„Felelősséged teljes tudatában éld az életed; ne úgy, mint azok az emberek, akik nem ismerik az élet értelmét és célját, hanem, úgy, mint akik ismerik.” (Ef 5:15, Phillips fordítás)

Te és én sokféle nagyszerű adottsággal rendelkezünk. Néhányan közülünk a matematikához értenek, másoknak a számítógépek javításához van tehetsége, és vannak olyanok, akik varrni tudnak. Mindannyiunk rendelkezik valamilyen képességgel – mégha időnként másokra van szükségünk ahhoz, hogy ezekre rávilágítson.

De te tudod-e vajon, hogy neked mi a legnagyszerűbb képességed?

A felelősség.

A felelősség az életre való válaszadás képessége. Ez tesz emberré – és ez Isten ajándéka. Az életed nagy részét nem te irányítod, hiszen nem választhatod meg a szüleidet, és azt sem, hogyan neveljenek fel. Ahogy azt sem, hogy milyen kivételes ajándékokkal és tehetségekkel jöttél a világra.

A felelősség az, hogy hogyan kezelsz minden más dolgot. Isten szabad akaratot adott számodra az életedben felmerülő döntések meghozatalára. Hogyan válaszolsz azokra a dolgokra, amelyek az életedre leginkább hatást gyakorolnak.

Igazából az élet sok szempontból is egy próba a felelősség kezelésére. Örökkévaló életünknek csak egy kis töredékét éljük le itt a földön. Isten nem azzal törődik, hogy milyen eredményeket értünk el földi létünk alatt, Őt csak a jellemünk érdekli.

Jelen életünk csupán bemelegítés az eljövendő idők számára. Isten a később bekövetkező történések miatt teszi próbára a felelősségünket, és ezt abból a két okból kifolyólag helyezte elsősorban a földi életünkbe, hogy személyesen megismerjük Istent, és kialakuljon a személyiségünk.

Az elmúlt három-négy évtizedben rendkívüli visszaesés tapasztalható a kultúránkban a felelősség kérdésével kapcsolatban. Ebben a világban sokan e szerint a mottó szerint élik az életüket: „Semmiért nem vagyok felelős. Ez nem az én hibám.”

Ez a nézet azonban éles ellentétben áll azzal, amit a Biblia tanít: „Felelősséged teljes tudatában éld az életed; ne úgy, mint azok az emberek, akik nem ismerik az élet értelmét és célját, hanem, úgy, mint akik ismerik.” (Ef 5:15, Phillips fordítás)

Ha Jézus követője vagy, akkor tudod, hogy Ő az egyedüli, aki értelmet adhat az életednek. Felelősségteljesen élheted az életed, mivel te gondoskodsz arról az életről, amelyet kaptál, és ebből az életből csak azok az emberek tudják a legtöbbet kihozni, akik felelősségtudóan élnek.

Te hogyan fogod használni azt az életet, amit kaptál? 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon van hatással a felelőtlenség azok életében, akikkel törődsz? Milyen módon befolyásolta ez az életedet?
• Az életed mely területén élhetnél felelősségteljesebb életet? (pl. pénzügyi, nevelési, emberi kapcsolatok, stb.)
• Hogyan válhatnál sokkal felelősségteljesebbé ezeken a területeken?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2018.06.11.)

"Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (1 Péter 4:10, NCV fordítás)

Ahhoz, hogy megtapasztalhasd az életed jelentőségét, szolgálnod kell másokat. A szolgálat annyit jelent, hogy jót teszel másokkal.

A jelentőség nem a pozíciódból fakad, nem abból, hogy mi díszíti a kocsid motorháztetőjét, vagy, hogy milyen logót viselsz a pólódon. Nem a fizetésedtől leszel jelentős, nem is a szextől.

A jelentőség a szolgálatból fakad. Akkor nyersz jelentőséget, amikor elkezdesz másokkal jobban törődni, mint saját magaddal és amikor feladod az életedet. Nem lehetsz egyszerre önző és jelentős.

A Bibliában, 1 Péter 4:10-ben azt olvassuk, hogy "Mindannyian ajándékot kaptatok, amellyel szolgálhattok egymásnak. Legyetek hűséges szolgák, akik Isten különféle kegyelmi ajándékaival szolgálnak." (NCV fordítás)

Az adottságaid, melyeket Istentől kaptál, nem csak a te hasznodra vannak. Isten azért adta azokat neked, hogy szolgálj velük a körülötted élő emberek felé. Jelentőségre teremttettél, és ezt a jelentőséget akkor fedezed fel, ha ajándékaiddal, adottságaiddal, képességeiddel más embereket kezdesz szolgálni.

A Prédikátor 4:9-12 azt mondja: "Két ember jobb, mint egy, mert ha együtt dolgoznak, többet elvégeznek. Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. Rossz annak az embernek, aki egyedül van, mert ha elesik, nincs, aki felsegítse. Ha ketten egymás mellett fekszenek, megmelegítik egymást, de az egyedül alvót nincs, ki megmelegítse. Az ellenség leteríthet valakit, aki egyedül van, de két ember megvédi egymást. A hármas fonálból fonott kötelet nehéz elszakítani." (NCV fordítás)

Nem arra teremttettél, hogy egyedül szolgáld az Urat, hanem arra, hogy közösségben szolgálj. Isten úgy alkotott, hogy családban, kiscsoportban, gyülekezetben szolgáld Őt. Úgy vagy megteremtve, hogy kapcsolatokban élve szolgálj.

Együtt jobbak vagyunk!

Beszéljetek róla:

• Milyen adottságokat kaptál Istentől?
• Hogyan használod az ajándékaidat, adottságaidat a mások felé való szolgálatban?
• Miben különbözik a jelentőségnek ez a definíciója attól, amit a világ használ?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.19.)