"A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (Péld 10,12 egyszerű fordítás)

Példabeszédek 10,12 azt mondja: "A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás). Mi az, amit a "mindenből" nem engedtél még el? Mik azok a sérelmek az életedben, amelyekbe még mindig kapaszkodsz?

Talán gyerekkorodban bántott egy felnőtt - egy tanár, egy családtag, talán még a szüleid is. A Biblia azt mondja, hogy többféle ítélet is lesz a gyermek molesztálás, elhanyagolás, és elhagyás miatt. Egy nap Isten elégtételt vesz ezekért a dolgokért. Amikor Isten azt mondja: "Tisztelt apádat, és anyádat", nem azt mondja, hogy tiszteld a bűneiket, vagy az önzőségüket, vagy a rossz döntéseiket. Nem mondja, hogy hagyd figyelmen kívül az életedben lévő fájdalmat és vegyél fel egy vidám arcot, azt tettetve, hogy minden nagyszerű.

Tehát mire számít Isten? Hogyan várja tőled, hogy szeresd a romboló embereket, akik bántottak téged?

Nem várja tőled, hogy hagyd őket figyelmen kívül. Nem várja tőled, hogy csinálj úgy, mintha ez nem is létezne. Nem kéri, hogy kendőzd el, tagadd le, fojtsd vissza, vagy találj ki mentségeket azoknak az embereknek, akik bántottak téged.

Isten nem akarja, hogy színlelj. Azt szeretné, ha szembenéznél vele, mert nem tudsz megbocsátani, amíg nem szembesültél a dologgal. Abba kell hagynod a menekülést és a hibáztatást is.

Ha szeretnél azzá a szerető nővé, vagy férfivá válni, amivé Isten szeretné, hogy válj, akkor most kell megbírkóznod azzal a fájdalommal, amit valaki okozott a múltadban. Ha még mindig mérges vagy a szüleidre, vagy bárki másra, akkor még mindig megengeded annak az embernek, hogy uralkodjon rajtad.

Ne engedd ezt többé! Le kell számolnod a haraggal! Szembe kell nézned vele, hogy meg tudd bocsátani.

A Biblia azt mondja a Példabeszédek 19,11-ben:"dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést." De nem tudod nem felvenni, amíg szembe nem néztél vele, és meg nem bocsátottad. Azután majd el tudod engedni. A szeretet el tud engedni.

Tudjuk, hogy a szeretet "nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele" (1Korinthus 13,5 egyszerű fordítás). Nem tudom kinek kell megbocsátanod, de azt tudom, hogy ez az a nap, hogy megtedd. A szeretet el tud engedni. A szeretet megbocsát. Mert megérdemlik? Nem. Hanem mert ez az, amit Isten tett érted, és ez az egyetlen út ahhoz, hogy szabad légy.

Beszéljünk róla:

• Kik azok az emberek az életedben, akik bántottak, és akiknek meg kell bocsátanod?
• Mit változtat meg a megbocsátás azon a fájdalmon, ami történt? Mit változtat meg benned? A jövődben?
• Hogy tudja a Példabeszédek 19,11 megváltoztatni, hogy később miként reagálsz a bántásra?

 (Daily Hope by Rick Warren, 2013.02.18)

„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25, AMP fordítás)

Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, általában kétféleképpen szoktunk reagálni: megjegyezzük és megtoroljuk az esetet.

De ezt mondja az 1Kor 13,5: „A szeretet (…) nem rója fel a rosszat.” Ez alapján hogyan kellene viselkednünk azokkal, akik megbántottak minket? Hogyan kezeljük azokat a sebeket és fájdalmakat, amelyeket gondosan őrizgetünk az emlékezetünkben?

Ne idézzük fel őket újra és újra, hanem inkább töröljük ki őket. Engedjük el, bocsássunk meg, és lépjünk tovább. 

Háromféleképpen idézhetjük fel, hogyan bántottak meg minket: a gondolatainkban, amely újra felkavarja az érzelmeinket; a kapcsolatainkban, amikor újra és újra felhozzuk a másiknak, és gyakorlati módon is azáltal, hogy elpanaszoljuk másoknak.

Először csak magunkban ismételgetjük a sérelmet. De a neheztelés önpusztító hatású! Ez csak őrizgeti a fájdalmat, sosem gyógyítja meg azt, és nem vezet sehová. Én úgy látom, hogy az életünk afelé halad, amiről a legtöbbet gondolkozunk. Ha folyton arra gondolsz, mekkora fájdalmat okozott neked valaki a múltban, akkor a múlt felé fogsz haladni. Ha azonban a jövőre összepontosítasz, akkor előrejutsz. Ha a lehetőségekre néz a szemed, akkor meg fogod őket ragadni.

Másodszor a kapcsolatainkban szoktuk felidézni a fájdalmat, ami tüske és fegyver lesz a kezünkben: „Emlékszel rá, hogy ezt tetted velem?” „De hiszen ezt tetted velem!”

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 17,9-ben: „A szeretet elfelejti a hibákat. Ha gyötröd vele a másikat, az a legjobb barátságot is megrontja” (LB). Tönkreteszi a házasságodat és minden más kapcsolatodat. A zsémbelés nem működik.

Harmadszor: úgy idézzük fel a sérelmet, hogy újra és újra elmeséljük másoknak. Magyarul: pletykálunk! Mindenkinek elmeséljük, kivéve Istennek és az egyetlen személynek, akit érint a dolog.

Tudod, hogy Isten gyűlöli a pletykát? Éppúgy gyűlöli, mint a büszkeséget, merthogy a pletykálkodás is az. Ez egész egyszerűen egoizmus: azért tesszük, hogy jobb színben tüntessük fel és ezáltal jobban érezzük magunkat. Minden alkalommal, amikor pletykálsz, büszke vagy, és Isten gyűlöli mindkét viselkedést.

A szeretet nem rója fel a rosszat. Nem tépi fel újra és újra a sebet, hogy az nehezteléssé, pletykává vagy büszkeséggé váljon bennünk. A szeretet úgy válaszol a sérelemre, hogy elengedi azt.

„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25 AMP)

Beszéljünk róla:

• Melyik az a sérelem, amelyet magadban újra és újra felidézel? Szabadulj meg tőle ma!
• Mit gondolsz, miért egyszerűbb zsörtölődni egy sérelem miatt, mint megbocsátani azt? De tényleg ez az egyszerűbb, ha hosszútávon nézzük a dolgot?
• Miben kell változnod azzal kapcsolatban, ahogyan a pletykára reagálsz?

 (Daily Hope by Rick Warren, 2014. 02. 17.)