„Mások javát is nézzétek, ne csak a magatokét.” (Filippi 2:4, TEV fordítás)

Van egy régi kínai bölcsesség, amely úgy szól, hogy „Próbálj te másokat megérteni, mielőtt azt akarnád, hogy téged megértsenek.” A Biblia is beszél erről: „Mások javát is nézzétek, ne csak a magatokét.” (Filippi 2:4, TEV fordítás)

Ez egy olyan igevers, ami nagyon ellentmond a mai társadalomnak. A társadalom arra biztat minket, hogy először magunkra gondoljunk. Természetünknél fogva nem igazán gondolunk más emberekre, ez valami olyan, amit meg kell tanulnunk csinálni. Természetszerűleg a mi szükségleteinkre, vágyainkra, céljainkra és ambícióinkra figyelünk. Ennek eredményeképpen több millió elszigetelt embert kapunk, mert ők mindannyian először magukra gondolnak, nem pedig valaki más szükségére.

Legutóbbi, körülbelül két órás televízió nézésem során három olyan reklámot is láttam, aminek a mondanivalója arra épült, hogy „Megérdemled.” „Vedd meg ezt a sampont, mert megérdemled!” „Vedd meg ezt a drága kocsit, mert te megérdemled azt!” Azt sugallják ezek, hogy mi vagyunk a legnagyobb érték az életünkben.

Hadd mondjak el két nagyon alapvető igazságot az életről. Először is, a világ nem körülötted forog. Isten szemében te egy nagyon különleges teremtény vagy, akivel Neki célja van, de a világ nem körülötted forog. Ha meg szeretnéd tudni, hogy mennyire hiányoznál a társadalomnak, akkor dugd csak be a kezedet egy vödör vízbe és utána húzd ki onnan: nézd csak meg, miféle lyukat hagytál magad után. Meglehetősen gyorsan feltöltődik!

A második igazság pedig ez: Isten megígérte, hogy ha azzal törődsz, hogy más emberek igényeit betöltsd, akkor ő betölti a te igényeidet. Miért? Azért, mert ő meg szeretne tanítani téged, hogyan legyél önzetlen. Azt szeretné, hogy megtanulnál annyira szerető és nagylelkű lenni, mint amilyen ő volt. Az, hogy előzékeny vagy úgy nyilvánul meg, hogy elengedned mások hibáit és nem várnod tőlük, hogy tökéletesek legyenek (Kolossé 3:13). Te sem vagy tökéletes, miért is követelnéd meg ezt bárki mástól?

A Példabeszédek 17:9-ben azt olvassuk, hogy „A szeretet elfelejti a hibákat” (TLB fordítás). Amikor valakivel kapcsolatot alakítasz ki, akkor nem kell úgy tenned, mintha nem látnád a másiknak a hibáit. Egyszerűen csak úgy kell döntened, hogy figyelmen kívül hagyod azokat. Az igazi barátok jó felejtők. Ők nem bedörzsölik a hibákat, hanem éppen kidörzsölik azokat az emlékezetükből. Hiszen sokkal inkább érdekli őket a másik ember szüksége.

Beszéljetek róla

• Mik azok a dolgok, amik miatt inkább magadra fókuszálsz, ahelyett, hogy másokra koncentrálnál?
• Szerinted Isten miért szeretné azt, hogy egyre inkább olyanok legyünk, mint Ő?
• Mi a különbség aközött, ha valakinek figyelmen kívül hagyjuk a hibáit és ha valakit felelősségre vonunk?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.15.)

„Az az ember, aki önzést vet, figyelmen kívül hagyva mások szükségletét, – figyelmen kívül hagyva Istent! – gyomot arat. Minden, amit felmutathat az életéből, csak gyom! De aki Istennek válaszolva vet, és megengedi, hogy Isten Lelke végezze el a növekedés munkáját, igazi életet és az örök élet termését aratja.” (Gal 6:7-8, MSG fordítás)

Az önzés tönkreteszi a kapcsolatokat, első számú oka a konfliktusoknak, érveléseknek, válásoknak, sőt háborúknak is.

A Jakab 4:1-ben ezt olvassuk: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Minden baj okozója az énközpontúság.

Nagyon egyszerűen be tud furakodni az önzés a kapcsolatokba. Amikor új kapcsolatot kezdünk, nagyon keményen dolgozunk, hogy önzetlenek legyünk, de ahogy telik az idő, az önzés elkezd belopakodni a kapcsolatba. Sokkal több energiát fektetünk a kapcsolatok építésébe, mint azok megtartásába.

Ha az önzés tönkreteszi a kapcsolatokat, akkor az önzetlenség az, ami növekedést eredményez. De mit jelent az önzetlenség? Sokkal kevesebb „én” és sokkal több „te” van az önzetlenségben. Azt jelenti, hogy először másokra gondolsz saját magad előtt, és mások szükségeit helyezed a sajátjaid elé (lásd Fil 2:4).

Az önzetlenség a legjobbat hozza elő másokból, és bizalmat eredményez. Tulajdonképpen, hogyha elkezdesz önzetlenül viselkedni egy kapcsolatban, a másik személy is változni kényszerül, mert nem vagy már ugyanaz, és másképp kell viszonyuljanak hozzád. Nagyon sokszor láttam már, hogy a legkevésbé szerethető emberek, akiket mindenki kerül, teljesen megváltoznak, ha valaki kedves és önzetlen velük szemben, és úgy viselkedik velük, ahogy arra szükségük van, nem  pedig ahogy megérdemelnék.

A Biblia azt írja a Gal 6:7-8-ban: „Az az ember, aki önzést vet, figyelmen kívül hagyva mások szükségletét, – figyelmen kívül hagyva Istent! – gyomot arat. Minden, amit felmutathat az életéből, csak gyom! De aki Istennek válaszolva vet, és megengedi, hogy Isten Lelke végezze el a növekedés munkáját, igazi életet és az örök élet termését aratja.” (Gal 6:7-8, MSG fordítás)

Ez a vetés és aratás működési elve: amit vetsz, azt fogod aratni is. Isten örök élettel jutalmazza az önzetlenséget. Úgy rendezte a világmindenséget, hogy minél önzetlenebb vagy, annál jobban megáld Ő téged. Miért? Mert azt szeretné, hogy egyre inkább olyanná válj, mint Ő, és az Úr önzetlen. Minden, amid ebben az életben van, az Úrtól kapott ajándék, mert Ő önzetlen volt veled szemben.

Akkor tudsz a legteljesebb életet élni, amikor teljesen odaadtad magad. Jézus azt mondta, hogy „Egyedül azok fogják megtudni, hogy mit jelent valóban élni, akik odaszánják az életüket értem és az örömhírért.” (Mk 8:35b TLB fordítás).

Beszéljetek róla:

• Számodra mit a legnehezebb odaadni valaki másnak?
• Hogyan tudnád gyakorolni annak a dolognak az odaszánását ezen a héten?
• Milyen módokon áld meg Isten, amikor önzetlen vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.05.20)

"Isten mindegyikőtöknek adott ajándékokat, az Ő különféle szellemi ajándékaiból. Jól használjátok őket, hogy Isten bőkezűsége áradjon rajtatok keresztül... Tegyétek ezt azzal az erővel, amit Isten ad. Így Istené lesz a dicsőség."(1Péter 4:10-11 - Angolból szabadon fordítva)

Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bõkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, õhelyette is. Istentõl kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkûek a különbözõ dolgokkal, amiket Istentõl kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).

Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemzõ tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévõ erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bõkezűségben.

Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bõkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bõkezű az idei karácsonyi idõszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedõk számára.

Beszéljünk róla!

• Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?

• Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévõket, a bõkezûségre?

Daily Hope by Jon Walker, 2012.12.12.

"Mindannyiunknak személyesen kell számot adnia Istennek." (Róma 14:12, NLT fordítás)

Földi életed végén Isten előtt fogsz állni, Ő pedig értékelni fogja, milyen jól szolgáltál másokat életeddel. A Biblia azt mondja: "Mindannyiunknak személyesen kell számot adnia Istennek." (Róma 14:12, NLT fordítás).

Gondolkozz egy kicsit ennek a következményén. Egy nap Isten össze fogja hasonlítani azt, hogy mennyit időt és energiát fordítottunk magunkra azzal, hogy mennyit időt és energiát fektettünk mások szolgálatába.

Ennél a pontnál összes kifogásunk az énközpontúságra üres fecsegés lesz: "túl elfoglalt voltam" vagy "voltak saját céljaim" vagy "el voltam foglalva a munkával, szórakozással, készültem a nyugdíjra". Összes kifogásunkra Isten ezt fogja mondani: "Sajnálom, rossz a válaszod. Megteremtettelek, megmentettelek, elhívtalak, hogy szolgáló életet élj. Melyik részét nem értetted meg?"

A Biblia figyelmezteti a nem hívőket: "Ki fogja önteni haragját azokra, akik maguknak élnek", ez a keresztényekre nézve azt jelenti, hogy elveszítik örökkévaló jutalmukat (Róma 2:8, NLT fordítás).

Csak akkor élünk teljes életet, amikor másoknak segítünk. Jézus ezt mondta: "Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy takarékoskodj az életeddel, el fogod veszíteni. Csak azok fogják igazán megtudni, milyen az igazi élet, akik eltékozolják életüket énértem és az Jó Hírért." (Márk 8:35, LB fordítás, lásd még: Máté 10:39, 16:25, Lk. 9:24, 17:33).

 Ez az alapigazság annyira fontos, hogy ötször megismétlődik a evangéliumokban. Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel, mert az életet szolgálatra szánta Isten. Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni és önzetlenül szolgálj másokat.

Beszéljetek róla:

• Milyen kifogások tartanak vissza a szolgálattól?
• Mit gondolsz, mit jelent "eltékozolni az életet"?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.11.04.)