"Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (1 Péter 4:10, NCV fordítás)

Ahhoz, hogy megtapasztalhasd az életed jelentőségét, szolgálnod kell másokat. A szolgálat annyit jelent, hogy jót teszel másokkal.

A jelentőség nem a pozíciódból fakad, nem abból, hogy mi díszíti a kocsid motorháztetőjét, vagy, hogy milyen logót viselsz a pólódon. Nem a fizetésedtől leszel jelentős, nem is a szextől.

A jelentőség a szolgálatból fakad. Akkor nyersz jelentőséget, amikor elkezdesz másokkal jobban törődni, mint saját magaddal és amikor feladod az életedet. Nem lehetsz egyszerre önző és jelentős.

A Bibliában, 1 Péter 4:10-ben azt olvassuk, hogy "Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (NCV fordítás)

Az adottságaid, melyeket Istentől kaptál, nem csak a te hasznodra vannak. Isten azért adta azokat neked, hogy szolgálj velük a körülötted élő emberek felé. Jelentőségre teremttettél, és ezt a jelentőséget akkor fedezed fel, ha ajándékaiddal, adottságaiddal, képességeiddel más embereket kezdesz szolgálni.

A Prédikátor 4:9-12 azt mondja: "Két ember jobb, mint egy, mert ha együtt dolgoznak, többet elvégeznek. Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. Rossz annak az embernek, aki egyedül van, mert ha elesik, nincs, aki felsegítse. Ha ketten egymás mellett fekszenek, megmelegítik egymást, de az egyedül alvót nincs, ki megmelegítse. Az ellenség leteríthet valakit, aki egyedül van, de két ember megvédi egymást. A hármas fonálból fonott kötelet nehéz elszakítani." (NCV fordítás)

Nem arra teremttettél, hogy egyedül szolgáld az Urat, hanem arra, hogy közösségben szolgálj. Isten úgy alkotott, hogy családban, kiscsoportban, gyülekezetben szolgáld Őt. Úgy vagy megteremtve, hogy kapcsolatokban élve szolgálj.

Együtt jobbak vagyunk!

Beszéljetek róla:

• Milyen adottságokat kaptál Istentől?
• Hogyan használod az ajándékaidat, adottságaidat a mások felé való szolgálatban?
• Miben különbözik a jelentőségnek ez a definíciója attól, amit a világ használ?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.19.)

„ Az egész test az ő hatására tökéletesen egybeilleszkedik. Ahogy az egyes részek saját feladatukat végzik, segítik a többiek növekedését is." (Efézus 4:16a NLT fordítás, második kiadás)

Vannak dolgok, amelyeket soha nem fogsz magadtól megtanulni. Ezeket csak közösségben sajátíthatod el. Ahhoz, hogy növekedj, és fejleszd a lehetőségeidet, tanulnod kell másoktól.

Például a megbocsátást csak kapcsolatokban lehet elsajátítani. Lehetetlen egyedül megtanulni. A hűséget csak kapcsolatokban tudod megtapasztalni. A szeretetet is csak kapcsolatokban tudjuk elsajátítani. A szívélyességet, az odaadást, az irgalmat, vagy az önzetlenséget nem tudod más emberek nélkül megtanulni.

Ahhoz, hogy az élet fontos dolgait megtanulhasd, muszáj kapcsolatban lenned másokkal. Ez nem megy egyedül. Ha építeni szeretnéd a lehetőségeidet, másoktól kell tanulnod.

Melyik hely a legalkalmasabb erre? Isten családja, Krisztus teste, a gyülekezet.

Az Efézus 4:16 azt mondja:„ Az egész test az ő hatására tökéletesen egybeilleszkedik. Ahogy az egyes részek saját feladatukat végzik, segítik a többiek növekedését is." (Efézus 4:16a NLT fordítás, második kiadás)

Szükséged van azokra, akiket Isten az életedbe helyezett, és nekik is rád. Isten összekötött bennünket, hogy szükségünk legyen egymásra, és hogy tanuljunk egymástól, hogy olyanná válhassunk, amilyennek Ő teremtett bennünket.

Beszéljetek róla:

• Milyen fontos leckéket tanultál meg a kiscsoportodtól?
• Mit gondolsz, Isten miért alkotott bennünket úgy, hogy közösségben éljünk és tanuljunk egymástól? Mit mond ez neked Isten természetéről?
• Milyen feladatot bízott rád Isten a gyülekezetben? Ha nem tudod még, milyen lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy kiderüljön számodra a feladatod?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.18.)

“Olyanok vagyunk, mint a test különböző tagjai. A maga szerepét mindegyik a test egészében találja meg, nem fordítva... Mindannyian az Ő testének tagjaként találjuk meg a célunkat és szerepünket. De levágott ujjként vagy lábujjként nem sokat érnénk, igaz?" (Róma 12,4-5 MSG fordítás)

Csak kapcsolatokban tanuljuk meg igazán, hogy kik vagyunk. Egyedül közösségben ismerjük meg a valódi identitásunkat.

Magadtól sosem fogod megtudni, hogy ki is vagy igazából. Egyedül a kapcsolatokból tudhatod meg. Ez azt jelenti, hogy be kell kapcsolódnod egy közösséghez.

Ha születésedtől felnőttkorodig egyedül éltél volna, fogalmad sem lenne arról, hogy kicsoda vagy micsoda is vagy. Azt sem tudnád, hogy emberi lény vagy. Ezt csak onnan tudod, hogy kapcsolatban vagy más emberekkel. Úgy ismered meg az identitásod, hogy kapcsolatban van másokkal.

A Biblia azt írja, hogy kapcsolatban kell lennünk Isten családjával, Krisztus Testével: ““Olyanok vagyunk, mint a test különböző tagjai. A maga szerepét mindegyik a test egészében találja meg, nem fordítva... Mindannyian az Ő testének tagjaként találjuk meg a célunkat és szerepünket. De levágott ujjként vagy lábujjként nem sokat érnénk, igaz?" (Róma 12,4-5 MSG fordítás).

A fülem csak úgy működik, és tölti be a feladatát, hogy kapcsolatban van a testtel. Ha a fülem le lenne vágva, és a földön heverne, ugyan milyen értéke lenne? Semmilyen, mert nem hallana semmit.

Ugyanígy van az orrommal és a szememmel is: ha nincsenek kapcsolatban a testemmel, mi az értelmük? Semmi, mert önmagukban nem tudnak sem érezni, sem látni.

Hasonlóképpen, ha nem vagy kapcsolatban az Egyházzal, akkor nem tudod megismerni az életed értelmét. Nem fogod megtudni a feladatodat és a szerepedet. Nem fogod ismerni az értékedet.

Az értéked, a hasznod, a célod és az identitásod nyilvánvalóvá válik a Krisztus Testével, az Egyházzal való kapcsolatban.

Beszéljetek róla:

• Miért akarja Isten, hogy az Egyház ilyen nagy szerepet játsszon személyes céljainkban?
• Milyen lehetőségeid vannak kapcsolódni másokhoz a gyülekezetedben?
• Szerinted egy hiteles közösség miért vonzó a nem hívők számára?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.17)

"Dicsérjétek az Urat örömmel, jöjjetek elé örömteli énekkel!" (Zsoltárok 100:2 NLT fordítás, 2. kiadás)

Hited megerősödéséhez szükséged van arra, hogy másokkal közösen dicsérd az Urat. A dicsőítés Istenért van, de számodra is nagyon sok áldást hordoz. A közös dicsőítés két legnagyobb nyeresége, hogy megújítja hitedet, és helyreállítja örömödet.

Az Ézsaiás 40:31-ben ezt olvassuk: "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."

Hányszor volt olyan, hogy vasárnap reggel úgy keltél, hogy: "Annyira fáradt vagyok. Tényleg nincs erőm elmenni a gyülekezetbe", aztán amikor mégis elmentél, és dicsőítetted az Urat, megteltél erővel? Ez azért van, mert a dicsőítés megújít. Megerősít. Megerősíti hitedet.

Abból nem fogsz erőt nyerni, hogy golfot nézel a tévében. Attól csak egyre lustább leszel. Ha viszont más hívőkkel együtt dicsőíted Istent, megújulsz.

Lelkipásztorként néha úgy érzem magam, mint az edző a "Rocky" c. boxfilmben. Rocky kint van a küzdőtéren, szívét-lelkét beleadja, és éppen laposra verik. Megszólal a csengő. "Hála Istennek" - mondja, és leül a küzdőtér sarkába. Ekkor jön az edző, és azt mondja: "Jól csinálod." Ráönt egy kis vizet, vállon veregeti, és így szól: " Most pedig gyerünk vissza!"

Néha úgy érzem, én is ezt teszem vasárnapról vasárnapra a gyülekezetemben. Elmondom nekik: "Nagyszerű munkát végeztek. Most pedig gyerünk vissza! Meg tudjátok csinálni!" De nem én vagyok az, aki megújitja erejüket. Hanem Isten Igéje. A zene, az imádság és a közös dicsőítés a többi hívővel.

Ezt mondja a Biblia a Zsoltárok 100:2-ben: "Dicsérjétek az Urat örömmel, jöjjetek elé örömteli énekkel!" (NLT fordítás, 2. kiadás)

Azt gondolom, hogy örömünket kell lelnünk abban, hogy gyülekezetbe járunk. Ez talán furcsán hangzik számodra, mert nem így nőttünk fel, vagy mert nem így érzed magad abban a gyülekezetben, ahová jársz. De a Biblia azt mondja, hogy dicsérjük az Urat örömmel - nem unottan, szomorúan, mérgesen, vagy kötelességből. Örömmel kellene énekelned a gyülekezetben! A gyülekezetnek hatással kellene lennie rád. A dicsőítésnek meg kellene újítania hitedet, és helyreállítania örömödet.

"Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!" (Zsoltárok 122:1)

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz általában a gyülekezetbe járásról? Mi késztet arra, hogy elmenj a gyülekezetbe?
• Ha nem tetszik a gyülekezetedben a dicsőítés, mit gondolsz, mit szeretne Isten, hogy reagálj erre?
• Mit gondolsz, örömteli dolog gyülekezetbe járni? Ha nem, szerinted a gyülekezet miatt, vagy miattad van ez? 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.16) 

"Akik könnyhullatással vetnek, hangos örömkiáltásokkal fognak aratni. Sírnak, amikor a vetőmagot viszik, de énekelni fognak, amikor visszatérnek az aratásból." (Zsoltárok 126:5-6, NLT fordítás, második kiadás)

Hit által kell vetned, nem az érzéseid alapján.

Azt gondolod, hogy a földműves minden nap úgy ébred, hogy alig várja, hogy kimehessen dolgozni a földjére? Nem. Ez nagyon kemény munka! De ha csak akkor dolgozna, amikor kedve van hozzá, nem sok ereményt látna. Lehet, hogy nincs kedve korán kelni. Lehet, hogy nem akar kimenni aratni, vetni vagy gyomlálni. Mégis megteszi.

Hadd áruljak el valamit: nincs mindig kedvem kedvesnek lenni. Utálom beismerni, de így van. Néha zsémbes, nyűgös akarok lenni. Néha szeretném azt mondani: „Hagyjatok békén!” Nincs mindig ínyemre, hogy barátságos, szívélyes legyek, hogy nagylelkű legyek, hogy reményt adjak az embereknek. Nem mindig van kedvem prédikálni.

De nem az érzéseim, hanem a hitem szerint élek. Néha fáradtan vetek, néha zaklatottan, néha kikészülten, néha mélységes-mély fájdalomal telve. Érzéseim ellenére hitben megyek előre, és várom, hogy Isten cselekedjen.

Legutóbb, mikor közeledett a fiam halálának évfordulója, egyáltalán nem volt kedvem gyülekezetbe menni. Húsvét körül történt, és a feltámadást inkább otthon ünnepeltem volna a feleségemmel, az Úrral, a gyerekeimmel, és csak szerettem volna túl lenni azon a napon.

Sokat sírtam azon a héten, és mint ígéretet, kértem, követeltem a Zsoltárok 126:5-6 verseit: "Akik könnyhullatással vetnek, hangos örömkiáltásokkal fognak aratni. Sírnak, amikor a vetőmagot viszik, de énekelni fognak, amikor visszatérnek az aratásból." (NLT fordítás, második kiadás)

És tudjátok, mi történt? 14 húsvéti szolgálatban vetettem a magokat, és Isten aratást adott: 2604 ember jött Krisztushoz. Akik könnyhullatással vetnek, örömmel aratnak. Ezek az emberek mindannyian ott lesznek a mennyben, mert nem az érzéseim, hanem a hitem szerint cselekedtem.

Isten néha arra hív, hogy hozz áldozatot – a pénzeddel, az időddel, a képességeiddel, vagy akár az életeddel. Lehet, hogy legszívesebben azt mondanád: "hát, ehhez nincs kedvem". De ha így teszel, elszalasztod az áldást, amit Isten rajtad keresztül akar adni..

Vess hit által, ne az érzéseid alapján.

Beszéljetek róla

• Életed nagyobb részét az érzéseid szerint éled? Szerinted miért könnyű így élni?
• Hogy nézne ki az életed, ha hitből élnél? Min változtatnál?
• Milyen áldozatot kér Isten tőled, ami megköveteli, hogy hit által vess?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.15.)