"Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel." (Lukács 7:38)

"Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és Ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked."

A Lukács evangéliumának 7. részében a következő erőteljes tanulságokat olvashatjuk az imádatról, és arról az átalakulásról, amely az imádó életében végbemegy. Ebben a történetben a bűnös asszony négy olyan jellemvonását ismerhetjük meg, amelyre érdemes odafigyelnünk:

1. Merészen dicsőítette Jézust. Ez az asszony felvállalta annak a kockázatát, hogy elment a farizeus házába. Akár ki is dobhatták, vagy meg is kövezhették volna, de ő merészen eljött.  Beviharzott a házba, egyenesen az étkező szobába, Jézus jelenlétébe. Miért tette ezt? Mert megbocsátást keresett. Reményre és elfogadásra vágyott. Valamilyen változásra az életében. Nem azért ment, hogy csak valamilyen szent embernek hódoljon.

2. Alázattal imádta Jézust. Sírt Jézus jelenlétében, a könnyeivel öntözte a lábát. Majd mély bánatában térdre esett, így mutatva alázatát Isten felé, és a hajával törölte szárazra Jézus lábát.

3. Őszintén dicsőített. Számos bibliakutató úgy véli, hogy a bűnös nő minden bizonnyal prostituált lehetett, mert egy illatszerrel teli drága edényt vitt magával. Ennek az illatszeres edénynek jelentése volt - ezt jelképezte az életét, a hátterét, a foglalkozásának az egyik eszköze volt. Amikor odament Jézushoz azzal az edénnyel, és a lábaira öntötte, ez tulajdonképpen a vallomása volt. Őszintén elmondta vele, hogy ki is ő valójában.

4. Mértéktelenül imádta Jézust. Ez a nő mértéktelen, túlzó imádatot mutatott Jézus felé, amikor egy olyan illatszeres edényt használt, amely valószínűleg az egész évi jövedelmébe került neki. És nem csak rácsöppentett néhány cseppet a lábára. A Lukács 7:38 szerint az egészet ráöntötte. Miért? Mert ez a találkozás volt az alkalom számára, hogy megtisztuljon, találkozzon Istennel, imádja Őt és megtérjen. Ez volt az esélye arra, hogy mindent újrakezdjen.

Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked.

A Római levél 12. része azt mondja, hogy ajánljuk oda magunkat az Úrnak, hogy Ő átformálhasson bennünket. Először mindig ennek az imádatnak kell jönnie. Ezt látjuk ennek a nőnek az életében is.

Daily Hope by Buddy Owens, 2011.április 6.

"De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok." (Jób 23:8-10)

Tegnap láttuk, hogy Dávid gyakran panaszkodott Isten látszólagos távollétére. De az az igazság, hogy Isten valójában nem hagyta el Dávidot, úgy, ahogy téged sem fog elhagyni sosem. Újra meg újra ezt ígérte: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

Isten azonban nem azt az ígéretet tette, hogy "mindig érezni fogod jelenlétemet". Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti előlünk arcát. (Ézsaiás 45:15)

Időnként úgy tűnhet életed során, hogy Ő "ütközetben eltűnt".

Floyd McClung így fogalmaz: "Egy reggel felébredsz, és minden spirituális érzelmed eltűnt. Imádkozol, de semmi sem történik. Rendreutasítod az ördögöt, de ez semmin sem változtat. Elvégzel mindenféle lelki gyakorlatot... barátaid imádkoznak érted... az elképzelhető összes bűnödet megvallod, és mindenkitől, akit ismersz, bocsánatot kérsz. Böjtölsz... még mindig semmi. Elkezdesz azon gondolkozni, meddig tarthat ez a lelki sötétség. Napokig? Hetekig? Hónapokig? Egyáltalán véget ér valaha? ...úgy érzed, hogy imáid visszapattannak a plafonról. Teljes kétségbeesésben így kiálltasz: Mi a baj velem?" (Floyd McClung: Atyai szív)

Az igazság az, hogy semmi baj sincs veled! Ez egy normális rész abban, hogy Istennel való barátságod próbára legyen téve és megérjen. Minden keresztény keresztülmegy ezen legalább egyszer élete során, de általában sokszor. Ez fájdalmas és nyugtalanító, de  nélkülözhetetlen hited fejlődéséhez.

Tudván ezt, Jób reményt lelt akkor, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta:"De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok.Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok." (Jób 23:8-10)

Amikor úgy tűnik, hogy Isten távol van, talán úgy érzed, haragszik rád vagy, hogy valamilyen bűn miatt fegyelmez. Valójában a bűn tényleg elválaszthat minket az Istennel való bensőséges szövetségtől. Elszomorítjuk Isten szellemét és elnyomjuk a barátságunkat engedetlenség, másokkal való konfliktusok, elfoglaltság, világgal való barátság, és más bűnök által. (ld.: 51.Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1 Thesszalonika 5:19, Jeremiás 2:32, 1 Korinthus 8:12, Jakab 4:4)

De gyakran ennek az elhagyatottság- vagy elidegenülés-érzésnek nincs is köze a bűnhöz. Ez egy hitpróba, amivel mindannyian szembe kell, hogy nézzünk. Továbbra is fogsz szeretni, bízni, engedelmeskedni Istennek, és dicsőíteni fogod Őt, még akkor is, ha nem érzed jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?

A leggyakoribb hiba, amit keresztények az imádat során elkövetnek, az, hogy inkább egy élményt keresnek, ahelyett, hogy Istent keresnék. Egy érzés után kutatnak, és ha ez bekövetkezik, akkor gondolják úgy, hogy imádták Istent. Ez téves! Valójában Isten gyakran eltávolítja érzelmeinket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzés keresése, még ha Krisztus közelségének érzéséről van is szó, nem imádat!

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 9.)