„Eljött az Emberfia, eszik és iszik…” (Lukács 7:34 - Káldi)

Ez az áhitat Kay Warren új, "Válaszd az örömöt: Mert a boldogság nem elég" című könyvén alapszik.

Mialatt próbáljuk megtapasztalni az örömöt hétköznapjainkban, a legtöbbünk szembesülünk akadályokkal. Azt hisszük, hogy a Biblia szabályok és előírások szívtelen és örömtelen gyűjteménye, ám ez nem így van. A Biblia szól igazán csak az örömről! Az Újfordításban több, mint 500 hivatkozást találhatsz a boldogságról, örömről, mulatásról, ünneplésről, nevetésről és az élvezetekről. Azt hinnéd, hogy tízszer több az utalás olyan negatív dolgokra, mint a szomorúság, a gyász, könnyek - de összesen csak 158 hivatkozás található ezekkel kapcsolatban; ez alapján azt mondhatjuk, hogy Isten Szava az öröm könyve. Mégis nagy félreértéseink vannak Istennel kapcsolatban és arról, hogy ki is Jézus igazán. A legtöbb ember Istent haragosnak, ítélkezőnek tapasztalja, aki körbebarangolva lesi a módot arra, hogy összezúzza minden örömforrásunkat. Nézzük csak meg, hogyan volt Ő ábrázolva a művészetben éveken keresztül - mint egy őszhajú pasas szakállal. Nézzük meg hogyan lett ábrázolva Jézus? Legtöbb alkalommal a szenvedési stációja közepette és a kereszten vérezve, megtörten.
A Biblia Jézust az Ézsaiás 53-ban "Fájdalmak Férfiának" nevezi, aki ismerte a nyomorúságot és a szenvedést. Ez igaz: Az Atya Isten Jézust adta, hogy Megmentő, az emberiség Megváltója legyen, és ez rettenetes szenvedést,vére kiontásának erőszakos ábrázolását követelte. Mégis Ő nemcsak a fájdalom férfia volt egy kicsiny örömre, élvezetre való kapacitással; lényegében Jézus Isten volt. És Isten az öröm Istene.
Lukács 7:34 része azt mondja: ”Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik…” Ez összezavar minden olyan sztereotípiát Jézusról, miszerint ő egy halálvágyó ember volt, aki nem bírta túlélni egy csomag papírzsebkendő nélkül. Jézus ugyanúgy megtapasztalta az örömöt is, mint ahogyan a fájdalmat. Olyasvalakinek hangzik, akit én meg szeretnék ismerni! Ha Ő meg tudta tapasztalni az örömöt, én is meg tudom. És te is.

"Lelkünk az Urat várja, csak rá van szükségünk. Sőt, benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Szeress bennünket, Uram, mert mi is benned reménykedünk!" (Zsoltárok 33:20-22, MSG fordítás)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Kihivás számomra, hogy megtaláljam az örömet. Természetemnél fogva nem vagyok legyőzhetetlen ember, inkább melankólikus vagyok. Amikor az örömről beszélek, ezt nem úgy teszem, mint egy természetéből adódóan életerős ember, akinek soha sincs egy rossz napja. Valójában az öröm átélésének képtelensége vezetett arra, hogy megvizsgáljam, a tapasztalataim miért nem egyeznek az Szentírásban leírtakkal.

A problémám az öröm általam való értelmezéséből adódott. Azt hittem, hogy az öröm azt jelenti, hogy mindig jól érzem magam. Ez lehetetlen! Még azoknak is lehetetlen, akik természetüktől fogva optimisták. Valami sokkal reálisabb kiindulási pontra van szükségünk, ami közel áll a Szentíráshoz is.

Íme az öröm definíciója, amit a Szentírást tanulmányozva fedeztem fel:

Az öröm az a bizonyosság, hogy Isten az életem minden részletét irányítása alatt tartja, az a csendes meggyőződés, hogy végül minden rendben lesz és az a szilárd elhatározás, hogy minden körülmények között Istent fogom dicsérni.

Ebben a definícióban semmit sem fogsz találni a boldog érzésekről, mert mint tudjuk, a boldogság mulandó és átmeneti.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet hegyekből és völgyekből áll. A valóságban olyan mint a vasúti sín. Életed minden napján történnek olyan csodálatos, jó dolgok, amelyek élvezetessé, tartalmassá és széppé teszik az életet. Ugyanezekben a pillanatokban fájdalmas dolgok történhetnek veled, vagy szeretteiddel, olyan dolgok, amelyek csalódást okozhatnak, megbánthatanak vagy szomorúsággal tölthetnek el. Ez a két sínvonal - az öröm és bánat is - párhuzamosan futnak egymás mellett életed minden egyes pillanatában.

Ezért van az, hogy amikor egy csodálatos megtapasztalás közepén vagy, ott birizgál valami, és rájössz, hogy nem tökéletes. Miközben pedig valami fájdalmasat élsz át, ott van az a ragyogó felismerés, hogy még mindig megtalálható a szépség és a kedvesség körülötted. Ezek elválaszthatatlanok.

Ha a látóhatár ragyogásában tekintesz rá a sínvonalakra, akkor azok eggyé válnak. Nem tudod azokat két különböző vonalként megkülönböztetni. Így lesz ez a mi esetünkben is. Egy nap majd az örömünk és szomorúságunk sínvonalai egybeolvadnak. Azon a napon személyesen találkozunk Jézus Krisztussal és meglátjuk lényének fényességét, akkor majd minden összeáll. Akkor mindennek megértjük az értelét.

Beszéljünk róla:

• Szerinted mi az öröm definíciója?
• Kell-e változtatnod rajta, hogy a Bibliával összhangban legyen? Hogyan?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.02.)