"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5:16, LB fordítás)

Az első lépés a megbocsátáshoz vezető úton, hogy beismered a bűnösségedet. Ezután pedig fel kell vállalnod a felelősséget a bűneidért.

Mi a legbiztosabb módja annak, hogy megmutasd: elfogadod, hogy valóban bűnös vagy és vállalod a felelősséget?
Nem fog tetszeni a válasz, de akkor is elmondom. A legjobb, ha elmondod egy olyan személynek, aki szeret téged, feltétel nélkül végighallgat és nem ítél el.

Fontos tudnunk: nem kell ahhoz megvallani a bűneinket egy másik embernek, hogy azok meg legyenek bocsátva. Csupán annyit kell tennünk, hogy beismerjük őket Istennek, és Ő meg fog nekünk bocsátani. Sokaknak már megbocsátott, ennek ellenére még mindig bűnösnek érzik magukat. Ha azt akarod, hogy megbocsássanak neked, el kell mondanod a bűnödet Istennek! Ha érezni is szeretnéd, hogy megbocsátottak neked, akkor mondd el egy másik embernek is! Úgy alkotott meg minket Isten, hogy így működjenek a kapcsolataink. Úgy kezdünk el gyógyulni, hogy felfedjük érzéseinket egy másik embernek. Csak közösségben gyógyulhatunk meg! Nem kell sokaknak elmondanod, elég csak egyvalakinek! Ha egy másik emberrel szemben vétkeztél, akkor hozzá menj oda!

Jakab 5:16 verse ezt mondja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Nem ezt mondja: "azért, hogy Isten megbocsásson nektek", hanem azért, hogy meggyógyuljatok. Isten megbocsát. A kapcsolatainkban pedig szükséges a gyógyulás.

Miért van szükség arra, hogy egy másik embert is beavass a bűneidbe?

Mert a problémáink gyökere egy tőből fakad: Nem vagyunk tisztességesek egymással szemben. Játékokat játszunk egymással. Mindig álarc mögé bújunk. Nem mutatjuk meg az igazi arcunkat. Úgy teszünk, mintha mindannyian egy közösséghez tartoznánk, miközben mindenki tudja, hogy ez nem így van. Mindannyian sebzettek vagyunk.

Kétféle ember van a világon: az a sebzett és bűnös, aki mindezt beismeri, és az, aki ezt nem ismeri be. Amikor visszautasítjuk azt, hogy egymással valódi kapcsolatba kerüljünk, az kialakít az életünkben egyfajta félelmet és elszigeteltséget egymástól. Ez akadályt állít közénk, bizonytalanságot eredményez és meggátolja, hogy bizalom jöjjön létre közöttünk.

Isten úgy alkotott meg minket, hogy szükségünk legyen egymásra. Szükséged van egy olyan barátra, aki fenntartás nélkül szeret téged, és nem gondol kevesebbet rólad, amikor elmondod neki a bűnödet. Ha nem vagy tagja egy közösségnek, akkor talán nem is ismersz senkit, aki olyan, mint te. Ha része vagy egy kicsiny csoportnak, akkor meg kell, hogy találd azt az embert, akinek ki tudod tárni a szívedet.

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz, miért olyan nehéz beismerni a vétkeinket, és azt, hogy bűnösök vagyunk?
• Mi változik meg az életedben egy másik embernek tett vallomás által?
• Írd le, milyen az az ember, akiben a leginkább megbíznál, és akivel hajlandó lennél megosztani bűneidet! Te vagy valakinek ilyen barátja?

(Daily Hope by Rick Warren 2014.04.04.)