"Azok, aki bálványokat készítenek, hasonlók lesznek azokhoz; és azok is, akik azokban bíznak." (Zsolt. 115,8 GW ford.)

A tegnapi üzenetben említettem, hogy mindenki bízik valamiben. Még a jó dolgokat – például a családunkat, a saját képességeinket vagy akár a gyülekezeti szolgálatunkat – is bálvánnyá tehetjük.

De ha nem Istenben bízunk, hanem másban, akkor annak pusztító hatása lehet az életünkre. Ha azt gondoljuk, hogy akivel vagyunk vagy amit csinálunk teljesen elégedetté tesz és kitölti az életünket, akkor hatalmas csalódásnak tesszük ki magunkat. A Biblia is erre emlékeztet Jeremiás könyvében: "... minden ember szégyent vall bálványával ..., mert csalódik öntvényében..." (Jer. 10,14., GNT fordítás).

Mégis bálvánnyá tesszük a karrierünket, a kapcsolatainkat és a bankszámlánkat, és úgy élünk, mintha ezek a teremtett dolgok adnának jelentőséget az életünknek.

Ha ezt tesszük, kudarc és csalódás vár ránk. A Biblia ezt mondja: "A szegény, megtévesztett bolond... bízik valamiben, ami egyáltalán nem tud rajta segíteni. És nem tudja magát rávenni, hogy  megkérdezze: "Ez a bálvány, amit a kezemben tartok, csak egy hazugság?"  (Ézs. 44,20, NLT fordítás).

Igen, ezek a bálványok hazugságok. És ráadásul, sajnos, a bálványok nemcsak csalódást, kiábrándultságot okoznak, hanem még rabszolgává is tesznek bennünket.

A 115.  Zsoltár 8. verse ezt mondja, "Azok, aki bálványokat készítenek, hasonlók lesznek azokhoz; és azok is, akik azokban bíznak." Bármi is az, amit a legtöbbre értékelsz az életben, olyanná fogsz válni. Ha a pénzt becsülöd a legtöbbre, végül anyagias ember leszel. Ha az élvezeteket szereted, akkor hedonistává, élvezethajhásszá válsz. Ha a tetteket, a munkát értékeled, pragmatikus, gyakorlatias ember leszel. Ha azonban Jézus Krisztust értékeled a legtöbbre, akkor krisztusi, keresztény ember leszel.

De ha eltorzít és rossz irányba változtat meg minket az, hogy valami mást helyezünk az első helyre az életünkben, akkor miért tesszük mégis ezt?

Mert olyan "istent" akarunk, akit irányíthatunk. Azt szeretnénk, hogy a mi kezünkben legyen az irányítás. Ha a pénzt tesszük istenünkké, úgy érezzük, hogy hatalmunk van felette és mi irányítjuk a dolgokat. Ha más embereket teszünk "istenné", őket is elkezdjük majd irányítani és hatalmunk alá vonni. Ettől érezzük jobban magunkat.

Istent viszont nem tudjuk irányítani. Ő azt mondja, "Ne próbálj meg engem kisebbé tenni! Ne próbálj meg beleilleszteni az életmódodba, és ne próbálj irányítani!"

Bízz te is Őbenne! És akkor megtanulod majd kiengedni a kezedből az irányítást, és ha életedben Istent helyezed első helyre, akkor szabadságra és beteljesülésre találsz. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért van szabadság az Istennek való alárendeltségben?
• Hogyan válhatnak még egészséges dolgok is bálvánnyá az életünkben?
• Miben kell átadnod az irányítást, hogy az ne legyen bálvány az életedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.06.10.)