„Ne csak a magatok hasznát keressétek. Nézzétek azt is, mi szolgál mások javára." (1Korinthus 10:24., NCV fordítás)

Kevés olyan rész van a Szentírásban, amely olyan teljes képet mutatna a kegyelemről, mint Jézus példázata az irgalmas szamaritánusról. Ebből az emlékezetes példázatból négy lényeges leckét tanulhatunk meg a kegyelem kifejezéséről. A következő négy áhítatban ezeket a fontos leckéket nézzük majd át.

Először is, szem előtt kell tartanunk a körülöttünk élő emberek szükségeit. A kegyelem mindig a látással kezdődik. Észre kell venned a szükséget mielőtt találkoznál vele. Nem érdekelhet addig, amíg nem tudatosítottad. A Biblia azt mondja, hogy „amikor [a szamaritánus] meglátta a férfit, megszánta." (Lukács 10:33b, NLT fordítás, második kiadás).

Ahogy a jó szamaritánust is, téged is körbe vesznek sérült emberek. Csak épp te nem látod őket. Talán nincsenek rajtuk fizikai zúzódások és nem verték meg őket, de az élet elbánt velük. Összezúzta őket a környezetük, a hozzáállások, vélemények és más emberek.

Miért nem látjuk ezeket a szükségeket? A válasz, hogy túl elfoglaltak vagyunk. Túl gyorsak vagyunk. Folyamatos rohanásban vagyunk, ami a kedvesség halálát okozza. Minél elfoglaltabb vagy, annál kevésbé vagy szerető szívű. Azonban ahhoz, hogy kellően érzékeny lehess és észrevedd mire van szüksége a közeledben lévő embereknek, le kell lassítanod. Eléggé lelassítani ahhoz, hogy mások szemébe nézhess. Ajándékozz meg valakit osztatlan figyelemmel. Állj meg, hogy beszélhess valakivel és igazán meghallgathasd.

Hogyan kezeljünk valakit, aki igazán megsérült és szükségben szenved? A Biblia azt mondja, hogy „Ne csak a magatok hasznát keressétek. Nézzétek azt is, mi szolgál mások javára." (1Korinthus 10:24, NCV fordítás).

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Az elfoglalt életed hogyan tarthat távol attól, hogy megmutathasd a kegyelmet másoknak?
• Hogyan szélesítheted ki a határaidat, hogy mások is helyet kaphassanak életedben?
• Milyen szükségek vannak körülötted? Hogyan tudsz segíteni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.18.)

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás)

A Biblia talán leghíresebb története a váratlan könyörületről az irgalmas szamaritánus példázata. Jézus azért mondta el ezt a történetet, hogy megmutassa nekünk, milyen szeretni azokat, akik bajban vannak. Könnyen bűntudatot érezhetünk ennek a történetnek az elolvasása közben. Mindannyian mentünk már el szükségben szenvedők mellett. A körülöttünk élők szükségletei, akár az egyházközségünkben vagy a csoportunkban annyira nyomasztó tud lenni, hogy szinte lebénulunk tőle. Akkor pedig feltesszük a kérdést: „Mégis, mit kéne tennem?”

Ebben az áhítatban három választ fogunk felfedezni erre, az irgalmas szamaritánus példázatára alapulva.

Néhányan elmennek mellette (Lukács 10:30-31) A történetben egy pap szolgáltatja erre a reakcióra a példát. Egyszerűen kikerülte a helyzetet. Nem is akarta megtudni, hogy mi a probléma. Ezt hívom én elkerülő életstílusnak. Azt mondjuk magunknak, „Ne menj túl közel az emberekhez; még a végén segítened kell nekik és bepiszkítod a kezed.” Ez volt a pap problémája is: túlságosan „szent” volt, hogy segítsen. Nem akarta összekoszolni magát az élet dolgaival. Amikor az elkerülő életstílust éljük, megpróbálunk felületes kapcsolatban lenni másokkal. Ha mindenkitől három lépés távolságot tartunk, úgy tehetünk, mintha nem látnánk a fájdalmukat és a szükségleteiket. Ha nem keveredünk bele, elkerülhetjük, hogy megbántsanak vagy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.

Néhányan kíváncsiak, de inkább tovább mennek (Lukács 10:32) A második ember, aki elsétált a sérült mellett, a levita volt. Ő mutatta be nekünk ezt a második reakciót. A Biblia azt mondja, „észrevette, de elment mellette”. Ez a reakció még rosszabb. Az előző hozzáállásban messziről „láttuk” a problémát és úgy tettünk, mintha nem is lenne ott. Ebben a viselkedésben azonban a kíváncsiságunk miatt tudomásunk van a szükségről, de nem teszünk semmit, hogy segítsünk. Amikor így teszünk, egyszerűen azt mondjuk, hogy „Bocs, ne zavarj! Sokkal fontosabb dolgom is van.”

Néhányan elég közel mennek, hogy segítsenek (Lukács 10:33-37) Természetesen ő az irgalmas szamaritánus. Ő többet tett, mint ami elvárható lett volna. A saját költségén segített a sérültnek. A Biblia azt mondja nekünk, „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Ján 3:18 SZIT fordítás). A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek. A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét. És Jézus minden követőjét arra hívja, hogy cselekedjen úgy, mint az irgalmas szamaritánus.

Jézus szándékosan választott egy szamaritánust a történet hősévé, mert a zsidók gyűlölték a szamaritánusokat. A könyörület nem csak arról szól, hogy segíts azoknak, akiket kedvelsz vagy akik olyanok, mint te. A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, függetlenül, hogy kik, hogy néznek ki vagy honnan jöttek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Szerinted miért van az, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, elkezdesz törődni is vele?

Hogyan reagálsz erre a három kijelentésre:

• A könyörület arról szól, hogy segíts az embereken, nem számít, hogy kik, hogy néznek ki, vagy honnan jöttek.
• A könyörület ott működik, ahol mások már eltűntek.
• A könyörület nem fél bepiszkítani a kezét.

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.17)