Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Szükségünk van arra, hogy mások is mellettünk járjanak az úton

2017. augusztus 15. 03:00 - Rigeri

“És ahogy elfogadtátok Krisztus Jézust Uratoknak, továbbra is követnetek kell Őt” (Kolossé 2:6, NLT fordítás)

A Biblia gyakran hasonlítja az életet az úton járáshoz, mert az élet olyan, mint egy utazás. Nem egy helyben üldögélünk. Az Új Szövetség több helyen mondja, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban és engedelmességben, és járjunk úgy, ahogy Jézus járt.

Azt is mondja a Biblia, hogy járjunk másokkal együtt az úton. Ennek három oka van:

  • Biztonságosabb.  Sétáltál már éjjel egyedül sikátorban vagy egy elhagyatott országúton? Egy kicsit félelmetes. De ha veled van még valaki, akkor nagyobb biztonságban érzed magad.
  • Támogatást kapsz. Az élet nem egy 50 méteres futás, hanem egy maraton. Ha másokkal együtt jársz az úton, abból energiát meríthetsz, hogy  végig kitarts.
  • Több mindent fogsz megtudni. Ha nem egyedül, hanem másokkal jársz együtt, több mindent fogsz megtanulni vagy megtudni. Ha egyedül vagy és rossz irányba mész, lehet, hogy észre sem veszed. De ha egy barátod melletted van, akkor valószínű, hogy egyikőtök rájön, hogy rossz felé mentek és meg kell találnotok a jó irányt.

Sok más fontos dolgot is megtanulhatunk, ha másokkal járunk együtt az úton. Megtanuljuk, hogyan viszonyuljunk más emberekhez és hogyan működjünk velük együtt. 

Azt is megtanuljuk, hogyan kell szeretni. Az 1Mózes 2:18-ban ezt olvassuk: “Nem jó az embernek egyedül.” Isten nem szereti a magányosságot, és Ő erre a közösséget adja megoldásként.  Amikor másokkal együtt járunk az életben, akkor egy olyan közösséget is találunk, amelyben megtanulhatunk szeretni.

Amikor másokkal együtt vagyunk, a  vendégszeretetet is megtanulhatjuk. A Biblia az 1Peter 4:9-ben ezt mondja, “Legyetek vendégszeretők egymással zúgolódás nélkül.”  Te miért zúgolódsz? Milyen kifogást találsz arra, hogy nem hívod el a barátaidat az otthonodba?

Talán azt, hogy piszkos a lakás?

Akkor takarítsd ki!

Vagy azt, hogy nem elég nagy és nincs elég hely?

Elférnek benne hárman? Jézus azt mondta, “Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok velük.” (Máté 18:20, NIV ford.)

Mindenki vágyik arra, hogy tartozzon valahová, mert Isten emberi kapcsolatokra teremtett minket. Amikor más keresztényekkel járunk együtt és velük vagyunk közösségben, akkor ez a vágyunk beteljesül.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Hogyan gazdagítják az életed azok az emberek, akik hűségesen veled járnak és melletted vannak?
  • Milyen kifigásokat találtál eddig arra, hogy ne kelljen gyakorolnod a vendégszeretetet? Mit változtatnál a hozzááállásodon?
  • Milyen emberek járhatnak melletted az életben? Kivel tudod megtanulni, hogy úgy járj, ahogy Jézus?

(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.08.)

 

Szólj hozzá!

A veszteség időszakában engedd el a fájdalmad

2017. augusztus 14. 03:00 - FodorImi

„Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” (Zsoltárok 62:8b, NLT fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy mikor a veszteség időszakán mégy át, az első dolog, amit meg kell tenned, hogy elengedd a fájdalmad.

A tragédiák mindig erős érzelmeket váltanak ki – haragot, félelmet, depressziót, aggódást, néha bűntudatot. Ezek az érzések megrémisztenek bennünket, és nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Mikor egy jelentős veszteséget élünk át, ezek a roppant érzések előtörnek belőlünk. Ha mindjárt nem kezeljük ezeket, az nagyon hosszasan hátráltatni fogja a helyreállást.

Némelyek sosem foglalkoznak nyíltan az életükben levő fájdalommal. Mellébeszélnek. Elfojtják. Tettetik, hogy nincs. Úgy viselkednek, mintha nem létezne. És ez az, amiért még mindig küzdenek 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteségekből fakadó érzelmi nyomással.

Létezik egy mítosz, amely szerint Isten azt akarja, hogy mindig mosolygó arccal járjunk-keljünk, azt mondogatva, hogy „Dicsőség az Úrnak!” A Biblia sehol nem mond ilyet.

Tulajonképpen, Jézus éppen az ellenkezőjét tanította. A Máté 5:4-ben azt mondja: „Isten megáldja azokat, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (NLT fordítás). Rendben van a fájdalom. Tudjuk, hogy a keresztények a mennybe mennek, ezért nem kell szomorkodnunk, mint a világ teszi. A mi fájdalmunk más. Azért vagyunk szomorúak, mert hiányozni fognak, de békességünk lehet, mert tudjuk, hogy Istennel vannak.

Mit tegyél az érzéseiddel? Ne nyomd el, ne tagadd le azt, ami mélyen benned van. Engedd el, add Istennek ezeket. Kiálts Istenhez: „Istenem, meg vagyok sebezve, fájdalmam van, nagyon nehéz nekem!” Ha jó példát akarsz erre, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor félreteszi büszkeségét, kimondja, ami legbelül benne van, és ezt mondja: „Istenem, most egy nagyon nehéz időszakban vagyok. Nagyon-nagyon meg vagyok sebezve.” Kiálts Istenhez, mint Dávid tette.

A Zsoltárok 62:9b ezt mondja: „Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” Ha éppen most veszteség ért, értsd meg, kérlek, ha nem engeded el a fájdalmadat, az végül utat tör magának, kiömlik. Az érzelmek, melyeket elfojtanak, gyűlnek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben kirobbannak.

Először engedd el a fájdalmad, így Isten elkezdheti gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen téves elképzelések élnek a társadalmunkban, melyek meggátolnak abban, hogy elengedjük a fájdalmainkat?
  • Milyen fájdalmakkal vagy veszteségekkel küzdesz az életedben? Milyen hatással van ez rád?
  • Hogyan bánthat vagy segíthet valakit a gyülekezet, aki fájdalmat hordoz? Hogyan segítheted, bátoríthatod az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.07.)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása