalmas, növekvő kapcsolatra Jézussal?

(Daily Hope by Rick Warren – 2013.12.19)