"Akire a keveset rá lehet bízni, arra a sokat is. Ha nem lehet rád bízni azt ami a másé, ki fogja neked adni, azt ami a tied?" ( Lukács 16,10a, 12 NCV fordítás)

A gyerekeknek szükségük van olyan tapasztalatokra, amelyek feszültséget okoznak nekik, felszabadítják a tehetségüket és a szolgálatra való formálódást segítik. Olyan kihívásokra van szükségük. amelyek által megtanulhatnak felelősségteljesen viselkedni. Az egyik legfontosabb képesség az életben, amit mindannyiunknak el kell sajátítanunk, az a felelősségvállalás. 

Hogy taníthatod felelősségvállalásra a gyerekeidet? Csak egy mód van, éspedig adj nekik lehetőségeket, hogy megtanulják a felelősséget. Hibáznak majd? Természetesen. Te is hibáztál, amíg felnőttél. Felelőtlenek lesznek időnként? Igen. De ha felelősségre vonod őket, akkor megbántod a gyerekeidet. A gyereknevelés célja az, hogy a kezdeti szülői felügyeletből a későbbi életük saját irányítása felé vezessük őket, és mindvégig az Isten irányítása alá.

Ez azt jelenti, hogy fel kell add az irányítást. Amint megszülettek, ezen kell dolgozni. Amikor átvállaljuk másoktól a felelősséget, akkor megfosztjuk őket a felelősségtől. Ha úgy bánsz a gyerekeiddel mint kisgyerekekkel, akkor egész életedben pelenkázhatod majd őket. És egy újabb önállótlan embert adtál a világnak. 

Sok szülő mondta már: "Ha elölről kezdhetném az egészet, akkor sokkal kevesebbet csinálnék, és megtanítanám, hogy a gyerekek maguktól tegyenek meg dolgokat." A növekedés egyetlen módja, hogy olyan kihívásokat kapjunk, amelyeknek neki kell feszülnünk, amelyekben fejlődünk, és felelősséget kell vállalnunk. 

A Biblia azt mondja, hogy: "Akire a keveset rá lehet bízni, arra a sokat is. Ha nem lehet rád bízni azt ami a másé, ki fogja neked adni, azt ami a tied?" (Lukács 16:10a, 12 NCV fordítás)

A gyerekek megtanulják a felelősséget. Sok szülővel beszéltem az évek során és ezt látom a saját életemben is, és hiszem, hogy sokkal jobb hibázni ezen hozzáállás miatt, mint nem bízni a gyermekekben eléggé. Mindenképp hibázni fognak. A cél az, hogy olyan embert nevelj, aki nemcsak a saját, hanem Isten irányítása alatt is éli az életét.

Beszéljünk róla

• Milyen különbség van aközött a dolgok között, amiket a gyerekeidre bízol és amit ennyi idős korodban rád bíztak?
• Hogyan akadályoz meg a társadalom abban, hogy felelősségre tanítsuk a gyermekeinket?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.11.12)

"Bármeddig él is az ember, élvezze életének minden napját" (Prédikátor 11:8, NCV ford.)

A gyerekeknek szükségük van vidámságra és ünneplésre!
A családoknál több vidámság és szórakozás kellene! Az otthonnak a játék helyének kellene lennie. Az egyik fő gond sok otthonban az, hogy bár a szülők alapjában véve jó szülők és vigyáznak a gyermekeikre, nincs elég vidámság, játék és szórakozás. Túl elfoglaltak a szülők. Hazamennek a "teendők" listával munka után, hogy mi mindent kell elintézniük, és nem jut idő játékra, vidám együttlétre.

Te örülsz a gyermekeidnek, vagy inkább csak elviseled őket? A gyermekeknek szükségük van a vidámságra, játékra és örömre.
"Bármeddig él is az ember, élvezze életének minden napját" (Prédikátor 11:8, NCV ford.) A családokban több vidámságra lenne szükség.

Amikor a gyermekeim még kicsik voltak, gyakran játszottuk az "Apu varázslatos és rejtélyes utazásai" játékot. Időnként felrúgtam az egész időbeosztásom, és azt mondtam nekik "Felejtsétek el a napi rutint, most szórakozni fogunk". Volt úgy, hogy felkeltettem a gyerekeket az éjszaka közepén, beraktam a kocsiba és valami egészen extrém dolgot csináltunk - mindezt akkor, amikor másnap reggel iskolába kellett menniük! Na és mi van akkor, ha kihagynak egy napot az iskolából? Az éjszakai kirándulásra viszont biztos, hogy emlékezni fognak. És nem felejtik el azt a reggelt sem, amikor reggelire zöld színű pirítóst kaptak. Legyen vidámság a gyermekeiddel való kapcsolatban! Örülj nekik! A rutinesemények nem sokat jelentenek nekik az életben, de a vidám, különleges és élményekben gazdag eseményekre biztosan emlékezni fognak!

Ha nincs elég vidámság a gyermekeiddel való kapcsolatodban otthon, ne lepődj meg, ha nem akarnak otthon lenni. Ha nincsenek vidám együttlétek a gyermekeiddel és nem örülsz nekik igazán, ne lepődj meg, hogy majd amikor felnőnek és elköltöznek, nem akarnak gyakran hazajárni.

A gyermekeinket ne csak elviseljük, hanem örüljünk nekik!

Beszéljünk róla:

• Mi a fontosabb: az időbeosztásod vagy az, hogy a gyermekeid jól érzik magukat? Mért helyezzük néha a teendőinket a gyermekeink elé?
• Mit tehetsz a héten azért, hogy valami vidám és szórakoztató dolgot csinálj együtt a gyermekeiddel? Mit kell ezért feladnod?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 11. 11.)