„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1:21)

Keresztyén gyermekként Isten megerősítő érzéseid kapod, és szintén gyakori válaszokat tapasztalsz még az éretlen, önző imákra is, csak azért, hogy tudjál a létezéséről. Ahogy azonban növekedsz hitedben, ezektől a függőségektől megszabadít.

Bár Isten továbbra is szeretné,hogy érezd jelenlétét, inkább azzal foglalkozik, hogy bízzál benne, és nem csak azzal, hogy érezd őt. A hit az, ami valóban számít Istennek, nem az amit érzünk.

Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket amik leginkább próbára teszik hitedet. Ez történt Jóbbal is. Egy napon mindenét elveszítette, családját, gazdaságát, egészségét, mindenét, amije addig volt. Jób teljes elkeseredése a Bibliában 37 fejezeten keresztül történik, amikor Isten semmit sem szól hozzá.

Hogyan dicsőíted Istent, amikor nem érted mi történik körülötted és Isten nem szól hozzád? Hogyan maradsz kritikus körülmények között, kapcsolatban, amikor nincs válasz, kommunikáció? Hogyan követed szemeiddel Jézust, amikor könnyben úszik? Azt teheted, amit Jób is tett, földre borulva imádkozott és azt mondta: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób1:21)

Mondd el Istennek mit és hogyan érzel. Öntsd ki a szívedet Istennek. Könnyíts magadon, oszd meg érzéseidet. Jób is ezt tette, amikor megvallotta: “Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.” (Jób 7:11)

Áhítozott, hogy Isten ne maradjon távol tőle: „mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban,” (Jób 29:4)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Írd le azt az időt, amikor Isten jelenlétét érezted életedben!
• Gondolj arra az időszakra, amikor vágyódtál Isten jelenlétére, de nem érezted. Megváltoztatta ez válaszodat Isten felé?
• Mit jelent számodra az, hogy hited és nem érzéseid útján járhatsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.09.)

"Mikor tanuljátok végre meg, hogy 'hinni' semmit nem ér ha nem teszitek azt, amit Isten vár tőletek? Az a hit mely nem jár jó cselekedetekkel, nem igazi hit." (Jakab 2:20., TLB fordítás)

A hit egyszerűen csak egy életfelfogás? Néhányan így látják - egy keresztény passzív hozzáállással csak azt várja, hogy mit tartogat számára Isten: előrelépés, rák, depresszió, árulás, áldás, jólét vagy igazságtalanság. Lehet azt mondják: "Meglátom mit tesz értem Isten, aztán úszok az árral". Ez azonban ostoba beszéd.

A hit cselekszik. Nem tétlenkedik. Odaszánással jár. Vess egy pillantást az életstílusodra és nézd meg milyen cselekedetek követték a hited. Ha igazi hittel rendelkezel, ebből látszani fog.

Ha megkeresztelkedtél, megvallottad a hited Istennek és a körülötted lévő embereknek is. Azt mondtad: "Benne vagyok!" Ezzel azonban nincs vége a keresztségnek - távolról sem! Mi mást tehetsz még? Elkezdheted követni Jézus példáját. A hit azáltal bizonyosodik be ahogy élünk. Félre ne értsd! Nem a tetteiden múlik a megváltásod. A dolgok, amiket csinálsz - ahogy jársz a világban, éled mindennapjaid - nem juttatnak be a Mennybe. A tetteid által nem válsz kereszténnyé, azok mutatják meg, hogy keresztény vagy.

Íme néhány további lépés a hitben járásban:

• Ünnepeld a kegyelem bőkezű ajándékát. Megmenekültél, mert Jézus annyira szeret téged és azt akarja, vele légy a Mennyben. Dicsérd ezért!
  
• Mutasd ki a hited. A jegygyűrű senkit nem tesz házassá, de tisztán látható módon jelzi, hogy az vagy. Épp így a megkeresztelés sem juttat be a Mennybe, de az engedelmesség egyik megnyilvánulása (Jézus meghagyta nekünk, hogy keresztelkedjünk meg és kereszteljünk meg másokat.)
  
• Oszd meg a hited a körülötted lévő emberekkel. Ha izgatott vagy amiatt, amit Isten véghez vitt az életedben, akkor miért nem osztod meg másokkal? Ennek rengeteg módja van. Kapcsolódj be egy szolgálatba. Szó szerint milliónyi lehetőség van rá. Mutasd be Jézust az embereknek és szeresd őket úgy, ahogy Jézus is tette. Ez egy olyan lehetőség, ami határtalan örömöt tud okozni - neked is és annak az embernek is, akit Krisztushoz segítesz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen konkrét módokon tudod kimutatni mások felé a hited?
• Gondolkozz el kicsit, mi a te válaszod a következő hittel kapcsolatos párhuzamra: A jegygyűrű senkit sem tesz házassá, de tisztán látható módon jelzi, hogy az vagy.
• Mondj néhány példát, hogyan tudod megosztani másokkal a hited? Kik jutnak eszedbe, miközben ezen gondolkodsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.01.08.)

„Jézus megkérdezte tőle: ’Mi a kívánságod, mit tegyek érted?’ A vak ember így felelt: ’Mester, látni akarok’ ” (Márk 10:51 NCV-fordítás).

Tedd közkinccsé életcéljaid! Adj hangot szándékodnak, mit akarsz változtatni életeden, mi az, amit kérsz Istentől. Tisztázd magadban, mit is akarsz valójában, aztán jelentsd is ki nyilvánosan. Mindenkinek el kell mondanod, mert az eltitkolt hit felszínes hit. 

Márk evangéliumának 10:51-es igeverse így fogalmaz: „Jézus megkérdezte tőle [Bartimeustól]: ’Mi a kívánságod, mit tegyek érted?’ A vak ember így felelt: ’Mester, látni akarok’ ” (NCV-fordítás). 

Felmerülhet egy kérdés: mi a csudának kérdezte ezt Jézus? Odamegy egy vak koldushoz, aki az út szélén üldögél a földön, és megkérdezi tőle: „Mit szeretnél, mit tegyek veled?” Hát nem tudta már magától is, hogy mire van szüksége annak a szegény embernek? Tán Jézus képtelen volt olvasni e világtalan gondolataiban? Gondolod, hogy nem volt tisztában Ő maga is, hogy mi lehet a legfőbb vágya annak a szerencsétlennek? Dehogynem. Akkor vajon mi okból kérdezte tőle Jézus, hogy „Mi a kívánságod, mit tegyek érted?” 

Bartimeus érdekében tette fel Jézus a kérdést. Ezzel ugyanis lehetőséget adott Bartimeusnak, hogy nyíltan megvallja hitét. E vallomás jelentése: „Azt akarom, hogy gyógyíts meg!” Nem kéred egy embertől, hogy gyógyítson meg, hacsak nem gondolod és hiszel benne, hogy képes azt megtenni. Bartimeus kimondta, hogy elhiszi, hogy Jézus az, akinek mondja magát, hogy Jézusnak hatalmában áll megváltoztatnia őt, és hogy Jézus ezt meg is fogja tenni. Mindez hitének megvallása volt. 

Bámulatra méltó dolog, miszerint Jézus ebben a pillanatban ugyanezt kérdezi tőled is: „Mit kívánsz, mit tegyek érted?” Jézus minden nap, minden áldott reggel felteszi neked ezt a kérdést. Ha Ő most azon nyomban előtted teremne, mégis hogyan válaszolnál Neki? Isten fontos szerepet szán neked. Áldását akarja adni rád, és hihetetlen dolgokat szeretne véghezvinni az életedben. Ám ezt hittel kérned kell Tőle. 

Tudtad, hogy valahányszor kitűzöl egy célt, ez egyben a hit kinyilatkoztatása? Egyetlen kikötés van: amikor kitűzöl egy célt, és elhatározod, „ezt vagy azt akarom kezdeni az életemmel”, hozzá kell tenned azt is, hogy „ha Isten is úgy akarja”. Ugyanis, nem ismerheted a jövőt. 

Így hát bátran hangoztasd céljaid! Minél több ember tud róluk, annál több támogatásban, bátorításban és segítő imában lesz részed. Nem beszélve arról, hogy az eredmény így megjósolhatóvá válik. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

• Vajon milyen lépéseket szükséges megtenned ahhoz, hogy nyilvánosan is hitet tégy Jézus mellett?
• Milyen célokat fogsz kitűzni a mai napon, melyek hitbeli lépésekként foghatóak fel? Hogyan fogod ezeket mások tudomására hozni?

* (Daily Hope by Rick Warren (2018.01.07.)

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Amikor hívővé válsz, megtanulsz Isten kérése szerint adni. Ne hagyd senkinek, hogy nyomást gyakoroljon rád és  manipuláljon! Az is helytelen, ha a bűntudat vezérel az adakozásban. Ugyanakkor, ne is korlátozd  a nagylelkűséged ezzel a kijelentéssel: „Azt hiszem, ennyit indokolt ma felajánlanom”. Az ilyen jellegű adakozás nem igényel hitet.

Ehelyett megkérdezhetnéd Istent: „Mit akarsz ajándékozni rajtam keresztül? Mit vársz tőlem, milyen mértékben bízzam Rád magam ebben a helyzetben?” Különbséget kell tennünk ugyanis „látásbéli” és „hitbéli” felajánlás között.

Feleségemmel együtt számtalanszor álltunk már próbatétel előtt az adományozás kapcsán. Az egyik legdrámaibb eset 1993 végén történt, amikor pénzt gyűjtöttünk a Saddleback Gyülekezet első istentiszteleti központjának felépítéséhez. Akkoriban még egy sátorban tartottuk az összejöveteleket, s Isten kérésére kezdtünk el adományokat gyűjteni. Azzal fordultunk a hívőkhöz, hogy három éven át próbálják elkötelezni magukat az adományozás mellett. Kay és én is útmutatásért imátkoztunk, hogy tudjuk, mekkora összeggel járuljunk hozzá a gyarapodáshoz. Nagy meglepetésünkre irreális választ kaptunk. Számunkra ugyanis az Isten által sugallt penzösszeg jóval nagyobb volt, mint amelynek előteremtésére képesek lettünk volna. Mi azonban rendületlenül bíztunk Istenben.

Néhány nappal később olvastam az 1 Krónikák 29-ben, hogyan adakoztak az izraeliták a jeruzsálemi templom megépítése céljából, amely a mai viszonylatokban körülbelül 752 millió dollárnak felel meg. Isten arra kérte Dávid királyt, hogy az nyilvánosan hívja fel népének figyelmét az általa adott ajándékra. Így az emberek megtudták, hogy a király áldozata mindenkiénél nagyobb volt.

Éreztem, Isten azt sugallja nekem, „Rick, azt akarom, hogy tedd közzé, hogy pontosan mennyit adományozol. Ez példaértékű lesz, továbbá kihívást jelent majd mások számára.” Nem akartam szót fogadni, mert tartottam tőle, hogy az emberek félreértik az indítékomat. Isten azonban nem tágított, s mivel nekem fontos volt, hogy Ő áldását adja az építkezésre, kötélnek álltam. Vasárnap így szóltam a gyülekezetemhez: „Egyelőre nem tudom, honnan érkezik majd a szükséges pénzösszeg. Mindenesetre, Kay és én megfogadtuk, hogy az elkövetkező három évi fizetésem egy nagy százalékát felajánljuk adományként. Kérlek benneteket, imádkozzatok értünk.”

Egy hónappal később, a hétvégéhez közeledvén azon morfondíroztam, mégis honnan kerítem majd elő a jövő heti adomány összegét. Bár fogalmam sem volt róla, bíztam Istenben, hogy valami úton-módon kisegít. Aztán azt a bizonyos hétvégét megelőző pénteken felhívott a Zondervan Kiadó: „Rick, szeretnénk, ha könyvet írnál, „A Célorientát Gyülekezet” címmel. Bizonyosak vagyunk benne, hogy óriási sikere lesz, s éppen ezért megelőlegezzük az írói díjat.” Az előleg több volt annál, mint amit Kay és én ígértünk. Isten forrásai kimeríthetetlenek!

Amikor néhány nappal később beszámoltam erről a gyülekezetben, mindenki diadalittas kiáltásban tört ki. A hívők táncra perdültek és dalra fakadtak örömükben. Sőt, sírtak is. Mindannyian sírtunk. Ez volt életem egyik legcsodálatosabb élménye. És ha jól belegondolok, majdnem elszalasztottam a saját makacsságom miatt (nem beszélve a többiekről, akik szintén kimaradtak volna ebből miattam). Ha nem tettem volna eleget Isten kérésének, nem is lehettünk volna tanúi Isten minden  képzeletet felülmúló gondoskodásának.

Ez egy felejthetetlen lecke marad számomra.

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolkozz el azon, vajon mi késztet téged adományozásra? Saját lehetőségeid szerint adakozol, vagy az Isten sugallta lehetőségek szerint?
• Hogyan adja Isten a tudtodra, hogy mit vár el tőled?
• Milyen félelmek tartanak távol az adakozástól, amikor neked sincsen elegendő?

* (Daily Hope by Rick Warren – 2018.01.05.)